TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy néhányan kitartóan megvárják a zárszót talán, és nagyon érdemes lesz, mert szeretnék válaszolni is néhány olyan kérdésre, ami a tárgyhoz tartozik.
Engedjék meg, hogy azzal kezdjem mindenekelőtt, hogy a mi szándékunk egyértelműen az, hogy meggyorsítsuk a lehetőségét annak, hogy Magyarországon azok a hiányzó útkapcsolatok, amelyek fontosak a térségek számára - például az autópályák -, elérkezzenek az országhatárig, a megyeszékhelyek, a megyei jogú városok bekapcsolása a gyorsforgalmi hálózatba megtörténjen, és olyan kiemelt jelentőségű utak, mint például a 102-es, a 471-es, sorolhatnám, vagy a 23-as, 25-ös, megépüljenek, kapacitásbővítésük megtörténjen. Ez kiemelten fontos feladat számunkra, azt akarjuk, hogy ezek gyorsabban valósuljanak meg, mint ahogy most lehetne.
Mert pillanatnyilag hogy áll a helyzet? A helyzet úgy áll, hogy azt akarjuk módosítani, azt az eljárási rendet, amelyet 2007-ben a Bajnai Gordon által fémjelzett garnitúra rakott össze, tehát pillanatnyilag ami 2007-ben elfogadásra került, annak az eljárási rendnek a gyorsításáról van szó. Tehát amikor arról beszélnek, hogy hat és fél év, akkor arra is gondoljanak, hogy 2007-től 2013-ig kötött pályán kellett haladnia az eljárási rendnek, és még most is, a mai napig is, még 2014-ben, sőt még 2015-ben is azon eljárásrend szerint lehet egyébként pályázatokat benyújtani. Tehát a hatósági eljárások rendje 2007-es. A hat és fél év kapcsán, amit említett Volner képviselő úr is meg többen, hogy mit tettünk öt éven keresztül, elnézést, itt tévedés van: a rend, amelyet eddig is betartottunk, egy 2007-es eljárási rend. Tehát azt szeretnénk megváltoztatni, és ehhez kell mérni mindent.
Ami fontos és mindenképpen kikívánkozik, az az, hogy első körben mindenki arról próbálta meggyőzni a hallgatóságot, és a jegyzőkönyv számára elmondta a maga üzenetét, hogy támogatandó céloknak látja a megfogalmazottakat, de végül mégsem teljesíti a kérésünket, ami arról szól, hogy segítsék Magyarországot az ilyen kiemelt jelentőségű, gazdasági szempontból is fontos beruházások megvalósításában. Nem szeretnénk mást, mintsem azt, hogy a rendelkezésünkre álló forrást - és még mellé tehetünk - a gazdasági növekedés hatására úgy és olyan gyorsan költsük el, hogy minél hamarabb kifejtse jótékony hatását. Abban mindenki próbált egyetérteni, hogy gazdasági fejlődés és gazdasági biztonság nincsen anélkül, hogy a közlekedési hálózatunk fejlődjön. Mi azt szeretnénk, ha ez a fejlesztési folyamat felgyorsulna.
Ami nagyon fontos: a hozzászólók aggályokat fogalmaztak meg, amelyeket figyelemmel kísértem. Arra biztatnék valamennyi kedves hozzászólót, hogy ha az aggályai szerint vannak javaslatai, küldje be, megvizsgáljuk, megnézzük, természetszerűleg figyelemmel kísérjük az azokban foglaltakat. Ami fontos: néhány aggály nem valós aggály, jó a közönségnek és jó a jegyzőkönyv számára. De hogy miért is mondom ezt, konkrétabbá teszem.
Kezdjük azzal, hogy az előzetes egyeztetésnél - amit megfogalmaztunk -, még az eljárások elején valamennyi szereplőt, aki érintett, összehívunk, és megvizsgáljuk a lehetséges és kiemelten fontos szempontokat, megfogalmazzuk, hogy vajon melyek azok a pontok, amelyekről külön is kell beszélni, és már az eljárás elején kell egyeztetni. Ezek azt segítik elő, hogy ne később derüljön ki egyetlen szereplő számára se, hogy a nyomvonallal kapcsolatosan olyan problémákat fogalmazhat meg, amelyek akadályozzák vagy megállítják a folyamatot.
