SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a kormány nevében köszönetet mondjak a mai politikai vita kezdeményezőinek, akik lehetőséget biztosítanak arra, hogy a világgazdaság és a világkereskedelem jelenleg napirenden lévő, európai és magyar szempontból talán legfontosabb kérdéséről beszéljünk itt a mai napon az Országgyűlésben.
Nem túlzás talán ez a megfogalmazás, hiszen a transzatlanti kapcsolatrendszer a világ talán legerősebb kapcsolatrendszerét jelenti, hiszen az európai uniós tagállamok és az Egyesült Államok összességében a világ gazdasági teljesítményének 46,7 százalékát adják, emellett pedig az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok közötti kereskedelem a világkereskedelem majdnem egyharmadát, 30,4 százalékát képviseli, ami adott esetben 1000 milliárd dolláros éves forgalomhoz is közelít.
Azonban a mai politikai vita elején egy dolgot mindenképpen érdemes leszögezni, és fontos, hogy ez a gondolatainkat is irányítsa, hogy zajlanak a tárgyalások, és mivel zajlanak a tárgyalások, ezért egyelőre végeredményről nem tudunk beszámolni. Ezért szeretnék mindenkit óva inteni attól, hogy végleges értékítéletet fogalmazzunk meg a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről, annak eredményéről, tekintettel arra, hogy még nagyon hosszú hónapok vagy akár évek is beletelhetnek abba, hogy egyáltalán eredményről beszéljünk.
Azonban a világkereskedelemi folyamatok miatt a TTIP kiemelt fontossággal rendelkezik, ezért, ha megengedik, négy gondolat köré szeretném szőni a kormány vitaindító felszólalását: egyrészt a világkereskedelem jelenlegi folyamatai, másrészt a létező, formálódó regionális kereskedelmi integrációk köré, harmadrészt szeretnék beszámolni önöknek a TTIP-tárgyalások jelenlegi állásáról, negyedikként pedig a magyar szempontokról szeretnék szólni néhány gondolatot.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is, a világkereskedelem jelenlegi folyamatai közül egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a világkereskedelem értékének és volumenének ugrásszerű növekedését látjuk, amellyel párhuzamosan folyik egy jelentős földrajzi átrendeződés.
A nyolcvanas évektől körülbelül 2008-2009-ig a világkereskedelem értéke és volumene is a többszörösére emelkedett. Ennek alapvetően két fontos szempontja, illetve kiváltó oka volt: egyrészt a kereskedelmi liberalizáció előrehaladása, másrészt pedig a kereskedelmi korlátok folyamatos leépülése és a kereskedelemhez kapcsolódó szállítási, logisztikai és kommunikációs költségek jelentős csökkenése.
A nyolcvanas évek elején még azt láthattuk, hogy a globális kibocsátás és a világkereskedelem volumene közel azonos ütemben nőttek, azonban ez 1985-től a válság körülbelül 2008-as kitöréséig jelentősen megváltozott, és a világkereskedelem volumenének dinamikája átlagosan csaknem kétszeresen meghaladta a világ GDP-jének növekedési ütemét.
Itt öt tényezőt tudunk felsorolni. Egyrészt a hidegháborús korszak lezárulásával a fegyverkezési kiadásokat immár másra tudták fordítani az országok.
(10.00)
Másodrészt az internet és a digitális gazdaság ugrásszerű fejlődésnek indult; harmadrészt a nagy, fejlődőnek nevezett gazdaságokban, így Kínában és Indiában is jelentős reform- és felzárkózási folyamatok indultak el. Negyedrészt felerősödött a termelés kiszervezésének folyamata; ötödrészt pedig kialakult az országok széles körét átfogó termelési hálózatok és globális értékláncok rendszere.
