DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Egy egyetemről szóló törvényjavaslat áll előttünk. Az egyetemeket felügyelő, minden országban az oktatásért felelős minisztérium pedig nemcsak személyében nincs itt, hanem előterjesztőként sem. Nem gondolom, hogy azért nincsenek itt, mert máshol múlatják az időt, talán érdemes boncolgatni, hogy hogyan lehet az, hogy Magyarország egy jelentős fejlesztésre ítélt egyeteméről beszélünk egy külön törvényjavaslatban, aztán az a miniszter, az az államtitkár, az a tárca, amelyik az egyetemekért és az oktatásért felel, az a törvény vitájában sem meg előterjesztőként sincs itt.
Sőt, ha alaposan elolvassuk a törvényt, lehet látni, hogy nemcsak ilyen minőségében nincs itt, hanem ennek az egyetemnek a kapcsán javaslattételi joga sincs, egyáltalán az oktatásért felelős tárcának semmilyen jogosítványa nincs. Ez egy olyan egyetem, ami nem az oktatás alá tartozik, mert példának okáért a 6. §-nál azt olvasom: „Felhatalmazást kap a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter és a rendészetért felelős miniszter egyetértésével rendeletben határozza meg” - és utána leírja, hogy mit. Az oktatásért felelős tárca itt sincs megemlítve.
Azt kell mondjam önöknek, hogy itt nem munkamegosztásról van szó, hanem - és ezt a parlament nyilvánossága előtt el kell mondani - egy olyan szakmai vitáról, ami egyébként oktatással foglalkozó szakemberek számára vállalhatatlan. Ez az egyetem nem illeszkedik a magyar felsőoktatás sorába, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a jelenlegi tisztelt kormány politikai elképzelésének sorába illeszkedik. Ez az egyetem nem szakmai alapokon áll, ez az egyetem politikai alapokon áll.
Ezért talán vizsgáljuk meg, hogy mi áll ennek a politikai szándéknak a hátterében, mi az, amiért nincsen külön törvény az ország legnevesebb és leghíresebb egyeteméről, az Eötvös Loránd Tudományegyetemről; nincsen külön törvény a Budapesti Műszaki Egyetemről sem, de a Debreceni, a Pécsi vagy a Szegedi Tudományegyetemről sem, mert ezekről a felsőoktatási törvényben fogunk vitatkozni éppen pénteken. Hoppá, milyen furcsa egybeesés! Egy hét alatt együtt tárgyaljuk a felsőoktatás helyzetét, az azt módosítani kívánó jogszabályt, 72 órán belül itt van a felsőoktatási törvény a parlament asztalán, de egy egyetemről szóló törvény nem a felsőoktatási törvény vitájába kerül beemelésre, 72 óra időtartam alatt, még csak azt sem lehet mondani, hogy valamilyen oknál fogva nem kívánják a felsőoktatást módosítani. Dehogynem! Elkészítettek egy stratégiát, lehet bírálni, lehet egyetérteni vele.
Megnyitották a felsőoktatási törvényt, nagy visszhangot kiváltva a parlament elé hozzák a nemzeti felsőoktatási törvénynek nevezett jogszabályt módosításra, és van egy egyetem, amiről meg nem a felsőoktatás keretein belül beszélünk, hanem egy külön törvényben, aminek az előterjesztője sem az oktatásért felelős tárca, hanem a Miniszterelnökség - vagy bárki.
Én Európában és nem csak az Európai Unióban, nem hallottam egyetlenegy olyan felsőoktatási egyetemről, felsőoktatási intézményről, amelynek ha bármilyen tevékenységét a kormány módosítani kívánta, akkor nem a felsőoktatási törvény keretein belül, hanem egy külön törvényben módosította.
Nézzük meg valóban, mi ennek a módosításnak az alapja! Ez egyébként államtitkár úrtól, illetve aki írta a szövegét, el is hangzott. Történetesen, hogy az államtudományok, illetve részben az államtudományok területén felsőoktatási tevékenység folytatására kizárólag az egyetem, már hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogosult. Azt gondolom, hogy itt nem elég körültekintő a jogalkotó, mert az államtudományokat nem jól értelmezi. Meg kell nézni, hogy mit nevezünk államtudománynak. Tisztelettel közlöm, hogy az államtudományok kategóriájába az államelmélet is beletartozik.
Akkor kövessük végig, hogy mi is történik a gyakorlatban a magyar felsőoktatásban! Az államelmélet első magyar művelője egy nagyszerű erdélyi ember volt, Kovacsóczy Farkas, híres munkája: De gubernatione Transylvaniae, 1598-ban jelent meg Erdélyben. Azt javaslom, hogy ha elfogadják ezt a törvényt, akkor először üzenjék meg a Szegedi Tudományegyetemnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, Debrecennek meg Szegednek, hogy ők ne merjék tovább tanítani a magyar államelmélet első munkáját és Kovacsóczy Farkas tevékenységét, mert ebben a törvényben az van, hogy arra kizárólag - minthogy az államelmélet, higgyék el, az államtudomány része, itt van a törvény szövegében, hogy erre kizárólag - a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogosult.
De ha már itt tartanak, szerintem ne álljanak meg itt! Foglalják törvénybe, hogy Platónt csak Szegeden lehet tanítani. Aki a Debreceni Tudományegyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen vagy Kaposvárott ki meri ejteni Platón nevét, az ennek a törvénynek a megszegője, márpedig aki törvényszegő, azt minimum a jogszabály megsértéséért felelősségre kell vonni.
Javaslom, hogy azt is jelöljék ki, hogy Arisztotelészt viszont csak Debrecenben lehet tanítani, mert mégiscsak helyes ez a munkamegosztás. Ezért kérem szépen, hogy foglalják azt jogszabályba, hogy aki ezentúl Budapesten, Pécsett vagy Miskolcon Arisztotelészt mer tanítani, az Magyarországon megsérti ezt a jogszabályt, mert idézem még egyszer: erre kizárólag ez az egyetem jogosult.
De ha netalántán találnak olyan professzort, aki a nemzetközi jog atyját, Hugo Grotiust tanítja - alapvető munkája: De iure belli ac pacis, Párizs, 1625 - az, kérem szépen, ennek a törvénynek az értelmében, hacsak nem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, még az is lehet, hogy bilincsbe kerül, mert mégiscsak, hát, micsoda disznóságot követ el, megszegi ezt a jogszabályt. És azt javaslom, hogy miniszterelnökségi szinten mindenkit, aki államelmélettel foglalkozott ebben az országban meg Európában meg a világban, osztályozzanak, és osszák be, hogy melyik egyetemen lehet tanítani Marcus Aureliust. Én javaslom, hogy a Miskolci Egyetemet válasszák, mert a gondolatait mégiscsak a Garam partján írta, az meg sokkal közelebb van, mint Pécs.
(18.40)
Ez egy logikus érvelés. Mert ebben a jogszabályban, igen tisztelt államtitkár úr, igen tisztelt parlament, az van, hogy az államtudományokat márpedig ezután kizárólag - ez, kérem, itt van, kiegészül; nem véletlen gondolkodtak is rajta, hogy hova tegyék, jól meg is találták a helyét, mindjárt kiegészítik az 1. §-t; még egyszer idézem, most a szöveg elejét hagyom -: ezen tudományok tekintetében a felsőoktatási tevékenység folytatására kizárólag a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogosult. Ha azt gondolják, hogy ebben bármilyen humor van, nagyon tévednek.
De folytassuk még, és vigyük tovább ennek a törvénynek a gondolatmenetét, mert arról is beszél, hogy nemcsak az államtudomány, mert ilyen Kovacsóczykról meg Grotiusokról tényleg nem kell szót ejteni, majd azt szépen beskatulyázzák; szerintem hozzák törvény elé, de ne kétharmadost, mert mi nem fogjuk megszavazni. Itt van például az a bekezdés - ezt is szó szerint idézem -: valamint nemzetközi és európai közszolgálati szakokon felsőoktatási tevékenység folytatására kizárólag a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogosult. Ezzel a paragrafussal négy magyar tudományos tanszéket tiltanak be, többek között fölszámolják a Corvinus Egyetem évtizedek óta sikerrel működő nemzetközi kapcsolatok szakát, egyetlenegy hallgató nem jelentkezhet más egyetemen nemzetközi kapcsolatokat tanulni, tudniillik nem lesz. Önök nem azt mondják, igen tisztelt képviselő urak, hogy ne legyen a Corvinus, ne legyen az ELTE, ne legyen a Debreceni Egyetem - ott éppenséggel van ilyen szak -, hanem azt mondják, hogy csak és kizárólag a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen lehet, máshol nem. Évtizedes múltra visszatekintő iskolákat számolnak fel. Megjegyzem, például az előbb említett nemzetközi szakon végzettek 90 százaléka helyezkedett el elsőre, 95 százaléka pedig ezen a területen több mint kettő, minimum három idegen nyelvből tett nyelvvizsgát. Ezt meg betiltják, nem engedik.
Kérdezzék majd meg igen tisztelt képviselőtársukat, a Debreceni Egyetem jeles történészét, hogy hogy viszonyul mégis ehhez a történéshez, amikor két emelettel a saját munkahelye fölött működő kollégáit és tanszékét, a nemzeti kapcsolatokat tanító intézetet ott Debrecenben ezzel a törvényi passzussal egész egyszerűen fölszámolják. Mert ott nem lehet. Mi értelme van ennek?
Azt gondolják ugyanis, hogy egy jogszabállyal valóban föl lehet úgy lépni, hogy a tudományok világát és annak évszázados tradícióját egy politikai döntéssel megsemmisítve, azt egy meghatározott helyre beosszák, és azt gondolják, hogy azért, mert akármilyen többségük van, vagy aki ezt kigondolta, bízik valamiféle többségben, ezt meg lehet állítani.
Tisztelettel fölhívom a figyelmüket, hogy ennek világos következményei vannak. Azok, akik ezen a területen dolgoznak ma Magyarországon, nemzetközileg elismert idősebb és kitűnő tehetséggel rendelkező fiatal emberek. Ez az életükbe, a tudományos pályájukba való beavatkozás. Ezt úgy hívják, hogy önkény. Ezek az emberek, ezek a kutatók, ezek a professzorok el fogják hagyni Magyarországot, tudniillik ez az életük, ez a munkájuk, ehhez értenek, ezt tanítják. Tisztelettel kérem megnézni, hogy hány külföldi egyetem és hány külföldi egyetem professzora, hallgatója jelentkezett a jelenleg működő nemzetközi szakokra azért, hogy ezektől az emberektől tanuljon, akiknek önök gyakorlatilag betiltják most a munkakörét, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézményrendszerébe utalják. De hogyan kényszeríthet bárki egy másik embert arra, hogy ő ne azon az egyetemen tanítson, ahol az elmúlt három évtizedben, hanem kizárólag egy egyetemen, kizárólag egy magyarországi egyetemen, amit önök kiépítenek?
Egyébként az, hogy a közszolgálat számára vagy éppenséggel a Magyar Honvédség számára vagy a rendőrség számára képeznek egy intézményben, ez elfogadható. De hogy jelenleg működő, nemzetközileg elismert szakokat - és kérem, ne mondják, hogy ez olyan duplikáció, olyan párhuzamosság, ahol nem tudnak elhelyezkedni, mert mindenhol el tudtak helyezkedni! - felszámolnak, és azt kell mondjam, tételesen megszüntetnek más helyeket, mire jó ez? Az államtudományok kategóriáját pedig egy paragrafusba venni például a honvédelmi felsőoktatással, a nemzetbiztonsági felsőoktatással - mert ott igenis van annak létjogosultsága, hogy az országunknak szüksége van megfelelően magasan képzett, ilyen kvalitású és kvalifikációjú emberekre. De az államtudományok területét ugyanebbe beosztani - és még egyszer nem fogom az előző kört elmondani, talán még eszembe jutna öt ember, aki filozófiával és államelmélettel foglalkozott az elmúlt évszázadokban -, ez egész egyszerűen valóban nonszensz.
Tisztelettel kérem önöket, hogy akár frakcióülésen, akár olyan belső megbeszélésen, ahol szóba jöhet ez a színvonalát tekintve valóban gyalázatos törvény, kérem, hogy gondolják ezt végig, ne hozzák magukat olyan helyzetbe, ami egyrészt a gyakorlatban betarthatatlan! Nyilván én is karikíroztam. Hogyan fogják azt majd számon kérni, tényleg komolyan gondolják, hogy államelméletet nem lehet máshol tanítani, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen? Vagy elkezdik itt nekem most bizonygatni, hogy az államelmélet nem része az államtudománynak? Javasolom, hogy ebbe a témakörbe ne vágjunk bele, merthogy része.
Ez a törvényjavaslat egy egyetemet ostoba módon kíván privilegizálni. E törvény bizonyos passzusainak van létjogosultsága az előbb említett területen, a honvédség, a nemzetbiztonság, a rendőrség tekintetében, de megszüntetni például nemzetközi kapcsolatok intézeteket, államelmélettel foglalkozó műhelyeket, csak azért, hogy egy ilyen végig nem gondolt jogszabályban maguk ellen fordítsák egyébként a valós felsőoktatás létező, meghatározó személyiségeit, ha már a politikai vitára nem adnak, javasolom, gondolják végig.
Vonják vissza ezt a törvényt, mert semmit nem ér! Fércmunka. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
