L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm, tisztelt elnök úr! Harangozó képviselő úrnak csak azt szeretném mondani, hogy a tudományágak differenciálódnak, és azért konstansnak semmit sem tekintenék - csak úgy halkan jegyzem meg -, ami mindenesetre alátámasztott egy olyan szándékot, hogy bizonyos tudományterületek önállósodásával, mondjuk, a képzésben is nagyobb távlatok nyíljanak előttük. Szerintem Hiller miniszter úr meg tudja erősíteni azt, amikor miniszter volt, valószínűleg ugyanazzal a problémával szembesült, mint amivel én is szembesülök államtitkárként és még sokan, akik állami vezetők voltak vagy jelenleg is állami vezetők, hogy bizony, mindazzal együtt, hogy igaza van Dúró Dóra képviselő asszonynak, hogy további képzési lehetőségek is rendelkezésre állnak, mestervizsga és a többi, de mégiscsak az állam intézményrendszerén belül, beleértve aztán az önkormányzatokat, megyei önkormányzatokat, kormányhivatalokat, a megfelelő közigazgatási szakemberek száma alacsony, tehát nagyon sok energiát visz el az ember életéből meg a vezetők életéből, hogy a hátuk mögött első vonalbeli szakembereket képezzenek ki és tudhassanak.
Ikotity képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy szó nincsen itt elszólásról az én esetemben, tisztán emlékszem a mi akkori polémiánkra. Én őszintén megmondom önnek, képviselő úr, nekem akkor halvány fogalmam sem volt arról, hogy egy ilyen tartalmú és tárgyú törvényjavaslatot fogunk négy hónappal később a Ház elé terjeszteni, tehát én nem tudtam arról, hogy esetlegesen ez megfogalmazódott. Ennek alapvetően az az oka, hogy én nem járok az Államreform Bizottság üléseire, mindösszesen az elmúlt fél évben egyszer helyettesítettem Lázár miniszter urat az Államreform Bizottság ülésén, akkor teljesen más volt a téma.
Úgyhogy amikor én azt mondtam, hogy vannak olyan képzések, amelyek egyébként monopolhelyzetben vannak, akkor nem azt mondtam, hogy ez a kormány szándéka, hanem ezek történelmileg így alakultak. Ez egy kis ország, egy kis kultúra, nyilvánvalóan nem is bírna el ez a magyar felsőoktatás kettő állatorvosképzést, mint ahogyan, mondjuk, az erdészképzés is egy helyen koncentrálódik, Sopronban, és ez jól is van így, mert piacilag sem tudnánk eltartani két-három állatorvosképzést vagy két-három erdészképzést. Ezt a dolgot én semmiképpen sem hoznám itt most egy platformra a jelenlegi törvényjavaslattal, én ezzel nem kívánom alátámasztani ezt a törvényjavaslatot.
Azt gondolom, hogy ez egy érvényes vita, amit mi itt folytatunk, erről lehet beszélgetni, amit itt önök elmondanak, szerintem fontos, és megfontolandó szakmai szempontok hangzottak el az ellenzék részéről, de ez egy teljesen más, történetileg is teljesen más fejlődés eredménye, hogy sok egyetemen képeznek jogászokat, illetve sok egyetemen van állam- és jogtudományi kar, viszont ezzel párhuzamosan teljesen más irányú fejlődésnek az eredménye az, hogy vannak monopolhelyzetben levő intézmények. Ráadásul, ha visszaemlékszik, nemcsak az állatorvosképzést hoztam szóba, hanem a művészképzést is, hogy vannak olyan művészeti képzések, amelyek szintén monopolhelyzetben vannak. Filmrendezőt nem képeznek Magyarországon csak egy felsőoktatási intézményben, és még sorolhatnánk. Azzal együtt egyébként, hogy a vidéki felsőoktatási intézményekben aztán differenciálódott a képzés, és például Kaposváron is van ma már színészképzés, számos olyan művészeti területet tudnánk, ön is meg én felsorolni, amit az országban tradicionálisan csak egy felsőoktatási intézményben képeznek.
Szerintem ezzel nincsen semmi baj, mert még egyszer mondom, ez egy kis ország, kis kultúra, felsőoktatási szempontból is kis piac. Köszönöm szépen.