A világgazdasági, világkereskedelmi változások egyik nagyon fontos jellemzője volt az, hogy a korábban még fejlődőnek nevezett országok súlya jelentős mértékben megemelkedett, hiszen amíg az ő külkereskedelmük az 1980-as években a világkereskedelemnek körülbelül 34 százalékát tették ki, addig a világkereskedelemből való részesedésük ma már eléri az 50 százalékot. Nemcsak a külső gazdasági teljesítménye növekedett ezeknek az országoknak, hanem alapvetően az egymás közötti kereskedelem is rendkívüli mértékben megugrott, és az ázsiai növekedés motorja, Kína pedig szépen lassan átvette a vezető szerepet a világkereskedelemben, és ma már a világ legnagyobb exportőréről beszélünk, hiszen Kína súlya a világgazdaságban, illetve a világgazdasági kivitelben, a világkereskedelmi kivitelben összesen 11 százalékos, tehát a világ összes exportjának 11 százaléka Kínából indul el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a világkereskedelem élmezőnye változott meg az elmúlt időszakban, hanem jelentős változások történtek az országcsoportokon belüli és az országcsoportok közötti kereskedelemben is. A fejlett országok régión belüli kereskedelmi súlya stagnált, illetve kismértékben csökkent, a fejlődőnek nevezett országok egymás közötti forgalma azonban jelentős mértékben megugrott, nem utolsósorban a különböző preferenciális kereskedelmi megállapodásoknak, illetve a globálisan vagy regionálisan szerveződő értékláncok régiós kereskedelmet ösztönző hatásának következtében. Az Ázsiában lezajlott, rendkívül markáns változások közül szeretném kiemelni azt, hogy az ázsiai országok külkereskedelmének 53 százaléka most már egymás között zajlik, mindez elsősorban az európai és az észak-amerikai irányú külkereskedelmi teljesítményük rovására ment. Európában ez úgy néz ki, hogy a belső kereskedelem itt rendkívül jelentős, az összes külkereskedelem 72-73 százalékát mutatta 2008-ig, utána azonban jelentős mértékben csökkenni kezdett az európai országok belső kereskedelmének aránya az összes európai külkereskedelemben. Elsősorban Ázsia volt ennek a folyamatnak a nyertese, az észak-amerikai kontinens részaránya pedig 7-8 százalék körül stabilizálódott. Az észak-amerikai országok esetében pedig ez úgy néz ki, hogy Európa súlya körülbelül 15 százalékra szorult vissza, és egyértelműen az ázsiai országok vették át a főszerepet az észak-amerikai országok külkereskedelmében. A válság kitörése óta azt látjuk, hogy a világkereskedelem növekedési üteme is jelentős mértékben lecsökkent. Ennek oka egyrészt a globális kereslet gyengülése, a növekedés strukturális problémái, illetve hogy a liberalizációs folyamatok is lelassultak.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos egy-két szót szólnunk arról is, hogy a válság nyomán előállt kihívások miatt az Európai Unió versenyképessége is csökkenésnek indult. A világkereskedelmi súlyunk - most Európáról beszélünk - 2008 és 2013 között mintegy 5 százalékpontos mérséklődésen esett át. Ez azt jelenti, hogy most a világkereskedelemből nagyjából egyharmadnyi részaránnyal rendelkezünk. Természetesen az európai szempontból válságosnak nevezett időszak világkereskedelmi szempontú nyertesei az ázsiai országok voltak, amelyek 2008 és 2013 között a világexportban több mint 4, a világimportban pedig 5 százalékpontos növekedést tudtak elkönyvelni, így a részesedésünk most mindkét oldalon körülbelül 32 százalékos.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindamellett természetesen, hogy Kína szerepe látványosan növekedett az elmúlt időszakban a világgazdaságban és a világkereskedelemben, addig az Egyesült Államok és az Európai Unió továbbra is fontos növekedési pólusa a világnak, az együttműködésünk pedig jelentős mértékben meg tudja sokszorozni az elfoglalt pozíciónk erejét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, akkor néhány gondolat erejéig érdemes elidőznünk annál a ténynél, hogy jelenleg a világgazdaságban számos regionális kereskedelmi megállapodás fut versenyt egymással és fut versenyt az idővel is. Most már több olyan regionális kereskedelmi, gazdasági integráció működik, amely alapvetően szabja át a korábbi világkereskedelmi, világgazdasági erőviszonyokat és pozíciókat. Ezen integráció közül elsőként érdemes szólni a csendes-óceáni szabadkereskedelmi övezetről. Tóth Bertalan képviselőtársunkkal itt már volt módunk szót váltani napirend előtt is. Úgy tűnik, hogy a TPP-nek nevezett, illetve rövidített csendes-óceáni szabadkereskedelmi övezeti megállapodás az Egyesült Államok preferencia-sorrendjében valamennyire megelőzi az Európai Unióval folytatott tárgyalásokat. A TPP-ről 2010-ben kezdtek tárgyalásokat, és 12 észak- és dél-amerikai, valamint ázsiai ország vesz részt ezekben a tárgyalásokban, köztük természetesen az Egyesült Államok, illetőleg Japán is. Ezek az országok adják összesen a nemzetközi GDP 40 százalékát, és a világkereskedelmi forgalomból is egyharmadnyi aránnyal rendelkeznek. A TPP-tárgyalások során leszögezték, hogy a megállapodás nyitott lesz, tehát további országok előtt is nyitva áll a csatlakozásra. A csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény a külgazdasági kapcsolatok szinte teljes vertikumát le kívánja fedni, és olyan új területeket is szabályozna, mint például az e-kereskedelem, munkakörülmények, környezetvédelmi előírások vagy a globális ellátási láncok. A tárgyalások lezárásáról persze sok találgatás van. Ezek közül nem egy van olyan, amely nem zárja ki, hogy 2015 nyaráig akár ezeket a tárgyalásokat le is lehet zárni, de itt is biztosat nem tudunk mondani. Azt tudjuk, hogy ezen tárgyalások során is vita van a beruházó és a fogadó állam közötti vitarendezés kérdésében, amely egyébként az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás során is az egyik legfontosabb szempont lehet.