Mi is történt? És mi történik még most is manapság? Az történik, hogy valamennyi eljárás egymás után indulhat, és nincs lehetőség arra, hogy az eljárásokat párhuzamosan lefolytassák, nincs lehetőség arra - még ha egyébként lenne is és értelmes is lenne -, hogy egy eljárási folyamatba sűrítsenek be többet is. Mint például a mi javaslatunk szerint azt tervezzük - és remélhetőleg a parlament támogatása után így is történik -, hogy a környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárásban már a talajvédelmi, az erdővédelmi és a földvédelmi eljárás is el fog készülni.
(18.00)
Ezek ésszerű, normális gondolatok, amelyeket tudtak egyébként is, csak senki nem merte megfogalmazni.
Ugyanilyen a régészettel kapcsolatos aggály is. Az sem valóságos aggály. Jól tudja mindenki, hogy Magyarországnak olyan kormánya van és olyan kormányzó többsége, amely igenis figyelemmel kísérte az örökségvédelemmel kapcsolatos tennivalókat. Olyan törvényeket hoztunk, amelyek egyébként biztosítják mindenki számára azt, hogy a kincseinket, közös kincseinket kellő komolysággal és felelősséggel kezeljük. A javaslatban benne van konkrétan, hogy az örökségvédelemért felelős miniszternek van lehetősége arra, hogy ha nem látja biztonságban a leleteket, akkor új eljárást rendelhet el. Tehát teljes biztonságban mondhatjuk azt, hogy a beruházás folyamata alatt bármikor, amikor ilyen felmerül, magának a miniszternek van lehetősége elrendelni az újabb feltárást.
Törekedni arra szeretnénk, hogy valamennyi eljárási folyamat, mint a régészeti is, kellő időmederbe kerüljön. Ne legyen lehetőség arra, hogy akár szándékosan is vagy megrendelésre, mint ahogy elhangzott itt néhány hozzászólásban, akadályozzák a beruházás megvalósulását.
Az önkormányzatokért érzett aggályokat sem igazán vélem valós aggálynak. Mert ha önkormányzatokkal foglalkozik valaki, akkor tudja azt is, hogy magát a rendeletmódosítást is csak az önkormányzat teheti meg. Ha a kormányhivatal az eljárást sürgeti is, és csak akkor, abban az esetben teszi ezt, ha időben nem végez az önkormányzat a településrendezési eszköz módosításával, akkor is csak szorgalmazhatja, de magát a rendelet módosítását csak a testület teheti meg. Azért álságos ez az aggály, mert egyáltalán nincs ilyen esélye senkinek sem, aki abban gondolkodhatna, nem vonható el az önkormányzattól ez jog. Mi nem ebben gondolkodunk, hogy az önkormányzattól vegyünk el jogköröket. E tekintetben ez megint egy valótlan és igazán álságos aggályoskodás.
A környezetvédelemmel kapcsolatos aggályokat szintén szeretném nem eloszlatni, csak megválaszolni. Senki nem akarja a jelenleg hatályos uniós irányelveket figyelmen kívül hagyni. Senki nem azon mesterkedik, hogy valamilyen módon a környezeti körülmények rovására és természeti kincseink háttérbe szorításával valósítsunk meg beruházásokat. Nem ez történik. Az történik, hogy például az 5 éves engedélyezési időszakot 10 évre hosszabbítjuk meg akkor, ha a feltételrendszer ugyanúgy megmaradt. De ha az változik, akkor természetszerűen nem lehet meghosszabbítani az 5 éves engedélyt 10 évesre. Ez is nyilvánvaló, tehát itt is álságosnak érzem a hozzászólásukat.
A termőföldvédelemmel kapcsolatos aggályokat is álságosnak tartom, hiszen világossá van téve az előterjesztésben, hogy csupán egy szabályozás található benne, és nem az, hogy megváltozna benne bármelyik pontjában is maga a koncepció és a kormányzó többség földvédelemmel kapcsolatos álláspontja.
Összegezve azt tudom mondani, hogy a hozzászólások, kivételt képeznek a kormánypárti hozzászólások, első körben támogatólag hatnak a hallgatónak, de végül kiderül, hogy semmiképpen sem támogatják. De ha nem támogatják, akkor, mint ahogy mondtam is korábban, a bevezetőben, azt akadályozzák, hogy azok a hiányzó kapcsolatok és utak, közlekedésfejlesztési beruházások megvalósuljanak, amelyek fontosak az emberek számára. Azt is tudni kell, hogy itt vasúti beruházásokról, vízi úti beruházásokról is szó van, az elővárosi közlekedés fejlesztéséről, fővárosi projektekről van szó.
