DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirend pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a tudásalapú, versenyképes gazdaság működésének elősegítését és támogatását kiemelt feladatnak tekinti, amely képzett, a társadalmi változásokhoz és a munkaerőpiac új kihívásaihoz alkalmazkodni képes munkaerőt igényel.
Azt gondolom, hogy amiről ma beszélünk, meghatározó jelentőségű lesz, különösen a magyar gazdaság számára, hiszen ma már Magyarországon is a gazdaság növekedésének a motorja vagy a gátja lehet az, hogy áll-e megfelelő számban és minőségben munkaerő rendelkezésre, és itt már régen nemcsak azokról a régiókról beszélünk, amelyek jobb gazdasági helyzetben vannak, hanem az ország egészéről.
Engedjenek meg néhány beszédes adatot, amely alátámasztja, hogy miért is kellett hozzányúlnunk, méghozzá jelentősen a szakképzési törvényhez. Miközben Magyarországon 300-400 ezer regisztrált álláskereső van immáron évek vagy évtizedek óta, vagy ennél magasabb is a szám, minden hónap végén 60-70-80 ezer betöltetlen álláshely van Magyarországon, részben szakképzettek, részben szakképzetlenek részére. Nyilván itt demográfiai és sok minden egyéb problémák, geopolitikai és egyéb problémák is jelentkeznek, de azt kell látnunk, hogy a ma regisztrált álláskeresők közel 60 százaléka szakképzetlen. Azt is látnunk kell, hogy az elmúlt években, az elmúlt néhány évben a „sima érettségivel” rendelkező, 24 év alatti fiatalok száma a regiszterben jelentős mértékben megnőtt. Tehát ez azt jelzi vissza, hogy ma már egy érettségivel a munkaerőpiacon nehéz vagy adott esetben nem lehet elhelyezkedni.
Egy másik fontos adat, tény: megnéztük, hogy 57 év felett hányan dolgoznak most hiányszakmákban a magyar munkaerőpiacon, és az elkövetkezendő 3-4-5 évben nagyságrendileg közel 50 ezer ember fog kilépni a munkaerőpiacról hiányszakmákban. Azt szeretném jelezni, hogy ha a szakképzési rendszer nem képes követni ezeket az eseményeket, akkor „mennyiségre” sem fogjuk tudni produkálni azt a létszámot a hiányszakmákban, amely csak a magyar munkaerőpiacon a következő időszakban megjelenik. De nemcsak szakmunkásokra, hanem mérnökök esetében is azt tudom mondani, hogy több mint 10 ezer mérnök fog a következő 4-5 évben kilépni a munkaerőpiacról, az ő pótlásuk sem lesz egyszerű.
Aztán azt is látnunk kell, hogy nagyon komoly demográfiai problémákkal nézünk szembe, hiszen míg a ’90-es évek elején nagyságrendileg 180 ezren végeztek általános iskolában, ez a szám a tavalyi évre vagy az elmúlt években 120 ezerre csökkent, tehát jó 50 ezerrel, még többel csökkent a létszám demográfiai problémák miatt nyilván, és a csökkenés 90 százaléka a szakiskolákat érintette. Tehát gyakorlatilag az történt, hogy azokban a szakmákban, ahol nagyon nagy szükség lenne az iparnak, a szolgáltató szektornak, a mezőgazdaságnak szakemberekre, nem találunk vagy alig találunk.
Eközben a munkaerőpiacon komoly aránytalanságok vannak, ha valaki veszi a fáradságot és megnézi, mondjuk, megyénként. Éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jutott eszembe, és rápillantottam az egyik adatra. Például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében majdnem 900 regisztrált álláskereső bolti eladó van, miközben 16-ot keresnek. És tudnék még számos ilyen vagy ehhez hasonló problémát.
Tehát magyarul, ha nem vagyunk képesek a következő években a munkaerőpiac igényeihez igazítani a szakképzést… - és nemcsak papíron, hanem ténylegesen is, hiszen papíron sok esetben alkalmasak voltunk mi már, csak a papír nem fedte azt a tartalmat, amit a munkaerőpiac egyébként igényelt volna egy-egy végzős hallgatótól.
