DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Államtitkár úr, majd válaszol rá, hogyha önnek így jobb.
(19.30)
Egyébként én hiszek önnek, államtitkár úr. Hiszek önnek. Azért hiszek önnek, mert nyilvánvalóvá tette, hogy honnan jön az ötlet. Mintha eddig persze nem tudtuk volna, de azt mondja, hogy az Államreform Bizottság javasolja azt, hogy ez így legyen. (L. Simon László: Nem mondtam.) Ezt sem mondta államtitkár úr. Akkor mindannyian rosszul értjük önt. Hát ez milyen furcsa! Ezt mondta, államtitkár úr, kijelentő módban mondom. (Moraj. - Az elnök csenget.) Ugyanaz az Államreform Bizottság, amelyiknek az elnöke az a Patyi András, aki egyébként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora is egyben, egy személyben. Más funkciókat is betölt természetesen, de e tekintetben érdekes történet az, hogy az Államreform Bizottság javasol vagy legalábbis együttműködve a Miniszterelnökséggel javasol egy olyan átalakítást, ami tulajdonképpen annak a bizottságnak az elnökét személyében is elég érzékenyen érinti, legalábbis az általa vezetett intézményt. Ezt nem tartom egészséges dolognak a legcsekélyebb mértékben sem.
Azt sem tartom egyébként annak, amit Harangozó Tamás képviselőtársam elmondott, hogy vajon nincs több emberük, vagy Patyi András ilyen jolly jóker, aki most betölti egyszerre a választási bizottság elnöki posztját is, a Közszolgálati Egyetem rektori pozícióját, az Államreform Bizottság elnöki pozícióját is, aki egyébként javasolgat majd a saját más jellegű pozíciójával kapcsolatos változásokat. Szóval, ez az egész olyan, ami önmagában elfogadhatatlan lenne, még ha ennek a jogszabálynak a többi részével egyet is értenénk, ahogy egyébként nem tesszük.
Már-már az a kép kezdett kialakulni bennem itt az önök fölszólalását hallgatva, hogy az önök álláspontja szerint ma csupa tehetségtelen ember igazgatja az államot, hiszen egy olyan egyetemen végeztek, legalábbis a vezetők általában, akik nem tanultak kiemelten közigazgatási jogot, illetve államtudományt, hanem csak a jogi egyetemet végezték el. Nyilvánvalóan ez nem igaz. Úgy hiszem, hogy a jogi egyetemek képesek betölteni ezt a funkciójukat, és a gyakorlat is ezt bizonyítja. Önök is olyan államtitkárokat, helyettes államtitkárokat, főosztályvezetőket válogatnak a minisztériumba legjobb tudomásom szerint, akik jogi egyetemet végeztek. (Dúró Dóra: Orbán Viktor.) Éppen elég sokat. Úgy tudom, hogy még elégedettek is velük, különböző pozíciókba pakolják őket. Még olyan pozíciókba is, amelyeknek egyébként köze nincs a joghoz meg a közigazgatáshoz sem.
Nem erről van itt szó, tisztelt képviselőtársaim. És még csak arról sem, hogy bármiféle összhangot kívánnának megteremteni. Mert, államtitkár úr, milyen jogszabállyal kívánnak önök összhangot megteremteni? Amit ön említett, azt a jogszabályt még el sem kezdte tárgyalni az Országgyűlés, nem volt még általános vitája. Az azzal való összhangot akarják megteremteni? Hát akkor legalább egy törvényben nyújtották volna be ezt a kettőt! Miért nem nyújtották be egy törvényben? Erről nagyjából Hiller képviselőtársam beszélt. Azért, mert egyébként egyedülálló módon az egyetemi autonómiát sutba dobva van egy olyan intézmény, ami a Miniszterelnökség alá tartozik, és semmi köze az oktatásért is felelős tárcához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne beszéljünk itt félre! Önök, úgy, ahogy egyébként az előttem szóló képviselőtársam is elmondta, konkrétan a Jobbik soraiból, önök egy janicsárképzőt kívánnak teremteni, egy olyan egyetemet, egy olyan kiképző központot, ahol lehetőség szerint minél több tudományterületen tudnak olyan képzést nyújtani, ami önöknek megfelel, ami az önök céljának és igényének megfelel; no, nem tudományos szempontból, politikai szempontból. Azt gondolom, ez itt a lényeg, ez itt az óriási probléma. Elképesztő az, hogy miként építik ki a klientúrájukat, gyakorlatilag már az iskolás gyerekek életét befolyásoló jogszabályoktól kezdve egészen az egyetem elvégzéséig. Elképesztő!