Csak egy slágertéma talán a közlekedésimód-váltás. Intermodális központok vannak előkészület alatt, amelyek egyértelműen segítenék, hogy vigyázzunk és védjük még inkább a környezetet, és próbáljuk meg a közlekedés hangulatát is átalakítani. Ezek nagyon fontos beruházások, nagyon sok nagyváros vár rájuk. Rengeteg olyan fejlesztés már előkészítés alatt, ami a mostani eljárási rend szerint nem tudna megvalósulni időben, és nem tudná, mint ahogy mondtam is, azt a hatást kifejteni, amit mi egyébként szilárdan állítunk, hogy a gazdaságfejlesztés alapja a közlekedési hálózat fejlesztése, a közlekedési rendszerek javítása.
Mi az LMP-vel nem értünk egyet, amikor megfogalmazzák egyértelműen, hogy ne építsünk utakat. A vezérszónokuk világossá tette, hogy ne építsünk utakat. A meglévő utakat hozzuk helyre és újítsuk föl.
Itt jegyezném meg mindenképpen, hogy az elmúlt nem 8, hanem az elmúlt 20 évben nem volt olyan összegű keret biztosítva a hazai úthálózat fejlesztésére, mint most az elmúlt években volt, most lesz, amit tapasztalhatnak. Csak példaképpen mondanám, hogy a négy és öt számjegyű utak felújítására a múlt évben egy 33,5 milliárdos programot fejeztünk be, meg is valósult 540 kilométeren a felújítás. Ebben az évben indul útjára egy 50 milliárdos program, amely szintén az egy, két, három számjegyű utakat kézbe venni, jelképesen szólva, nagyon sok helyen történik beavatkozás. Sőt, egy 18 milliárdos kerettel szeretnénk a négy és öt számjegyű utakat is a továbbiakban is felújítani, és bízunk benne, hogy még további forrásokat tudunk erre a célra is biztosítani.
Az, hogy szembeállítsuk a mellékutak vagy az önkormányzati utak építését a gyorsforgalmi kapcsolatok kiépítésével, ez nagyon illetlen dolog, nem hiszem, hogy aki felelősen gondolkodik Magyarország közlekedési helyzetéről, ezt jó néven veszi.
Józsa István képviselő úrnak szeretném külön is megcímezni azért, hogy a tisztánlátás mégis megmaradjon. Milyen időszakban milyen úthálózat épült? Konkrétan hazai költségvetésből 2002 és 2010 között nem épültek utak, alig van hazai költségvetésű útépítés, ha jól megvizsgálja. Ami történt, az PPP program keretében történt. És 2007-2008 környékén, emlékezzünk vissza, a Gyurcsány-Bajnai-korszak időszakában mi is történt? Az M5-ös, M6-os autópálya szakaszaira koncessziós szerződést kötöttek. Milyet is? Olyat, amelynek egy fontos momentuma egy 30 éves elköteleződés, ami azt jelenti, hogy a 384 milliárd forintos beruházási költséggel megvalósult két út szakaszait úgy kell kifizetnünk, hogy azt most 2037-ig fizethetjük. Tehát 2037-ig fizeti Magyarország azt a PPP-s konstrukciót, amit a Gyurcsány-Bajnai-időszakból ránk hagytak.
Ez azt jelenti, hogy ebben az évben 114,5 milliárd forintot kell kifizetnünk rendelkezésre állási díj címén, és ez az összeg nyilvánvalóan csak fokozódni fog a következő években. Tehát durván 3300-3400 milliárd forintba kerül a 384 milliárd forintos beruházás. Ha valaki ezek után azt állítja, hogy költséges, mint ahogy Gúr Nándor mondta, és fajlagos költségről beszélt, azért gondolkodjon el, hogy mit beszél. Lehet, hogy sokan nem tudják, de még egyszer ismétlem, a 384 milliárd forintos beruházás Magyarországnak cirka 3400 milliárdjába kerül. Ha valakinek ezzel kapcsolatban aggályai lennének, utána kell járni. Talán egy újságban rövidesen meg is fog jelenni, volt egy ilyen kérdésünk. Többször elmondtam már a parlamentben, de megismétlem, 2037-ig kell fizetni Magyarországnak több mint 100 milliárd forintot minden évben.
És honnan is? Az útdíjból származó bevételből. Az útdíj kétharmadát ez viszi el. Hiába szeretnénk még nagyobb összeget fordítani az alsórendű utak felújítására vagy éppen a díjköteles utak felújítására, ilyen lehetőségeink vannak sajnos.