Az elmúlt kormányzati ciklusban megkezdődött ez a folyamat, 2012-től gyakorlatilag a duális képzés rendszere megindult Magyarországon, nem teljes mértékben, hanem bizonyos területeken, és ezt szélesítjük itt az elmúlt években. Nem véletlen az, hogy a duális rendszerű képzést erősítjük, hiszen a dualitás egyértelműen arról szól, hogy már az iskolaévek alatt az elméleti képzés mellett azokat a szakmai tapasztalatokat, gyakorlati ismereteket is elsajátítsák a fiatalok, bármilyen szakmáról legyen is szó, amit a végzés után azonnal, 24 órán belül kamatoztatni tudnak. Ez nem mindig volt így az elmúlt időszakban.
Szeretném leszögezni, gyakran ért az a vád a korábbi időszakban is bennünket, hogy de hát ezzel az új rendszerrel szakbarbárokat képezünk. Szó sincs róla! Semmiféle mértékben nem szeretnénk azt, hogyha a szakmai rész az általános műveltség kárára menne. Azonban azt gondolom, hogy helyén kell és helyén érdemes kezelni a dolgokat.
A középfokú oktatásra nem lehet ráterhelni az alapfokú oktatásban meg nem szerzett ismeretek hiányát. A funkcionális analfabétákkal a középfokú oktatásban, legyen az szakközépiskola vagy szakiskola, nem lehet eredményeket elérni. Tehát az egyik fontos alappillér, amiből mi kiindulunk, az, hogy olyanok lépnek be a középfokú oktatásba a következő években, akik tudnak és képesek azon a szinten szakmai és közismereti tárgyakat tanulni, amelyekre a középfoknak szüksége van.
Ez így jól hangzik, de ez azt jelentené, hogy ha a teljes rendszert át akarjuk alakítani, akkor az általános iskola első osztályában kellene kezdeni, 8 év múlva meg is jelenne az első évfolyam már középfokon. Nincs ennyi időnk erre. Tehát nekünk itt tudatosan és megfelelő léptékekkel kell haladnunk abba az irányba, hogy inkább kevesebbet markoljunk, de többet fogjunk. Azt gondolom, hogy ez az alapfok tekintetében lényeges, és ugyanúgy lényes, azt gondolom, a középfokú oktatás tekintetében is, mert azért szeretném fölhívni a figyelmet, hogy volt a korábbi években olyan, hogy 4 vagy akár 5 évig is tanultak szakiskolában, emlékezzünk rá, a 2000-es évek időszakában. Mi történt? Kilencedikben, tizedikben 30-35-40 százalékuk bukott ki a tanulóknak. Tehát önmagában az időfaktor nem old meg mindent.
Tehát ha most panaszkodnak arra, hogy miért hoztuk le 3 évre a szakiskolai képzést, akkor nem az a kérdés, hogy 3 év, 4 év vagy 5 év, hanem milyen tartalommal van megtöltve. Azt gondolom, hogy ha az alapfokú oktatásból úgy kerülnek ki a fiatalok, ahogyan, akkor az a vita, hogy a közismeretek aránya a 3 év alatt szakiskolában egyharmad, 40 százalék, 60 százalék, kérdés, de kevésbé fajsúlyos kérdés. A kérdés az, hogy a végén olyan piacképes tudást tud-e adni, amely a munkaerőpiac számára és a fiatal számára is jól kezelhető.
Az a törvénytervezet, amely most előttünk van, négy fontos törvényt módosít, gyakorlatilag a szakképzési koncepció tartalmi elemeit hivatott rögzíteni. Tehát magyarul, a kormány néhány hónappal ezelőtt elfogadta a szakképzési koncepciót, most ezt lefordítjuk, és nagyon lényeges kérdés mindaz, amiről most beszélek vagy beszélünk, rossz jogszabályt jól nem lehet végrehajtani. Tehát ha az a jogszabály, amelyet mi most a parlament elé hoztunk, nem felel meg majd ezeknek a céloknak, elvárásoknak, akkor bizony komoly problémákat okozhat. Az én meggyőződésem az, hogy alapvetően az a törvénytervezet, amely előttünk van, ezeket a célokat fogja, méghozzá hűen fogja szolgálni.
De menjünk akkor egy kicsit konkrétabban bele a dolgokba! Fontos dátumok vannak, 2015. július 1-je lesz az első olyan fontos dátum, amikor az állami iskolák jelentős része, közel 400 szakképző intézmény a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába kerül. Ez már nem cél, ez már eszköz, ennek már az eszközoldalon van jelentősége. Összességében azt szeretnénk jelezni, hogy elsődlegesen a Nemzetgazdasági Minisztérium azt a feladatot látja ezzel kapcsolatban, hogy úgy kell a szakképző intézményeket működtetni, hogy azokat a specialitásokat, amelyek őket jellemzik… - tehát egy gimnáziumban, általános iskolában a napi élet kezelése jóval egyszerűbb, mint egy szakképző intézményben, hiszen itt alapanyag-beszerzéstől kezdve értékesítésen át számos olyan feladat van, amelyet kezelni kell, és azt érzékeljük, érzékeltük, hogy a korábbi időszakban nem sikerült hatékonyan működni.