Sőt, azon túl is. Éppen ma sikerült megakadályoznia az ellenzéknek azt, hogy egy olyan módosítást fogadjanak el az igazságszolgáltatással kapcsolatban, ami éppen hogy azoknak a bíráknak a kinevezését tette volna lehetővé határozatlan időre, akik jó néhány évet eltöltöttek az Igazságügyi Minisztériumban, mondjuk, kodifikációs munkával, mindenféle ítélkezési tevékenység nélkül, nyilvánvalóan megszokva azt a rendszert, hogy ott az utasítást a miniszter adja ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az újdonság ebben a javaslatban, mondjuk, a korábbi Államigazgatási Főiskolához képest? Az egyik az, hogy a Miniszterelnökség közvetlen irányítása alá tartozik. Ez, azt gondolom, erős különbség. Az, hogy az egyetemi autonómiát kukába vagy sutba dobó egyetemi képzés alapján fogják kiképezni majd a jövő közszolgáit és az, hogy privilégiuma lesz ezen a területen. Persze, itt egy szóra álljunk meg, hogy milyen területen is. Mert amit önök elmondtak, folyamatosan a közigazgatásról beszélnek, a közigazgatási képzés jelentőségéről.
Szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy a törvényben nemcsak ez szerepel, hanem az államtudományok kifejezés is. Az államtudományok kifejezés pedig lényegesen több annál, mint a közigazgatási képzés. Az Államigazgatási Főiskolán alapvetően a közigazgatási képzés folyt. Az államtudományi képzés szorosan kapcsolódik a jogászképzéshez. Ez az, amiről Dúró Dóra képviselő asszony beszélt, idézve egyébként az egyetemek, jogi egyetemek dékánjait. Nem arról van tehát szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök egy az egyben, mondjuk, az Államigazgatási Főiskola kompetenciáját kívánják áttenni most a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, és ezt privilegizálják, hanem ennél jóval többet, az államtudományi képzést kívánják privilegizálni.
És itt valóban eljutunk oda, amiről Hiller képviselőtársam beszélt: akkor nem lehet majd oktatni bizonyos államtudományi műveket, szerzőket jogi egyetemeken? Eljutunk odáig, hogy majd az alkotmányjogról kezdünk vitatkozni a tekintetben, hogy az az államtudomány része vagy a jogtudomány része? Ugyanis mind a kettőnek része. Nem lehet úgy államtudományt tanítani, hogy nem tanítunk alkotmányjogot. Nem lehet úgy jogtudományt tanítani, hogy nem tanítunk alkotmányjogot. Ez a kettő szorosan összefügg. Azt elhiszem, hogy bizonyos képzési területeket a közigazgatás vonatkozásában le lehet választani a jogi és államtudományi képzésből, de hogy az államtudományt ki lehet ragadni a jogászképzésből, na, ezt nem hiszem. Ezt nem hiszem!
Hát legalább ennyi pontosítást tegyenek meg ebben a javaslatban, hogy nem államtudományokról beszélnek, hanem pusztán és kizárólag közigazgatásról. Bár hozzáteszem azt is, hogy a közigazgatás elméleti részét is, mondjuk, ha elolvassák Tamás András műveit, elég nehezen érthető, de kiváló munkák, akkor nehezen tudják elválasztani, mondjuk, az alkotmányjogtól vagy éppen más jogterületektől. Ugyanis a közigazgatási jog elmélete, a közigazgatás elmélete ugyanúgy kapcsolódik az alkotmányjoghoz és más jogágakhoz, jogterületekhez, mint egyébként a szoros értelemben vett közigazgatáshoz. Ezeket bűn elválasztani, államtitkár úr. Bűn elválasztani!
És arról beszélnek, hogy egy helyen van állatorvosképzés is, meg egy helyen van erdészeti képzés is. Államtitkár úr, mondja meg nekem: tiltja jogszabály, hogy máshol is legyen? Mert én úgy tudom, hogy nem. Itt jogszabály fogja megtiltani azt, hogy máshol ilyen képzést végezzenek. Az, hogy egyébként máshol állatorvosi kar alapuljon, azt semmiféle jogszabály nem tiltja meg. Ha valaki ilyet szeretne csinálni és a feltételeknek megfelel, ugyanúgy megalapíthatja, ahogy egyébként megalapíthatja, mondjuk, az erdészeti képzést, ami szintén egy van az országban.
Szeretném megkérdezni majd, hogy mi lesz a következő lépés. Hogy bizonyos munkaköröket majd csak ezzel a diplomával lehet betölteni? Magyarán szólva, csak a Fidesz káderképzőjében végzett emberek lehetnek majd bizonyos közigazgatási pozíciók betöltői? (Dúró Dóra: Úgy van.) Mert ez például engem érdekelne nagyon, hogy van-e ilyen tervük, államtitkár úr, vagy pedig méltónak tartják-e majd a jogászokat is arra, hogy ezeket a pozíciókat betöltsék. Vagy akár nemcsak a jogászokat, hanem más egyetemet végzetteket, hiszen az államigazgatásban, azt gondolom, ugyanúgy szükség van közgazdászokra, mint bölcsészdiplomával rendelkező emberekre.
És engedjék meg, hogy pár szót még az NKE működéséről mondjak!