Az egészen biztos, hogy ennek a szabadkereskedelmi tárgyalássorozatnak az eredményes lezárása jelentősen befolyásolhatja az európai gazdasági szereplők térségbeli versenyhelyzetének alakulását, hiszen ha ott egy szabadkereskedelmi övezet jön létre, akkor az azt jelenti, hogy az európai vállalatoknak talán élesebb versenykörülményekkel kell szembenézniük, mint amilyen a helyzet jelenleg.
A másik ilyen regionális integráció, amely szintén befolyásolja a világkereskedelmi, világgazdasági folyamatokat, a regionális átfogó gazdasági partnerség, amelyben az ASEAN tíz országa mellett Kína, India, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland folytat tárgyalásokat. Az ő világkereskedelmi súlyuk körülbelül 27 százalék körül mozog, és az eredeti elképzelés úgy szól, hogy a tárgyalásokat az idei esztendőben kívánják lezárni.
Szintén érdemes szólnunk az ázsia-csendes-óceáni szabadkereskedelmi térségről, amelyet az APEC 2014. novemberi csúcstalálkozóján vázoltak fel 21 tagállam esetleges részvételével, Kína kezdeményezésére. Jelentőségét adja, hogy a Föld népességének 40 százalékát, a világkereskedelem 44 százalékát és a világ GDP-jének 54 százalékát foglalhatná magába ez a megállapodás.
Szólnunk kell Kína, Japán és Dél-Korea szabadkereskedelmi tárgyalásairól is, amelyek szintén jelentős mértékben befolyásolhatják majd a világgazdaság és a világkereskedelem folyamatait. Azonban a jelentős ázsiai integrációk mellett és a TTIP mellett ide kell idéznünk az Eurázsiai Gazdasági Unió gondolatát, amely az elmúlt időszakban az Európai Unió napirendjén is jelentős hangsúllyal szerepelt, hiszen megjelentek azok a gondolatok, amelyek szerint az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió közötti folyamatos kapcsolat, konzultáció és partnerségen alapuló együttműködés mindenképpen logikus lehet. Az Eurázsiai Gazdasági Unió összességében mintegy 2450 milliárd dollárnyi GDP-t tud felvonultatni, ami bizonyítja a jelentőségét.
Azonban, tisztelt képviselőtársaim, itt és most beszélnünk kell Kína és az Egyesült Államok gazdasági-kereskedelmi együttműködéséről is. Természetesen folyamatosan halljuk azokat a kritikákat, amelyek minket és a közép- és kelet-európai térséget érik akkor, amikor Kínával folyamatosan egyre szorosabbra szeretnénk fűzni az együttműködésünket.