De visszatérve: 2007-től ’13-ig az uniós eljárási rendet meghatározta a Bajnai által fémjelzett munkacsoport. Mert emlékezzünk vissza, én is emlékszem rá, Bajnai Gordonnak hívták azt, akit megbízott Gyurcsány Ferenc nevű miniszterelnöke azzal, hogy alakítsa ki az uniós eljárási rendet, és egyáltalán az egész intézményrendszert hozza létre. Ez maga Bajnai Gordon volt. Amikor 6,5 évről beszélünk, mindig azt kell figyelembe venni, hogy mihez képeset. Nekünk nem 2013-ig, még most, 2015-ben sincs lehetőségünk, csak ha elfogadjuk, gyorsítani magán az eljárási folyamaton. Nincs más lehetőségünk. Nem nyúlhatunk hozzá.
Bármennyire is szerette volna, nem tehette meg 2013 végéig az Orbán-kormány, de még most sem teheti meg 2014-ben és 2015-ben sem, ameddig ez a törvényi felhatalmazás nem adja meg a lehetőséget rá a parlamentben. Ha akartuk volna, sem tudtuk volna. Az idő most jött el. 2014 őszén áttekintettük és megvizsgáltuk. Meg kellett nézni, mert egyébként, ha akartuk volna, sem nyúlhattunk volna hozzá, hogy hol és mikor kell beavatkoznunk. Így jött létre egy munkacsoport, amely megkezdte munkáját. Nagyon sok jogász, tárcaközi egyeztetések tömkelege után jutott arra a következtetésre, hogy egy határig tudnak csak elmenni a gyorsításban.
(18.10)
És újra kellett tárgyalnunk, újra leülnünk, és végigegyeztetnünk minden szereplővel, mert fontos volt, hogy ezt a folyamatot lerövidítsük a harmadára. Mert mi azt állítjuk, és azt mondjuk most, hogy a javaslat elfogadásával lehetőség nyílik magát az eljárási és előkészítési szakaszt két évre szorítani. Két év alatt szeretnénk a döntéshozataltól a kivitelezésig eljutni. Ez egy nagyon komoly vállalás és nagyon nehéz. Azt hiszem, ha ez valósággá válik, akkor nemcsak az következik be, hogy a beruházásaink hamarabb indulhatnak el, hanem az is, hogy egy értelmesebb, átláthatóbb és mindenki számára világosabb eljárás során nem lesz annyi feszültség, és nem lesz annyi - talán nem bántó szándékkal fogalmazva, de mégis kijelentve -, nem lesz annyi hatósági időhúzás. Mert alkalmanként azt tapasztaltuk, hogy úgy éreztük, aztán végül kiderült, hogy csak az eljárási rend nem engedi meg, hogy szándékosan lassulnak az eljárások. De nem. Megvizsgáltuk, megnéztük, és kiderült - ezért is mondtam pontosan az éveket -, hogy nem tudnak gyorsabban mozogni, nincs rá lehetőségük. Tehát ezt kellett megváltoztatnia most az előkészítés során a benne dolgozóknak, és azt gondolom, a javaslatban ez sikerült is.
Tehát, Józsa István képviselő úr, PPP-s konstrukció, ne felejtse el: 2037-ig és 3400 milliárd forint. Fontos számok. És így kell kiszámolni, hogy mi mennyibe kerül.
Hogy miért is vártunk? Az M2-est tíz éve próbálják megcsinálni, tíz éve ígérte meg az MSZP tábora, 2006-ban az M4-est, mint ahogy elhangzott már, az M8-ast 2008 környékén ígérték meg, most mi megcsináljuk. Ezeket mind egy szálig megcsináljuk. Maguk megígérték, megtehették volna, mert 2010-ig nem szabályozta az Európai Unió, hogy milyen mértékű lesz a közlekedésfejlesztésre fordított támogatás. Viszont most meghatározta, még azt is meghatározta az Európai Unió, hogy mit lehet fejleszteni a közlekedésfejlesztés világában. Konkréttá tették, hogy milyen mértékben lehet vasutat fejleszteni, és mennyit lehet a közútra fordítani, és mennyi az elővárosi közlekedésnek a lehetősége. Ez le van írva fehéren feketén. Tehát, aki ezt nem tudja, az vagy nem olvasott utána eleget, vagy éppen nem akarja tudomásul venni, hogy sajnos ez bennünket mindenképpen korlátok közé szorított.
