KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, nincs nagyobb bűn annál, mint amikor egy állam, egy kormány vagy egy hatalom hátat fordít a hőseinek, hátat fordít azoknak, akik adott esetben az életüket vagy az egészségüket áldozták a hazájukért. Ez a törvényjavaslat egy olyan hibára és bűnre próbál orvosságot nyújtani, amit az elődeink követtek el a rendszerváltást megelőzően.
Számomra hivatásos katonaként az egyik legfájdalmasabb dolog talán az volt, amikor meg kellett élnem, azt kellett tapasztalnom, hogy Magyarországon vagy más országokban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában a katonasírok gondozatlanok, teljesen elhanyagoltak a különböző temetőkben, vagy ha nem is temetőkben, de különböző helyeken. S nem volt annál felemelőbb érzés, mint amikor a kilencvenes évek elején és közepén több katonával, volt úgy is, hogy három szakasznyi katonával Lengyelországban magyar katonasírokat hoztunk rendbe több hónapon keresztül, majd ezt követően Ukrajnában is felderítettünk és feltártunk kint élő, határon túli magyarokkal katonasírokat, és azokat rendbe hoztuk.
Ez a törvényjavaslat nemcsak a múltnak mutat irányt, hanem a jelen katonáinak is, mert végre kimondja, hogy Magyarországon nem lehet hátat fordítani a katonáinknak, a hőseinknek. Az biztos, hogy ez a törvényjavaslat a jelen katonáinak is üzenetet fog mondani.
(13.00)
Ugyanakkor egyet kell értenem Harangozó képviselőtársammal, hogy valóban ez a törvény egy jelképes törvény, de összegében és összegszerűségében - azt gondolom, talán ki is lehet mondani - talán méltatlan, hogy ilyen alacsony összegben határozzuk meg ezt a járadékot. Tisztában vagyok vele, hogy nyilván ennek költségvetési vonzatai vannak, ugyanakkor, ha kimondjuk azt, hogy jogos, hogy ezeknek az embereknek valamiféle járandóságot biztosítsunk, akkor el kellene gondolkodni azon, hogy ennek az összegnek a mértékét valamilyen módon próbáljuk meg megemelni, hiszen ez ugyanúgy üzenetértéket hordoz magában.
Valóban, azzal is egyet kell értenem, amire több képviselőtársaim is utalt, hogy biztos, hogy itt a teremben is mindenkinek van valamilyen módon érintett rokona, és végre elindulunk azon az úton, hogy megbecsüljük azokat az embereket. Függetlenül attól, hogy milyen háború volt a második világháború, de azok az emberek, akik a hazájukért áldozták az életüket vagy az egészségüket, vagy az ő rokonaik, akiknek el kell szenvedni, hogy ők meghaltak, méltó megbecsülésben részesüljenek,
Ezért azt tudom mondani, hogy részemről teljes mértékben támogatható ez a törvényjavaslat, ugyanakkor egyetértek Harangozó képviselőtárammal, valóban szükség van arra, hogy bizonyos technikai módosításokat ebben a javaslatban megtegyenek. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP, a KDNP és a független képviselők körében.)