(10.10)
Itt azt látjuk, hogy a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatrendszer soha nem volt olyan szoros, mint amilyen szoros ma. A két ország közötti kereskedelmi forgalom a 2014. év végére elérte az 591 milliárd dollárt, ami egy 5 százalékos éves növekedési ütemet jelent. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy 2008-2014 között hogyan alakult az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi kapcsolatának szorossága, akkor látjuk, hogy itt egy 45 százalékos növekedés állt elő. Azt is tudjuk, hogy a világexport tekintetében Kína az első, az Egyesült Államok a második helyen áll, míg a világimport tekintetében az Egyesült Államok az első, Kína pedig második. Itt tehát ennek a két országnak a soha nem látott szoros gazdasági és kereskedelmi együttműködése is fontos szempont akkor, amikor a világkereskedelemről, illetve világgazdaságról és azok jövőbeni folyamatairól beszélünk.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az Európai Unió által eddig megkötött vagy megkötni tervezett szabadkereskedelmi megállapodásokról. Az ázsiai országok közül eddig a Koreai Köztársasággal hoztunk létre kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodást, Szingapúrral a tárgyalások gyakorlatilag lezárásra kerültek, Malajziával, Vietnammal, Thaifölddel, Indiával és Japánnal pedig folyamatban vannak. Az Európai Unió és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás tárgyalásait 2014 augusztusában sikerült lezárni, jelenleg a megállapodás kitárgyalt szövegének és mellékleteinek jogi és nyelvi szempontú felülvizsgálata folyik, amelyet az Európai Unió tagállamainak hivatalos nyelveire történő lefordítás követ. Az Európai Bizottság a jelenlegi tervek szerint majd csak 2015 második félévében kér felhatalmazást a Tanácstól a megállapodás aláírására. Ezen kívül az Európai Uniónak ideiglenes alkalmazás alatt álló szabadkereskedelmi megállapodása van Peruval és Kolumbiával, emellett pedig szabadkereskedelmi megállapodással rendelkezünk Norvégia, Izland, Svájc és a Feröer-szigetek vonatkozásában.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tájékoztatást adjak önöknek a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalások jelenlegi állásáról. Az Európai Unió és az Egyesült Államok 2011 novemberében megtartott csúcstalálkozóján született egy döntés, amellyel létrehoztuk a magas szintű munkacsoportot, amely 2013 februárjában tett közzé egy jelentést, amelyben arra a következtésre jutott, hogy egy átfogó, a kereskedelem és a beruházás útjában álló akadályok széles körének lebontását célzó szabadkereskedelmi megállapodás kínálná a legtöbb pozitív gazdasági hozadékot, lökést adna a gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek az Atlanti-óceán mindkét oldalán.
Az Európai Tanács 2013. november 14-én véglegesítette és fogadta el az Európai Unió nevében tárgyalásokat folytató Európai Bizottság számára a felhatalmazást és az annak kereteit kijelölő iránymutatást. Ezen iránymutatások alapján a TTIP egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodás lehet, amely az áruk, szolgáltatások és közbeszerzések piacra jutásának javítását, a kereskedelmet és beruházásokat érintő szabályozási akadályok mérséklését, valamint a részt vevő felek szabályalkotási együttműködését és a szabályok közötti koherencia erősítését célozza. A 2013-ban megtartott három tárgyalási forduló alapvetően feltáró jellegű volt. Ezután került sor az érdemi tárgyalásokra, amelynek első három lépése: a kiinduló vámajánlatok cseréje, a szolgáltatáskereskedelmi terület, illetve a közbeszerzési ajánlatok cseréje. Ha megengedik, most rövid tájékoztatást szeretnék adni mindhárom tekintetben.
A kiinduló vámajánlatok cseréjére 2014. február 11-én került sor. Az Egyesült Államok induló ajánlati ambíciószintje azonban jelentősen elmaradt az Európai Unióétól, ugyanis amíg az Európai Unió a vámsorok 90 százalékát azonnal kész volna liberalizálni, ami egyébként a teljes kereskedelem volumenének 95 százalékát jelenti, addig az Egyesült Államok a vámsorok 75 százalékának lebontására tett javaslatot; ez a kétoldalú kereskedelem mintegy 67 százalékát jelentené. Az Európai Unió tárgyalói ekkor közölték az Egyesült Államokkal, hogy a konkrét piacnyitási egyeztetések csak akkor folytatódhatnak, ha az Egyesült Államok kész az Európai Unióhoz hasonló tartalmú és ambíciószintű vámajánlat megadására.
Magyarország szempontjából fontos kiemelni, hogy az agrár- és ipari termékekre vonatkozó vámajánlatok egyeztetésénél elértük, hogy a legfontosabb agrárérzékenységeink, így például a baromfi-, a sertés- és a marhahús, valamint a csemegekukorica esetében az Európai Unió nem irányoz elő teljes vámlebontást. Másodsorban ipari érzékenységeink esetében sikeresen tudtuk elérni, hogy a vámlebontási menetrend megfelelő időt adjon a hazai iparnak az alkalmazkodásra. Így ez azt jelenti, hogy a vámlebontások hatását időben szétterítő összes kiigazítás több mint 10 százaléka magyar kérést tükröz.