(10.40)
A mi egyik fő feladatunk az, hogy ezt a következő években hatékonyan tudjuk működtetni. Ehhez természetesen az intézményeknek is megfelelő szakmai, költségvetési, financiális és egyéb önállóságról kell gondoskodniuk-gondolkodniuk; mi ezt a fajta önállóságot szeretnénk a jogszabályokon keresztül megteremteni, illetve megadni.
Az elnevezésekkel kapcsolatban fontos változások vannak, de nemcsak az elnevezésekben, hanem a tartalmi kérdésekben is. A mostani szakközépiskolákat a 2016-17-es tanévtől szakgimnáziumoknak fogjuk nevezni, s nemcsak azért, hogy a feelingje más legyen, hanem a tartalmát tekintve is nagyon komoly változások lesznek. A gimnázium szó arra utal, hogy ugyanúgy érettségivel fog záródni, mint a normál, illetve az új szerint a főgimnáziumok. Itt szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy mivel nincs különbség a két érettségi között, ezért a kötelező érettségi tantárgyak óraszáma természetesen egy jottányival sem lesz kevesebb, mint a főgimnáziumokban. Ha valaki a szakközépiskolából egészségügyi ágon szeretne továbbtanulni, természetesen meglesz a lehetőség arra, hogy a biológia- és kémiaórához ne nyúljunk hozzá, mert fontos, hogy legalább olyan óraszámban tanulja, mint a főgimnazista. A mérnök számára fontos, hogy a fizikát és egyéb tantárgyakat olyan óraszámban tanulja, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy a következő években ezt a szakmát megfelelő módon el tudja sajátítani.
Egy másik nagyon fontos változás, hogy a negyedik év végén az érettségi mellé OKJ-s, állam által elismert, elsősorban 3-as kódú - akik a szakmában benne vannak, tudják, hogy miről beszélek - bizonyítványt szeretnénk kézbe adni. Magyarul, az érettségi mellett szakmát is tud szerezni az, aki az új rendszer szerinti szakgimnáziumba fog járni. És természetesen meghagyjuk annak a lehetőségét is, hogy plusz egy évet ráfejelve technikus minősítést kapjon, illetve a gimnazisták esetében azt szeretnénk, hogy a négy évet plusz két évvel megfejelve a technikusi pálya számukra is nyitva legyen.
A jelenlegi szakiskolák szakközépiskolává alakulnak, és itt sem csak elnevezésbeli problémáról van szó, hanem tartalmi kérdésekről. Három plusz kettes rendszerben gondolkodunk az új szisztéma szerint. Ez azt jelenti, hogy három év szakiskolai képzés után a tanuló megkapja a szakmunkás-bizonyítványát, és mindenki számára lehetővé szeretnénk tenni, hogy plusz két évvel eljusson az érettségiig. Nyilván lesz olyan, aki nem így fog dönteni, de mindenkinek megadjuk erre a lehetőséget. Ez a fajta iskolatípus ennek az alapjait teremti meg.
Azt gondolom, minden szempontból fontos az átjárhatóság kérdése. Ha valaki figyelmesen elolvassa a jogszabálytervezetet, azt láthatja, hogy alulról felfelé és felülről lefelé is átjárható a rendszer. Látjuk, tudjuk és érzékeljük, hogy most nagyon sok 16-18 év közötti regisztrált álláskeresőként teng-leng a rendszerben, mindenféle szakmunkás-bizonyítvány és szakmai ismeret nélkül. De a másik végén is nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy valaki fél év, egy év múlva kiesik a főiskoláról, egyetemről, mert nem bírja. És hová esik? A nagy semmibe. Van egy érettségije, és onnantól kezdődően, ahogy az előbb említettem, egy sima érettségivel ma már nagyon nehéz a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Tehát itt is szemléletbeli változást figyelhetünk meg.
A Híd-programmal kapcsolatban most csak annyit szeretnék jelezni, hogy a két évfolyamos szakképzési Híd-programot a következő időszakban kicsit más módon ugyan, de szeretnénk fenntartani, mert úgy ítéljük meg, hogy erre szükség van.
