DR. HOFFMANN RÓZSA,
DR. HOFFMANN RÓZSA,
DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon érdekes szerep az, amikor a felszólaló másodikként jön sorra, mert akkor kicsit félreteszi az előre végiggondolt szövegét, mert nem teheti meg, hogy ne reagáljon arra, ami elhangzott.
Hiller képviselő úrral szemben a KDNP másképp látja ezt a kérdést, jóllehet, nagyon élveztem az előadását, kedves képviselő úr, az iróniát, a humort és a retorikai fogásokat. Nem is győztem mindent jegyezni, amire reagálni szeretnék, mert azért a saját gondolataimat is elő tudnám adni, de azért egy-két példával egy-egy állítását szeretném árnyalni, azaz cáfolni.
Azt mondja, hogy máshol majd nem taníthatnak Platónt. Azért a tudomány egyetemes, és egy dolog kiadni egy szakról egy diplomát, és egy másik dolog az, hogy az olyan nagyságokat, mint Platón vagy Arisztotelész - vagy sorolhatnám - máshol is ne tanítsák. Hogy csak egy példát mondjak: Platónt én is tanítottam az egyetemen a pedagógusképzésben (Közbeszólások az MSZP soraiban: Eddig nem volt privilégiuma! - Hát ez az! - Eddig lehetett tanítani!), meg Arisztotelészt is - de ettől nem tanítottam államelméletet -, mert az államról szóló munkáiban nagyon sok olyan tanulság volt, amit a hallgatóknak el kellett olvasni.
L. Simon László államtitkár úr az expozéjában a bevezető szavakban elég világosan elmondta, hogy az állam- és a jogtudomány kettéválasztásáról van szó. A jogi karok, amelyek a klasszikus jogászképzést végezték, továbbra is fognak államtudományt tanítani, de nem olyan mértékben, mint ahogy ez eddig a feladatuk volt, és aminek nem tudtak eleget tenni.
Én magam úgy látom, hogy azóta, hogy az államok létrejöttek, évezredek óta volt néhány megkérdőjelezhetetlen és évezredeken átívelő feladatuk. Ilyen volt az állam működtetése, ilyen volt a honvédelem, a rendészet, a rendvédelem, a nemzetbiztonság.
(18.50)
Ezeknek a képzését is meg kellett hogy teremtsék, mégpedig egységesen, amely soha nem érte el a tudományoknak azt a kategóriáját, mint a humani órák vagy később a természettudományok, hiszen ezek a tevékenységek mindig gyakorlatorientáltak voltak. Abban egyetértünk, hogy a rendészet és a honvédelem helyén van itt, jó dolog, hogy a tisztjelöltek megjelennek majd az ösztöndíjasok között, hiszen ez egy egységes, az állam által irányított egységes képzés kell hogy legyen, ahol persze a tudománynak is van komoly szerepe, hiszen a tudomány megalapozta gyakorlati képzésről van szó.
A mi meglátásunk szerint az államapparátus működtetésére vonatkozó tudományos képzésnek is egységesnek kell lenni. Abban a pillanatban, ha ez úgy marad, ahogy eddig volt, hogy Debrecenben, Szegeden, az ELTE-n, Miskolcon és a többi jogi karon tanítanak államtudományt, akkor az egyetemek autonómiájának jegyében itt az egységesítés meglehetősen nehéz. Tudom, ezt szenvedjük a pedagógusképzésben is, pedig ott is egységesebbé kellene tenni a képzést. Ezért jó, hogy ezen az egyetemen kitüntetett szerepet kap az államtudomány. Megvan a lehetősége annak, hogy egy-két évtized elteltével, de lehet, hogy egy-két emberöltő elteltével ebből az egyetemből olyan nagy hírű, a tudomány szempontjából is jól jegyzett egyetem válik, mint ahogy ennek példáját látjuk sok egyéb országban.
Magyarországon az államigazgatásra létrejött mintegy fél évszázaddal ezelőtt az Államigazgatási Főiskola. Ez volt az első olyan felsőoktatási intézmény, amely valóban a közigazgatás gyakorlati feladataira készítette fel a hallgatókat, akiket a jogtudományi karok nem voltak képesek felkészíteni, mert nem ez volt a profiljuk, hiszen ott a klasszikus jogtudomány dominált. Az Államigazgatási Főiskola is beolvadt 2010-ben vagy 2011-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetembe. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, holott az a Katonai, a Rendőrtiszti és az Államigazgatási Főiskola beolvadásából jött létre. És nem az következett, például amikor az Államigazgatási Főiskola létrejött, hogy megszűnt az egyetemi professzorok állása. A jogi karokról nagyon sok oktató, adjunktus, tanársegéd, docens, később professzor az Államigazgatási Főiskolán kötött ki. Tehát az, hogy ez önkény, hogy most el kell hagyni a munkahelyét néhány olyan professzornak, aki államtudományt tanít valamelyik jogi karon, szerintem pont fordítva fog megtörténni, hogy a régi közszolgálati egyetem meghívja ezeket a professzorokat, mert alapvető érdeke az, hogy a nemzetközi megmérettetésben is rangos, minőségi intézmény legyen.
Az, hogy az állam működtetése nem aprózható fel, vagy az állam működtetéséről szóló tudományok művelése és az ilyen képzés nem aprózható fel négy-öt-hat-hét felé, ahol az egyetemek autonómiájáé a döntő szó, mi ezt a kérdést így látjuk, és ezért tudjuk támogatni és helyeselni ezt az eljárást, és korántsem látjuk ilyen tragikusnak, éppen ellenkezőleg, szükséges lépésnek látjuk, amely összefügg mindazzal a törekvéssel, amelyet 2010-től kezdve ez a kormány következetesen végez, azzal tudniillik, hogy a fontos, a minden állampolgárt érintő, a biztonság, a nyugalom, a fejlődés szempontjából fontos kérdésekben az állam nagyobb felelősséget vállalt, vállal és fog vállalni.
Ez a törvénymódosítás a mi meglátásunk szerint erről szól, ezért tudjuk támogatni. A technikai módosítások pedig szükségesek, hiszen a felsőoktatási törvénnyel is harmonizálni kell, és eddig is harmonizált.
Még annyit megjegyeznék, kifogásolta Hiller képviselő úr, hogy az oktatási tárcának, illetve az államtitkárságnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nincs helye. Azért szeretném leszögezni, hogy az egyetem mostani működése is teljes mértékben harmonizál a felsőoktatási törvénnyel, a Közszolgálati Egyetem oktatói ugyanazoknak a feltételeknek kell hogy megfeleljenek, ugyanaz a besorolás érvényes rájuk, tehát a felsőoktatás szerves része. Az, hogy az emberi erőforrások minisztere nem kapott itt szerepet, lehet vitatható, de korántsem látom olyan tragikusnak, mint az előttem szóló.
A Kereszténydemokrata Néppárt egy szükséges, az államrezon logikájába illeszkedő törvénymódosításnak tekinti ezt a jelenlegi törvénymódosítást, és természetesen támogatjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