A második terület a szolgáltatáskereskedelem területe, itt 2014 nyarának elején került sor a kiinduló ajánlatok cseréjére. Az ajánlat, amelyet az Európai Unió tett, a magyar jogszabályok keretei között marad, igazodik nemzetközi kötelezettségeinkhez, és jelentős szakpolitikai mozgásteret hagy számunkra. Ebben az esetben pedig az Egyesült Államok volt az - ellentétben a vámajánlatok cseréjénél, itt az Egyesült Államok volt az -, aki némiképpen kevesellte ezt az ambíciószintet. Ezek után a közbeszerzési ajánlatok cseréjére már nem is kerülhetett sor, hiszen az ajánlatok ambíciószintjét meghatározó kulcsparaméterek kidolgozását sem sikerült közösen végrehajtani. Itt az Egyesült Államok számára egyébként elsődlegesen a föderális szint alatti beszerzési szintek, tehát az államok, illetőleg az önkormányzatok érdemi kötelezettségekkel történő lefedése okoz nehézséget.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2014 közepére a tárgyalások némiképpen megtorpantak, de ez nemcsak a tárgyalások korábbi tartalma miatt történt, hanem az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok politikai menetrendje miatt is, hiszen az európai parlamenti választásokat követte az új Európai Bizottság létrehozása, az Egyesült Államokban pedig őszi időközi kongresszusi választásra került sor. A további megbeszélések fókuszába a TTIP fontos részét képező szabályozásokkal kapcsolatos technikai munka került. Ezek lassan haladnak, de én ezt nem dramatizálnám túl, hiszen itt olyan kérdéseket kell megoldani, amelyek talán a legösszetettebbek az összes kérdés közül, amelyeket a TTIP-be foglalnak.
A szabványosítási, megfelelőségtanúsítási rendszerek vizsgálata, illetve a különböző iparági szabályozások kérdéseiben az előrelépés tehát jelentős technikai előkészítést igényel, ugyanakkor az előzetes elemzések szerint az Európai Unió számára a TTIP várható pozitív gazdasági hatásainak zöme nem a piacnyitásból, hanem sokkal inkább a kereskedelem és a beruházások útjában álló szabályozási akadályok mérsékléséből eredhet, és e területen az előrelépés bizony jelentősebb és ezért aztán időigényesebb technikai előkészítést is igényel. Azonban a szabályalkotási koherencia javításával, a műszaki-technikai előírások ekvivalenciájának megteremtésével a vállalkozások és gazdálkodó szervezetek számára mérsékelhetők, illetve megtakaríthatók lesznek a különböző szabályrendszerek eltérőségéből adódó költségek, illetve a felesleges bürokratikus hatósági eljárásokból fakadó többletköltségek, illetve adminisztratív terhek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A TTIP-tárgyalások során az egyik, talán legfontosabb kérdés, nemcsak magyar, hanem európai szempontból is a tárgyalások átláthatósága, illetve nyilvánossága. Ezzel kapcsolatban jól érezhetően, az európai közvéleményben is egyre egyértelműbb igény mutatkozik meg. Ennek nyomán indította az Európai Bizottság azt a konzultációt, amelynek eredményéről valószínűleg az elkövetkezendő percekben majd biztos úrtól is hallhatunk. Azonban 2014. október 9-én a Bizottság - a Tanács korábbi döntése nyomán - nyilvánosságra hozta a tárgyalásokon elérendő, európai uniós szempontból offenzív célokat és a megvédendő defenzív érzékenységeket, illetve az ezekre iránymutatást tartalmazó TTIP tárgyalási irányelveket. 2015 januárjában pedig az Európai Bizottság honlapján megjelent a TTIP tárgyalási témák rövid összefoglalója és az egyes európai uniós álláspontokat tükröző összefoglaló.
(10.20)
2014. november 21-én pedig a Külügyek Tanácsán egy következtetést fogadtunk el, amelyben megerősítettük azt a várakozást, hogy a geostratégiai-lag is fontos egyezmény jelentősen hozzájárulhat az Európai Unió munkahelyteremtési és növekedésgenerálási céljainak eléréséhez.
Ugyanakkor a következtetések szövegébe magyar javaslatra bekerült az is, hogy a TTIP-nek fenn kell tartania azt a lehetőséget, hogy a szabályozási mozgásterünk továbbra is meglegyen, és biztosítania kell az uniós és nemzeti jogszabályainknak megfelelő magas szintű normákat. Ez a javaslat, illetve ez a szöveg, amely magyar javaslatra bekerült a következtetésekbe, az egyes érzékeny kérdéseink kezelése céljából rendkívül fontos volt, ilyen például a GMO-mentesség fenntartása, illetőleg a környezetvédelmi, egészségvédelmi és fogyasztóvédelmi előírások megtartása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy rövid tájékoztatást adjak önöknek a jövőbeni menetrendről. A tervek szerint 2015 első félévében három tárgyalási fordulót bonyolítanak, ezeken a technikai munkára fókuszálnak elsősorban, és a politikai döntéseket igénylő érzékeny piacrajutási témák tárgyalásaira majd a nyár utáni időszakban kerülhet sor.
Azt látjuk - erről már volt módunk a mai nap beszélni -, hogy az Egyesült Államok párhuzamosan folytat tárgyalásokat a csendes-óceáni szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról is. Nyilvánvalóan azon tárgyalások menetrendje befolyásolni fogja a TTIP-ről szóló tárgyalások menetrendjét is.