Ezért gondolta a kormány, és azért tette lehetővé a magyar gazdaság azt a lépést, hogy a hazai költségvetésből olyan nagy jelentőségű beruházások valósuljanak meg, amelyek végén akár 600 milliárd nettó, de én úgy látom, hogy talán még több is lesz a vége, amely a hazai költségvetésből 2019-ig beforgatásra kerül.
Óriási számról van szó. Még egyszer mondom: soha, összességében nem fordított Magyarország a hazai költségvetésből ennyit, talán a rendszerváltás óta összességében, sőt biztos, ekkora összeget úthálózat kiépítésére és fejlesztésére.
És még egyszer és sokadjára, az LMP-nek is üzenem: nemcsak arról van szó, hogy autópályákat akarunk építeni, befejezni. Szó sincs ilyenről. Ebben nagyon fontos, nem autópályák, hanem gyorsforgalmi utak vannak, nagyon sok összekötőút van, nagyon sok bekötőút van, amely rendkívül fontos a térség számára. És amikor azt mondja ki valaki, hogy nem kell az útépítés és nem kell az út, akkor valóban el kellene menni abba a térségbe, oda kellene állni az emberek elé, és meg kellene mondani, hogy mi így gondoljuk. Lehet, hogy a következő alkalommal már nem hívnák meg. A tudomány szakértői és a tudomány ismerői és a téma felelősei többet tudnak, mint a politikusok, ezt én megértem, mert így is van, csak a tudomány szakértői kevesebbet járnak az emberek között. Mi meg ott járunk. Ott járunk. Találkozunk velük, beszélünk velük, találkozunk a vállalkozásokkal, és mindenki azt várja, azt szeretné, ha valóban ez a koncepció, amit elképzeltünk, amit a nemzeti közlekedésfejlesztési stratégiában jóváhagyott a kormány, az meg is valósulna. Ez a stratégia, amely 2014 augusztusában került elfogadásra, nem tudom, mennyire ismerik, 5 ezer oldalból áll, és körülbelül három éven keresztül olyan társadalmi egyeztetés folyt róla, amely során az összes felmerült javaslattal foglalkoztak. Egy ilyen előkészítés után sikerült elfogadni, és a koncepció mentén lett meghatározva a kormányprogram is.
Józsa Istvánon túl Földi László képviselő úr tette erősebbé az M4-es további építésének szükségességét, de hát hallották: tovább lesz építve az M4-es. Már kijelentették, több alkalommal is elmondták, természetszerűen valamennyi autópályát szeretnénk kiépíteni, és minden szakaszt, ami hiányzik, szintén befejezni a lehetőségeinkhez mérten, valahol már leírtuk, 2018-ig is.
Volner János képviselő úr, bár elment már, érdekes módon viselkedett, hiszen az ötpárti megbeszélésünkön még támogatólag állt hozzá, most 14 és fél percből a kormányt próbálta minősíteni és bennünket, a tevékenységünket is, sőt a hozzáállásunkat is, és 3 másodpercben talán szólt arról, hogy van egyébként támogatandó elem is a véleménye szerint.
Schmuck Erzsébet, mint ahogy mondtam is az imént, világossá tette, az LMP nem támogatja az útépítéseket. Mi ezt tudomásul vettük, és rendkívül sajnáljuk, hogy így gondolkodnak erről.
Gúr Nándor hozzászólásai között is csak azt vettem észre, hogy kritikákat fogalmaz meg, és olyan ügyekben szólal fel, amiben talán nem kellett volna, mint ahogy mondtam is, a fajlagos költség az útépítések világában.
A többi hozzászólásnál részben egymásnak válaszolgattak a képviselő urak, és úgy hallottam, hogy Bangóné Borbély Ildikó hozzászólásai is igazából az elmúlt egy hónap kérdéseit adták vissza. Tehát amit elmondott már kérdésképpen, interpelláció formájában, azt most visszamondta. Ezekre kérdésképpen és interpelláció formájában lehet válaszolni, de nem voltak igazán a tárgykörhöz kapcsolhatók.
Az aggályok nem mindenhol valósak. Ha van szándékukban támogatni, segíteni bármilyen formában azt, hogy Magyarországon a beruházásaink gyorsabban legyenek megvalósítva, akkor örömmel fogjuk venni. Úgy gondoljuk, hogy Magyarország érdekében áll, hogy ez a javaslat elfogadásra kerüljön, és nagyon bízom benne, hogy ez meg is fog történni.
Tisztelettel köszönöm. Egyébként nagyon érdekes volt, és örültem, hogy itt lehettem ezen a három óra hosszán. Köszönöm szépen a szót. (Boldog István tapsol.)
