DR. TÓTH BERTALAN
DR. TÓTH BERTALAN
DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy szakmailag megalapozott határozati javaslat, ami idekerült a Ház elé. Hallhattuk itt a szakmai megközelítést. Azt gondolom, hogy talán nem is lenne olyan nagy vita közöttünk ennek az anyagnak a szakmai tartalmát illetően, ha nem tartalmazna olyan rendelkezést, amely a Szocialista Párt számára teljesen elfogadhatatlan, de ezt majd később fogom kifejteni.
Engedjék meg, hogy utaljak arra a gondolatmenetre, amit Heringes Anita képviselőtársam néhány perccel ezelőtt megfogalmazott, hogy ebben a folyamatban egy határozati javaslatot, egy úgynevezett nemzeti politikát kíván elfogadni az Országgyűlés, amely arról szól, hogy a radioaktív hulladékok kezelése, azok elhelyezése egy olyan fontos, önök által megfogalmazottan nemzeti ügy, amelynek a nyilvánosság előtt megismertetve annak szakmai tartalmát, megvitatva a szakmai szervezetekkel és akár a magyar emberekkel, ebből egy olyan stratégia körvonalazódik, amely alapján majd a későbbiekben, több évtizedre előre meghatároznak egy politikát, és majd ez alapján nyilván jogalkotási folyamat is megkezdődik.
A fő probléma az, hogy ezt miért nem tetszettek megtenni a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatban, mi szükség volt arra, hogy 30 évre sok mindent titkosítsanak ebből a folyamatból, hiszen azt gondoljuk, hogy a radioaktív nukleáris hulladék kezelésének a problémája legalább olyan fontos ügy, mint a Paksi Atomerőmű bővítése.
(20.20)
Ezért mi azt kifogásoljuk, hogy míg itt egy parlamenti vita keretében erről tudunk beszélni, addig erre nem tudunk sort keríteni a bővítéssel kapcsolatban, hiszen nemcsak 30 évre titkosítottak adatokat, de a megvalósítási megállapodásokat minősített dokumentummá, adattá formálták, így az nem megismerhető.
Amit a hozzászólásom elején említettem, a legfőbb kifogása a Szocialista Pártnak, hogy önök a különböző folyamatokba, döntési helyzetekbe úgy kívánják a magyar embereket, a választópolgárokat bevonni, hogy közmeghallgatást tartanak. Tehát olyan lerakóhelyszíneken, amit megjelöl maga az anyag is, a döntéshozatali mechanizmusba egy úgynevezett közmeghallgatás-jogintézményt vezetnek be, illetve jelzik itt a nemzeti politikáról szóló határozati javaslatban. De azért önöknek is be kellene látni, de mindannyian tudjuk, hogy a közmeghallgatás nem döntés, az nem alakít döntési helyzetet; van egy javaslat, összehívják az ott élőket, meghallgatják őket, aztán úgy döntenek, ahogy akarnak. Éppen ezért mi azt javasoljuk - és ezt módosító indítványban is megfogalmaztam, hiszen záróvitában vagyunk, és kérem önöket, hogy a holnapi szavazás során, amikor erről az Országgyűlés szavaz, akkor támogassák ezt az indítványt -, hogy az ilyen létesítmények 25 kilométeres hatásterületén belül élő emberek, az ottani települések ügydöntő helyi népszavazás útján tudjanak véleményt nyilvánítani, és tudják eldönteni, hogy ők a lakókörnyezetükben elfogadnak-e ilyen létesítményt vagy nem.
Ahogy képviselőtársam, Heringes Anita ezt említette, Bátaapátinál maga a település tudott szavazni, viszont az anyagban szerepel egy település, Boda község, amelyiket 8 kilométer választ el Pécs városától, ahol pedig közel 150 ezer ember él, és igenis a pécsieket rendkívüli módon izgatja és érdekli, hogy mi történik tőlük 8 kilométerre, és igenis a pécsiek szeretnének a döntéshozatalban részt venni, nemcsak közmeghallgatás útján, hanem népszavazás útján is. De ennél rosszabb a helyzet, mert a jelenlegi folyamatban a kommunikáció a bodai atomtemetővel kapcsolatban leszűkül a településre, illetve arra a kistérségre, az ott lévő településekre és az ottani lakosokra, eddig sem a városvezetés, sem pedig a projektben érintett állami vállalat vagy szervezet nem tervezett Pécs városában sem közmeghallgatást, sem bármilyen tájékoztatást megtenni. És leginkább a városvezetést illeti a kritika, hiszen ők kaptak felhatalmazást, hogy Pécs városát vezessék, hogy ilyen horderejű kérdésekben legalább valamilyen egyeztetést lefolytassanak szakmai szervezetekkel, a Pécsett élő civil szervezetekkel, akár közvetlenül vagy közmeghallgatás útján. Képzeljék el, hogy a legutóbbi pécsi közgyűlés hozott egy döntést, ugye volt a korábbi szervezeti és működési szabályzatban, hogy a pécsiek 5 százalékának kezdeményezésére kötelező közmeghallgatást tartani, láss csodát, most, hogy ez a kérdéskör felmerült, és a pécsieket érdekli, hogy mi történik tőlük 8 kilométere, ezt a szabályt a közgyűlés eltörölte. Tehát már arra sincs lehetősége a pécsieknek, hogy közmeghallgatást kezdeményezzenek a pécsi közgyűlésben, és ez teljesen elfogadhatatlan.
Én szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez a hozzáállás hosszú távon nem kifizetődő. Tehát ha önök valóban a helyi lakosság támogatását szeretnék megszerezni egy nemzeti ügyhöz, akkor igenis, hogy velük szóba kell állni, és igenis a döntés lehetőségét nekik meg kell adni, akkor válik igazából nemzeti politikává vagy nemzeti üggyé egy-egy ilyen kérdés. Én értem azt, az anyag is tartalmazza, hogy ez majd több évtized múlva lesz aktuális, majd 2050 után kerülne sor ennek a bodai atomtemetőnek a létrehozására, vagy azt követően kerülhetnének oda hulladékok, de higgyék el, hogy ha most elrontják ezt a folyamatot, akkor a pécsiek évtizedekig fognak tiltakozni ellene, hiszen a gyermekeik, unokáik is ebben a városban szeretnének élni, és a most Pécsett élőket is ez foglalkoztatja.
Mindezek okán ismét kérem önöket, hogy gondolják végig, bírálják felül az álláspontjukat, és a határozati javaslatban a módosító javaslatomat holnap támogassák, tehát legyen ügydöntő népszavazás az ügyben, az ott élők tudjanak valós döntéshozatalban részt venni. Nyilván a kormánynak és a különböző szervezeteknek a feladata, hogy megnyugtassák és meggyőzzék az ott élő embereket, ha nem sikerül, akkor pedig a nép döntését el kell fogadni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