A tárgyalások nyolcadik fordulóját egyébként a február 2-i héten rendezték. Itt az előzetes várakozásainknak megfelelően előrelépés a politikai döntést igénylő ügyekben nem történt. Azonban ennek a tárgyalási fordulónak az volt a legfontosabb fejleménye, hogy az állat- és növényegészségügyi kérdésekkel kapcsolatos tárgyaláson az Egyesült Államok javasolta a modern mezőgazdasági technológiák engedélyezését. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet a magyar érzékenységekre, többek között a GMO-mentességre, amelyet Alaptörvényünkben is rögzítettünk. Egyébként a magyar érdekekkel párhuzamosan a Bizottság kérdésesnek nevezte ezen amerikai felvetés szükségességét, és azt is kikötötte, hogy már először a fogalmat tisztázni kell, amiről az Egyesült Államok tárgyalni kíván, és a konkrétumokra majd csak ezután lehet rátérni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan a mi szempontunkból a legfontosabb kérdés az, hogy a TTIP-nek, ha létrejön persze a végén egy megállapodás, akkor milyen hatásai lesznek Európára, és milyen hatásai lesznek Magyarországra. Természetesen vannak különböző nemzetközi intézmények által készített hatástanulmányok, de ezeket én már csak azért sem idézném itt, merthogy a tárgyalások kimenetele egyértelműen rendkívül bizonytalan. Nem tudjuk, hogy lesz-e megállapodás a végén, és nem tudjuk, hogy majd az a megállapodás milyenképpen fog kinézni. Ezért csak nagyon bizonytalan becslések tudnak születni az európai, illetve a magyar gazdaságra gyakorolt hatásokról. Ezek meglehetősen tág horizonton mozognak.
Azonban a magyar szempontok meghatározásához kiindulásképpen érdemes rögzítenünk néhány tényt. Először is, ugye, a magyar gazdaság egy nyitott gazdaság, ezért a nemzetgazdasági teljesítményünket alapvetően meghatározza az exportteljesítményünk, valamint az, hogy mennyi beruházást tudunk Magyarországra vonzani. Ezért aztán egy általános igazságként szeretném itt leszögezni, hogy minden olyan megállapodás, amely akadályokat bont le, amely csökkenti az adminisztrációs terheket, vagy amely a szabályozásokat egyszerűsíti, az jó lehet, kedvező lehet a magyar nemzeti szempontokból, a magyar nemzeti érdek szempontjából, de ez egy általános igazság, nem tudjuk, hogy a TTIP-tárgyalások miként alakulnak, és a végeredmény majd ennek megfelelő lesz-e.
Aztán tényként azt is rögzíteni tudjuk - erről is volt már szó itt, napirend előtt -, hogy a magyar termékek és szolgáltatások megállják a helyüket tisztességes, egyenlő esélyeket biztosító, piaci versenyre épülő környezetben. Magyarország külkereskedelmének döntő részét, mintegy háromnegyedét vagy talán még annál is egy kicsit többet, körülbelül 80 százalékát az EU egységes belső piacán folytatja le, és a külkereskedelmi egyenlegünk itt egyértelmű többletet mutat, 2010 óta 12-14 milliárd dollár körül mozog, és a 2014. év végi adatok becslése szerint is jóval fölötte lesz a 10 milliárd dollárnak.
Ami a Magyarország és Egyesült Államok közötti kétoldalú kapcsolatokat illeti, az Egyesült Államok egy alapvetően nyitott piaccal rendelkezik, és 2014-ben minden idők legmagasabb exportját könyvelhetjük el Magyarország irányából az Egyesült Államokba. Egészen biztosan exportrekordot döntünk, mert bár csak a novemberig tartó adatok állnak rendelkezésünkre, de tavaly novemberig már többet exportáltunk az Egyesült Államokba, mint 2013 egész évében, és az Egyesült Államok piaca mára az Európán kívüli legnagyobb exportpiac lett magyar szempontból. Tavaly novemberig 3,5 milliárd dollárnyi exportunk volt az Egyesült Államokba, ami azt jelenti, hogy 2014 végére gyakorlatilag a 2010-es forgalmunkat meg tudtuk duplázni az Egyesült Államokkal. A külkereskedelmi többletünk ebben a kétoldalú relációban pedig 2010-hez képest ötszörösére nőtt, 1,6 milliárd dollár körül lett a tavalyi esztendő végére.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar külgazdaság szerkezetét vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a különböző nemzetközi, kormányközi egyszerűsítések és akadálylebontások nyomán az előnyök leginkább a közúti járműgyártás, a vegyipar, a gyógyszeripar, az orvostechnikai eszközök, az infokommunikációs termékek és szolgáltatások területén jelentkezhetnek. A közvetlen forgalomnövekedés mellett fontos tudnunk azt is, hogy a magyarországi vállalatok sok esetben globális értékláncokon keresztül, áttételesen szerepelnek beszállítóként az Egyesült Államokba exportáló, főleg nyugat-európai cégek esetében. Így természetesen, ha a nyugat-európai cégek számára is könnyebbé válik az Egyesült Államok piacára való belépés, az ottani kereskedelem, az áttételesen a magyar vállalatok malmára is tudja hajtani a vizet.
