SCHMUCK ERZSÉBET,

Teljes szövegű keresés

SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindazzal, amit Bartos Mónika képviselőtársam a klímaváltozás súlyosságáról, problémáiról elmondott, messzemenőleg egyetértek, és azzal is, hogy komoly nemzetközi erőfeszítések folynak azért, hogy a klímaváltozást megállítsuk és megtaláljuk hozzá az eszközrendszert. És akkor most itt egy „de”-t mondok: ahhoz, hogy ez megtörténjen, nagyon fontos, hogy a helyes eszközrendszert találjuk meg.
A törvényjavaslat látszólag egyértelművé teszi a kiotói egységek, vagyis szén-dioxid-kibocsátási lehetőségek értékesítése során keletkező állami bevételek felhasználását. Ez azonban tényleg csak a látszat, a magyar kormány a kiotói egységekkel átláthatatlanul és ellenőrizhetetlenül kereskedik, és a bevételek felhasználása sem felel meg az átláthatóság, valamint a parlamenti és a társadalmi kontroll minimális elvárásainak.
Elöljáróban rögzíteni kell, hogy a kibocsátási egységekkel folytatott kereskedelem elsődleges célja nem az állami bevételek növelése, hanem a környezetszennyezés csökkentése. Ezt a célt a kvótakereskedelem a nemzetközi gyakorlat és szabályok alapján akkor tudja leghatékonyabban szolgálni, ha egyrészt a tranzakciók tökéletesen átláthatóak, másrészt pedig az összes bevétel garantáltan és a vásárlók számára transzparensen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló projekteket finanszírozza. Ráadásul nemcsak az eredeti környezetvédelmi szándék követeli meg a célhoz kötött és átlátható felhasználást, hanem a magyar állam és az adófizetők anyagi érdekei is.
A kibocsátási egység ugyanis olyan speciális termék, amelynek árát az átláthatóság és a rendeltetésszerű felhasználás megnöveli. Vagyis minél inkább garantálható és ellenőrizhető, hogy a kormány a bevételeket kizárólag az üvegházgáz-termelés csökkentésére fordítja, annál drágábban lehet értékesíteni a kvótákat. A magyar kormány gyakorlata ugyanakkor nem felel meg a fenti követelményrendszernek, és ezzel súlyos milliárdokban mérhető károkat okoz az adófizetőknek, miközben a környezetvédelmi célokat sem teljesíti.
Az Orbán-kormány úgy bánik a kvótabevételekkel, mintha valamiféle költségvetési tartalékról lenne szó. Nem akkor adja el az egységeket, amikor a legmagasabb árat lehet elérni, hanem akkor, amikor a költségvetésnek hirtelen pénzre van szüksége, és nem klímavédelemre, hanem a költségvetés lyukainak foltozgatására költi a bevételeket, amivel még inkább leértékeli a magyar kvótákat. Ez a káros és gyászos gyakorlat nem mostanában és nem is a 2010-es kormányváltáskor, hanem a 2008-as gazdasági válság idején kezdődött, vagyis a fenntartásáért egyformán felelős a Gyurcsány-, a Bajnai- és az Orbán-kormány.
A jelenlegi kabinet felelőssége annyival nagyobb, hogy ők már immár ötödik éve működtetik a környezeti és pénzügyi szempontból is fenntarthatatlan rendszert. Pedig a kiotói kvóták értékesítése a magyar sikertörténet lehetett volna, hiszen a jelentős kvótavagyon és a megfelelő jogszabályi háttér is rendelkezésre állt, elsőként a régióban. Ebből adódóan 2008-ban még viszonylag jó áron, értelmes célokra tudott az állam 28 milliárd forintnyi kvótabevételt megszerezni. A biztatóan indult folyamat azonban elakadt, mivel a zöldberuházási rendszer célszerű működtetése helyett a költségvetés nyelte el a befolyó összegeket, akkor még a válság miatt, de ez a káros gyakorlat azóta is fennmaradt.
Időközben pedig már az Orbán-kormány alakította ki azt a nagyon helytelen magatartást, hogy a kvótaeladásokat alárendelik a pillanatnyi költségvetési igényeknek, ami miatt például 2011-2012-ben a rosszul időzített eladásokon legalább 5 milliárd forintot veszített az állam. Tavaly is komoly veszteségek keletkeztek, szintén a rossz időzítés miatt 4 milliárd forinttal kevesebb kvótabevétel folyt be a tervezettnél.
Ugyanakkor, mint az előzőekben utaltam rá, nemcsak a kvóták eladása, hanem a bevétel felhasználása is problémás. A törvény szerint a befolyó pénzeket a nemzeti éghajlatváltozási stratégiával összhangban kellene felhasználni. Csakhogy a NÉS egy olyan átfogó vágygyűjtemény, hogy szinte az összes állami kiadásra ráfogható. Így a pénzköltés összhangban van az éghajlatváltozási stratégiával. Ez azonban a vásárlókat nem hatja meg. A magyar kvóták ma nem számítanak kurrens, nagy értékű árunak, mivel az Orbán-kormány nem megbízható eladó.
Ahhoz, hogy a kvóták többet érjenek pénzben, illetve a bevételek környezeti hatását tekintve is, az értékesítések teljes átláthatóságára, a kvótavagyon pillanatnyi helyzetét, a megtörtént és a tervezett tranzakciókat is mutató, transzparens nyilvántartásra lenne szükség. Emellett újra kell gondolni a zöldberuházási rendszer és a gazdasági zöldítési rendszer teljes célrendszerét és működését. Ha ezeket a forrásokat a kormány valóban hatékonyan és a kibocsátási egységeket megvásárolók számára is meggyőző módon kívánja felhasználni, akkor nem különféle bizonytalan hatású állami beruházásokat kell belőlük finanszírozni, hanem a nemzetközi jó gyakorlatokat követve főként olyan programokat, amelyek a végső felhasználónál, vagyis a lakosságnál csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást.
Vagyis lakossági energiahatékonyság-növelő és megújuló beruházások normatív, átlátható támogatására van szükség éppen arra, amit a Fidesz a 2010-es választási és kormányprogramjában beígért, de azóta sem hajlandó megvalósítani. Mindebből az következik, hogy a törvényjavaslatot az LMP nem tudja támogatni, elsősorban nem azért, ami benne van, hanem amiatt, ami hiányzik belőle. Köszönöm a figyelmet.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem