SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is köszönetemet kívánnám kifejezni mindenkinek, aki jelen pillanatban részt vesz ebben a vitában, hiszen úgy érzem, hogy mindenki a hozzászólásában ehhez a törvényjavaslathoz méltón és méltóságteljesen szólalt fel.
Itt a személyes beszámolók és a személyes érintettségek alapján kitűnik az, hogy tényleg Magyarországon szinte nincs olyan család, amely ne lenne érintett ebben a körben, hiszen minden családból voltak olyan katonák, rokonok, akik életüket vesztették a hazájuk szolgálatában. Ezért felmerül az emberben a kérdés, hogy ha ez tényleg így van, akkor miért kellett 25 évet várni azzal, hogy ezt a törvényt meghozzuk, és valóban méltóképpen adózzunk azoknak az emlékének és azoknak a hősiességének, akik Magyarországért az életüket is hajlandóak voltak kockáztatni és áldozni.
A másik, ami felmerül itt a vita elején - és tényleg nem is szeretnék felkorbácsolni semmilyen érzelmet ebben a vitában -, hogy ha ilyen történelmi eseményekről ilyen nyíltan, ennyire higgadtan és realitásra törekedve tudunk beszélgetni, akkor ez szerintem adhat egy bizonyos bizakodást arra nézve, hogy egyszer eljuthatunk majd oda, hogy Magyarországon ne legyen szükség olyan törvényekre, mint amilyen törvények jelen pillanatban is érvényben vannak, amelyek mondjuk, a nemzetiszocialista és a kommunista bűnök tagadását büntetik. Hiszen ha ilyen nyíltan és ilyen higgadtan tudunk beszélni történelmi eseményekről, és valóban a történelmi események megismerését tűzzük ki magunk elé célként, és ez vonatkozik a társadalomra is, akkor biztos, hogy reálisan tudjuk majd értékelni ezeket az eseményeket, és reálisan tudunk róluk beszélni.
Az egyik, amit fel szeretnék vetni a törvényjavaslattal kapcsolatban, az, hogy kérném az előterjesztőket és a kormányt is, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy van egy elég nagy szám, az eltűntek száma, akiknél nagyon sok esetben az is előfordulhatott, hogy nem nyilvánították halottá őket, hanem csak egyszerűen az eltűnésük időpontját határozták meg, és onnantól kezdve az ő hozzátartózik már csak ezért sem lehettek hadigondozottak vagy hadiárvák. Vizsgáljuk meg, hogy ők is biztosan bele tudjanak kerülni ebbe a körbe, hiszen elég nagy körről van szó.
A másik pedig, hogy - csatlakozva más képviselőtársaim felszólalásához is - azt mondom, meg kellene vizsgálni, milyen lehetőségünk van arra, hogy esetleg ezt az összeget, ami valóban nem egy magas összeg jelen pillanatban, hogyan tudnánk megemelni, milyen lehetőségei vannak akár a költségvetésnek jelen pillanatban is, hogy ezt az összeget egy kicsit szélesítsük, vagy pedig valami más formát kitalálni arra, hogy emeljük ezt az összeget.
Mi természetesen támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, és minden olyan módosító javaslatot is természetesen támogatni fogunk - akár a bizottsági vita során is -, ami előrébb viszi ezt a törvényt, ami jobbá teszi ezt a törvényt, és ami valóban még inkább a megbecsülésünket fejezi ki.
Csatlakozva ismételten ahhoz, hogy mennyire kellene ápolni az anyagi javakon túl is, itt szóba kerültek különböző emlékművek, vagy pedig a hadisírok gondozása; természetesen bármilyen, ehhez kapcsolódó törvényt és törvénymódosítást a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatni fog, és remélem, hogy teljes konszenzussal, és hogy minden képviselő fontosnak fogja érezni majd, hogy amikor szavazni kell erről a törvényjavaslatról, akkor igennel szavazzon a tisztelt Házban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