Ugyanakkor, amikor azt vizsgáljuk, hogy milyen kockázatokat jelenthet a magyar gazdaság számára ez a szabadkereskedelmi megállapodás, akkor nem csupán a hazai piaci hatásokra kell felkészülnünk, hanem azt is figyelnünk kell, hogy az Egyesült Államok számára nyújtott kedvezmények az európai exportpiacainkon is élesedő versenyt okozhatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Kormánya természetesen folyamatosan figyelemmel kíséri a tárgyalásokat, és kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy az esetleg létrejövő megállapodás tekintettel legyen a hazai gazdasági és társadalmi érzékenységekre, és összhangban legyen azokkal a kormányzati célkitűzésekkel, amelyek a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre vonatkoznak. Ennek megfelelően folyamatosan konzultációban vagyunk a magyar gazdaság szereplőivel is. Mikola István államtitkár úr vezetésével eddig 40 gazdasági és társadalmi szervezettel, valamint érdekképviselettel folytattunk konzultációt, és ezt a konzultációt a jövőben is fenn fogjuk tartani.
Az Európai Bizottságnak adott tárgyalási mandátum a magyar kormány igényének is megfelelően egyébként egyértelműen rögzíti, hogy az emberi életet és egészséget, az állategészségügyet és állatjólétet, valamint a környezetet, az élelmiszer-biztonságot és a fogyasztók érdekeit védő európai uniós és nemzeti jogszabályok nem képezhetik alku tárgyát, és a szabadkereskedelmi megállapodás nem vezethet ezen szabályozások fellazításához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Más európai uniós tagországokkal együtt is sikeresen léptünk fel annak érdekében, hogy az audiovizuális szolgáltatások kizárásra kerüljenek a TTIP-tárgyalásokból, rögzítettük azt az elvárást is, hogy a közszolgáltatások esetében a tárgyalások nem járhatnak olyan kimenetellel, amely a nemzeti kormányok szabályozási jogosítványait bármilyen módon csorbítaná, és egyes mezőgazdasági alaptermékeknél pedig legfeljebb a részleges, mennyiségileg behatárolt piacnyitást neveztük elfogadhatónak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt kell kitérni a GMO-mentességünk biztosítására is. Az Európai Bizottság tárgyalási mandátuma nem terjed ki a génmódosított szervezetekre vonatkozó uniós és nemzeti szabályok módosítására, tehát a magyar mezőgazdaság Alaptörvényben rögzített GMO-men-tességét semmi sem fenyegetheti.
(10.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Offenzív oldalon - ha így nevezzük, ezzel a brüsszeli szakzsargonnal - Magyarország számára különösen az fontos, hogy az európai termelési hálózatokba erősen integrálódott gazdaságok, így akár a gépjármű- és alkatrészgyártás vagy a híradástechnika piacrajutási feltételei javuljanak, és csökkenjenek az Egyesült Államok piacán az árukra, a szolgáltatásokra és a közbeszerzésekre vonatkozó vámon kívüli akadályok, költséges és bürokratikus hatósági eljárások.
Mivel az Európai Unió jelenleg is jelentős kereskedelmi többletet mutat fel az Egyesült Államokkal szemben az agrárkereskedelemben, ezért arra számítunk, hogy a feldolgozott élelmiszerek exportfeltételei a továbbiakban is javulni fognak, és ezen a téren kiemelt figyelmet fordítunk a földrajzi eredetjelzők megfelelő oltalmára is.