2015 őszétől - ezek fontos mondatok; akik az elmúlt időszakban végigjártuk az országot és szakképző intézmények igazgatóival beszéltünk, tudjuk, hogy mindenütt pozitív fogadtatása volt, leginkább annak köszönhetően, hogy ők javasolták, mi pedig meghallottuk és beépítettük a jogszabályba - az állami szakképzési rendszerben két szakképesítés ingyenes lesz. Magyarul, a második szakképesítés is ingyenes lesz. Azt gondolom, ez egy nagyon-nagyon fontos üzenet mindenki számára.
Fontos változás az, hogy visszahozzuk a gyakorlati oktatásvezető munkakörét a szakképző intézményekben. Ez is egy komoly hiátust fog pótolni az elkövetkezendő időszakban.
Az is fontos - amit államtitkár asszony már említett -, hogy 21-ről 25 évre visszük fel a nappali rendszerű oktatásban megkezdhető tanulmányok korhatárát. Azt gondolom, ez is egy nagyon fontos vívmány.
Ami a pedagógusok életpályamodelljét illeti: erről most nem szeretnék részletesen beszámolni, hiszen államtitkár asszony említette, csak a legfontosabb dolgot szeretném kiemelni. Nagyon szeretnénk, ha azokat a mérnökembereket, szakembereket, akik szeretnének tanítani, mert elhivatottnak érzik magukat, a jogszabályok ne gátolják abban, hogy taníthassanak. Az persze egy más kérdés, hogy ha az életüket tartósan erre a pályára terelik, akkor ezt pedagógiai végzettség nélkül nem lehet megtenni, de a belépés feltételénél ne korlátozzuk azokat az embereket, akik tanítani szeretnének, egyébként pedig jó szakemberek. Ebből a szempontból a legnagyobb problémánk a szakoktatókkal van, ugyanis a szakoktatók esetében nincs utánpótlás, a vállalati szektorban is nagyon sokan nyugdíj után dolgoznak. Nekünk itt egy olyan szabályrendszert kell kidolgoznunk, hogy azoknál a szakoktatóknál, ahol jelen pillanatban hiány van és nem tudjuk őket pótolni, valamiféle könnyítést adjunk azért, hogy a képzés zavartalansága akár vállalati körülmények között, akár az iskolai tanműhelyekben megoldható legyen.
A tanulószerződés intézményét szeretnénk kiterjeszteni a felnőttoktatásra is. A jogszabályban ennek a keretei is megvannak.
Ami a duális szakképzési forma elterjesztésének a fontosságát illeti: mi kell ahhoz, hogy elterjedjen Magyarországon ez a fajta képzési forma? Több tanuló kell. Olyan tanulók kellenek, akik hiányszakmát választanak. Több olyan vállalkozás kell, amely hajlandó, képes és akar a tanulóképzésbe bekapcsolódni. Mi kell ehhez? Sok minden kell. Többek között forrásoldalról is biztosítani kell a lehetőséget. De ennek megfelelően a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt is érdemben módosítjuk. De hogyan? Ahhoz, hogy több tanuló legyen, az kell, hogy a hiányszakmák számát növelni tudjuk. Jelenleg megyénként 12 hiányszakmát lehet beazonosítani, nyilván azért, mert ennek költségvetési vonzata is van. Ezt a számot a következő időszakban húszra szeretnénk emelni - ez egy nagyon fontos üzenet -, mert ez azt jelenti, hogy az, aki hiányszakmát választ, jól tanul és még tanulószerződése is van, egyszerűen fogalmazva nettó 40-50 ezer forintot kaphat ösztöndíj címén. Nem feltétlenül hívják mind a hármat ösztöndíjnak, de együttesen, és azt gondolom, ez egy fontos üzenet.
Egy másik fontos rész az, hogy hogyan lehet a vállalkozásokat ambicionálni, és főleg a kicsiket, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat, mert nekik eddig nem nagyon érte meg tanulókkal foglalatoskodni. Azt hoztuk a jogszabályban garancia-feltételként, hogy megkönnyítjük a lehetőséget. Magyarul, egyszerűen fogalmazva, ha egy kisvállalkozó, akinek eddig 100 ezer forintot kellett szakképzési hozzájárulás címén befizetni a központi költségvetésbe, foglalkoztat egy hegesztő tanulót, amire fajlagosan 900 ezer forint támogatás jár - idézőjelben mondom -, akkor ő a kettő közötti különbséget vissza tudja igényelni - sőt egyszerűbb a helyzet, mert számos esetben be se kell fizetni - a központi költségvetésből.