(19.40)
Tisztelt képviselőtársaim, tudják, én most kihasználom ezt a helyzetet, hogy itt nem feltétlenül követelik meg a bírói bizonyosságot, az ítéleti bizonyosságot, és tudok olyat mondani, amit csak személyes tapasztalat alapján tudok alátámasztani. Az, hogy nem hallok mást oktató kollégáktól, akik tanítanak egyébként a Közszolgálati Egyetemen is, mint hogy - és tudom, hogy ez súlyos szó, súlyos dolog, de akkor is így van, nem hallok mást, mint hogy - elvárás a politikai lojalitás. Államtitkár úr, ezt mondják egyöntetűen, akik ott oktatnak, azon az egyetemen, és legalábbis én beszélgetek velük, és nem csak baloldali emberekről van szó, tisztelt államtitkár úr. Van, akit ez zavar, van, akit nem, de hogy ott elvárás szintjén fogalmazódik meg az önök iránti politikai lojalitás, azt tudom állítani itt, a magyar parlamentben, és ezt őszintén sajnálom. És tudják, amikor a tudomány ott tart, és ennek is személyes tanúja voltam, hogy a büntetés-végrehajtási jog egyik hazai atyja, megalapítója megkapja azt a telefont, és szomorú arccal mondja nekünk, akik körülötte álltunk, hogy most kaptam az egyik tudományos laptól a visszajelzést, hogy az új büntetés-végrehajtási kódexről írott tanulmányomat nem tudják sajnos leközölni - egyébként ez a lap kormányzathoz köthető lap, meg kell hogy mondjam, az egyik minisztérium által felügyelt lap -, mert túl kritikus. Államtitkár úr, hol a fenében tartunk? Ott, hogy tudományos cikkeket nem lehet azért közzétenni, mert kritikus a kormány politikájával szemben? (L. Simon László: Ugyan már!) Erről van szó, államtitkár úr! Ott voltam azon a helyszínen, ahol ez történt! (L. Simon László: Nem hiszem el!) Én sem hittem volna el, ha más mondja, lehet, ön sem hisz nekem. (L. Simon László: Nem is hiszem!) Így volt. Ne higgye el, államtitkár úr, ne higgye el! (L. Simon László: Nem is hiszem el! Mondd el a szerzőt!)
Nagyon sajnálom, nagyon sajnálom, államtitkár úr, tudja, ez az, amikor azt tudom mondani, hogy önök egy olyan elefántcsonttoronyban élnek, hogy nem látják, mi a valóság. (L. Simon László: Persze!) Amikor már megpróbálnak igazodni önökhöz tudományos lapok szerkesztői, amikor megpróbálnak önökhöz tanszékvezetők igazodni, azért, mert olyan rendszert alkottak, és olyan hangulatot teremtettek (L. Simon László: Ne éld magad ennyire bele!), és olyan következményekkel jár, ha valaki ezt nem teszi, ez elképesztő. (L. Simon László: Ne éld magad ennyire bele!) És ez folyik egyébként ma a tudomány területén, tisztelt államtitkár úr, rettenetes, amilyen jelek vannak! (L. Simon László közbeszól.)
Aztán, tisztelt államtitkár úr, meg kell említeni azt is, hogy valóban, a finanszírozása melyik egyetemnek van még meg, már a normális módon? Minden egyetem létszámgondokkal küzd, nem tud oktatót felvenni, mert egyszerűen nincs rá pénz, nem tudja folytatni a megkezdett kutatásait, mert nincs rá pénz - kivéve a gyevi bírót, azaz a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, ahol mindenre van pénz, ahol mindenre van lehetőség.
És végül, ami nekem ilyen szempontból a Közszolgálati Egyetemmel kapcsolatban az utolsó csepp volt, és megmondom őszintén, írtam is egy levelet egy kérdéssel a rektor úrnak, hogy hogyan van az, hogy amikor felállt a mentorok testülete a Közszolgálati Egyetemen, akkor csak és kizárólag olyan mentor oktatókat neveztek ki, akik a jobboldalhoz köthetők, mind egy szálig, mind egy szálig! Vagy effektíve kormányzati pozíciót töltöttek be… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Listáztok?! - L. Simon László: Listáztak, persze!) …vagy kormányzati pozíciót töltöttek be, vagy kifejezetten és egyértelműen önökhöz köthetők. (Dúró Dóra: Így van! - Az elnök csenget.) Tisztelt államtitkár úr, ez szerintem nincs rendben így, nincs rendben. Nem én listázok, önök listáznak, és az önök listájáról válogatják be a lojális embereket ezekbe a testületekbe. (Novák Előd: Hol van Kubatov Gábor?!) Ez a helyzet, tisztelt államtitkár úr, ez a szomorú helyzet ma a tudomány világában! (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!) És akkor, amikor egy ilyen javaslatot terjesztenek elő, akkor ezt a folyamatot önök csak erősítik. Szégyen és gyalázat, és elfogadhatatlan! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! - L. Simon László és dr. Bárándy Gergely közbeszól.)