Szeretnék néhány szót szólni a talán az egyik legvitatottabb kérdésről, ez pedig a beruházásvédelmi fejezet. Az Európai Unió célja az, hogy Európa vonzerejét növelje a külföldi beruházók számára; célja az, hogy az Egyesült Államokban tevékenykedő európai beruházók számára a lehető legnagyobb fokú védelmet és biztonságot biztosítsa; illetőleg az Európai Unió a beruházásvédelmi fejezetben megfelelő egyensúlyt kíván kialakítani az államok szabályozási joga és a külföldi befektetők védelmének igénye között. A befektetési megállapodások rendelkezhetnek a befektető és az állam közötti vitarendezés kérdéséről is, azonban a múltbeli példák itt óvatossá tesznek minket, hiszen egy ilyen megállapodásnak rendkívüli kockázatai lehetnek nemzetgazdasági szempontból. Az Egyesült Államok álláspontja szerint ugyanis a külföldi befektetőt már a beruházás létrehozása előtt is megilleti a diszkriminációmentesség, tehát a nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezmény elve. Ugyanakkor az Európai Unió megközelítése szerint a beruházó és az állam közötti vitarendezést csak olyan kötelezettségvállalások megsértése esetén lehet indítani, amelyeket az adott kormány a beruházó letelepedése utáni elbánásra vállalt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyar szempontból a kezdetektől fogva alapvető fenntartásainkat jeleztük azzal kapcsolatban, hogy a TTIP hatálya a külföldi beruházók és a fogadó államok közötti speciális vitarendezési mechanizmusra is kiterjedjen. Magyar álláspont szerint a fejlett jogrendszerrel rendelkező, például OECD-tagállamok között, amelyek fejlett és megbízható jogrendszerrel bírnak, nincsen szükség az ilyen típusú eljárásokra.
Néhány szóban szeretném önöket tájékoztatni a TTIP-megállapodás elfogadásának eljárási rendjéről. Mivel itt egy olyan megállapodásról van szó, amely kizárólag az EU hatáskörébe tartozó kereskedelempolitikai területeken kívül más témákat is felölel, ezért a megállapodás vegyes hatáskörbe tartozó megállapodásként kerül létrehozásra, tehát a nemzeti parlamentek ratifikációjára is sort kell keríteni a tárgyalások végén. Miután lezárulnak a tárgyalások, sor kerül a szövegek jogi és technikai átvizsgálására, a parafálásra, az Európai Unió hivatalos nyelveire történő lefordításra, ezután az Európai Bizottság elkészíti, előkészíti az aláírásra és ideiglenes alkalmazásra felhatalmazó tanácsi határozatot, majd pedig az elfogadott tanácsi határozat alapján kerülhet sor a megállapodás hivatalos aláírására, és a nemzeti parlamentek ratifikációja mellett az Európai Bizottságnak meg kell szereznie az Európai Parlament egyetértését is.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva, szeretném önöket biztosítani arról, hogy Magyarország kormánya folyamatosan szoros figyelemmel kíséri a tárgyalásokat. Ezeket a tárgyalásokat mi nagy jelentőségűnek tartjuk, különös tekintettel arra, hogy szerintünk az Európai Unió akkor lehet erős, ha nyitott az együttműködésre, a jelenlegi helyzetben a bezárkózást rossz válasznak tartanánk. Azt is látjuk, hogy van egy verseny a regionális kereskedelmi integrációk tekintetében, az Európai Uniónak el kell kerülnie azt a helyzetet, hogy a két szék között a pad alá essen, ugyanakkor kedvezőtlen megállapodást aláírni semmiképpen sem szabad csak azért, hogy rendelkezzünk egy ilyen megállapodással. A tárgyalások során Magyarország alapvető elvárása az átláthatóság és a nyilvánosság, hogy még véletlenül se alakuljon ki olyan képzet, hogy zárt ajtók mögött titokzatos tárgyalások zajlanak.
Egyelőre a végkimenetel tehát teljesen bizonytalan. Ha az Európai Bizottság mandátumának megfelelő eredmény születne, akkor az mindenképpen kedvező lehet a magyar gazdaság szempontjából. Ugyanakkor arról is szeretném biztosítani önöket, hogy a magyar kormány csak olyan megállapodást fog javasolni ratifikációra, amely megfelel Magyarország nemzeti és nemzetgazdasági érdekeinek. Mikola István államtitkár úr vezetésével a konzultációt is fenn fogjuk tartani az elkövetkezendő időszakban mind a parlamenti pártokkal, mind a szakmai szervezetekkel, mind az érdekképviseletekkel.
Tisztelt Elnök Úr! Önt pedig arról szeretném tájékoztatni, hogy mivel elszigeteltségünk jegyében a mai napon Ghána és Nagy-Britannia külügyminisztere is érkezik hozzánk látogatóba - így néz ki egy általános csütörtöki nap egy elszigetelt országban (Derültség.) -, szóval mivel ez a két külügyminiszter idelátogat a mai napon, ezért a vita során a Külgazdasági és Külügyminisztérium álláspontját Mikola István államtitkár úr fogja képviselni.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