Az a baj, hogy ezt sokan még nem látják, mert az elmúlt években, a 2010 előtti időszakban jóval bonyolultabban működött a rendszer, és azt látom, azt érzékelem, hogy ezt a falat áttörni nem egyszerű feladat, mert a könyvelők fejében még mindig inkább az van, hogy fizesd be és megoldottuk a problémát, s akkor nem kell tanulóval foglalkozni. Nagyon-nagyon lényeges, hogy ezen az úton sikeresek legyünk. Szeretnénk a vállalkozások számát 8 ezerről 15-20 ezerre növelni a 2018-as tanévig. Ez komoly feladat és komoly kihívás számunkra.
(10.50)
Azt gondolom, az is egy fontos elem, hogy a tanulószerződés-kötésre feljogosított gazdálkodó szervezetnek nem minősülő egyéb szervezetek is részt vehetnek a hozzájárulási rendszerben. Lefordítom magyarra, mert lehet, hogy ez így reggel még egy kicsit furcsán hangzik. Arról van szó, hogy mondjuk, a kórházak nem voltak kötelesek szakképzési hozzájárulást befizetni, viszont nagyon sok tanulót foglalkoztattak, de nem tudtak hozzájutni ezekhez a kedvezményekhez, amelyekről az előbb itt beszéltem. Most megadjuk a lehetőséget nekik, mert az a fontos, hogy aki tanulót foglalkoztat, annak érje meg tanulóval foglalkozni, nemcsak szakmai, hanem jelen pillanatban financiális vagy gazdasági szempontból is.
A felsőfokú gyakorlati képzésben elindítottuk a duális rendszerű képzést, ehhez a forrásokat meg kell teremteni. Ennek a lába a Foglalkoztatási Alap, onnan is lehet igényelni támogatást.
Azt gondolom, nagyon fontos változás, hogy eddig a Szakképzési Alapból úgy lehetett egy vállalkozónak a tanuló foglalkoztatásához gépre, eszközre, berendezésre pályázni, hogy központi pályázatot írtunk ki, és aki nyert, nyert, aki nem, nem; ugye, ez egy meglehetősen szubjektív rendszer. Most annak alapjait fektetjük le, hogy aki tanulóval foglalkozik, az gyakorlatilag, most egyszerűen fogalmazok, kiegészítő támogatást kap, kvázi normatív alapon, amit viszont csak a tanításhoz kapcsolódó eszközre, gépre, berendezésre, s a többire fordíthat. Magyarul, nem kell pályázni, hanem ezeket a forrásokat ott hagyjuk a vállalkozásoknál. Azt gondolom, nem is gondolom, tudom, hogy a vállalkozások értik és üdvözlik is ezt a fajta módosítását a törvénynek.
Tisztelt Ház! 2013. szeptember 1-jén, több mint másfél éve hatályba lépett a felnőttképzési törvény. Az eltelt másfél év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a neki szánt fő feladatot betöltötte, az engedély megszerzésének igen sokrétű, szakértő által szigorúan vizsgált feltételei mellett is több mint 1100 felnőttképzést folytató intézmény mintegy 12 ezer képzése valósulhatott meg az elmúlt időszakban. Itt két helyen nyúlunk hozzá a törvényhez, mert úgy érezzük, hogy szükségeltetik. Az egyik, hogy az OKJ megszerzésével kapcsolatosan olyan anomáliák merültek fel, amelyek indokolttá teszik azt, hogy világossá tegyük, hogy OKJ-s tanfolyamot vagy OKJ-snak látszó tanfolyamot szerveznek bizonyos képző szervezetek. Illetve a másik a nyelvi képzések területe, ahol azt érzékeljük, és nem csak mi, így egyértelműen a szakma javaslatait, véleményét, a nyelvi képzéshez kapcsolódó sajátosságokat igyekszünk a következő időszakban a törvénybe beépíteni.
Tisztelt Országgyűlés! Összegzésként elmondható, hogy a benyújtott törvénymódosító javaslat hatékonyabbá teszi a szakképzés intézményrendszerét, amely a képzés minőségének, eredményességének javításán keresztül rugalmasabb, vonzóbb lesz, hozzájárul ahhoz, hogy a szakképzés presztízse emelkedjen, és egyre többen lássanak benne boldogulásukat segítő életpályát a maguk számára.
Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
