KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha lehetek olyan bátor, hogy este tíz óra után egy kis filozófiával fárasszam önöket, akkor azt tudom mondani, hogy Szókratész vitája a szofistákkal sok esetben abból állt, hogy Szókratész azt mondja, hogy a fogalmak azonosak önmagukkal. Ebből van egy következmény, hogy tehát, ha valami nem más, akkor az nem az. Tehát én érteni vélem, amit államtitkár úr mond, hogy ha egy világörökség-várományos helyszín az világörökség-várományos helyszín - és itt jön be a képbe Szókratész -, akkor az nem világörökségi helyszín; ha jól foglalom össze ezt az érvelést.
Ezért mondtam én azt, hogy az MSZP álláspontja az, hogy nem ördögtől való ez az úgymond okoskodás, ez a logikai menete ennek a jogszabálynak, még akkor is, ha azt tudom mondani, hogy nekem vannak aggályaim a jogszabállyal kapcsolatban. Ezt majd látjuk, hogy tud-e változni vagy nem tud változni, de a törzse ennek a változásnak, azt gondolom, hogy egyébként nem ördögtől való megközelítés, ha tetszik, egy 2500 éves megközelítésről beszélek.
Ezért segítené az ellenzéki kommunikáció fókuszát is, ezt Ikotity képviselőtársamnak mondanám, ha kicsit a valóságról beszélnénk, tehát a zajártalom kapcsán nem hoznánk ide az urbánus zajártalmat, amikor az előterjesztés világosan nem erről szól, hanem arról, amiről itt volt szó, hogy egyes fesztiválok milyen zajártalmat jelentenek. Ebben magam is osztom azt a kétségemet, és arra kérem államtitkár urat, hogy ha ez a szabály érvénybe lép, akkor azért arra figyeljenek oda, hogy megfelelően kell ezt alkalmazni, mert ez tud jelentős feszültséggel is járni, miközben én magam nem vitatom el a jogot arra vonatkozóan, hogy az országnak egyébként hasznos fesztiválokról is szó lehet.
(22.10)
Tehát itt pró és kontra ütköznek egymással érvek, én nem mondom azt, hogy ebben csak organikusan egy igazság létezik, nyilván ha egy ilyen felelősséget vesz a kormány magára, akkor ez ezzel is jár, de nem kevernék bele urbánus zajártalmat, zajtérképet, meg nem tudom, még mit ebbe a vitába, semmi értelme nincs erről így beszélni, nem is erről szól ez a javaslat. (L. Simon László: Ez így van!)
Ha tetszik, azt tudom mondani, hogy a kritikám nekem is arra vonatkozik, amit többen óvatosan feszegetnek, hogy jó, jó, de mi lesz ezekkel a várományos helyszínekkel, és itt felmerült a vitában egy kérdés, és jó lenne, ha államtitkár úr erre tudna a zárszavában mondani valami megnyugtatót, hogy olcsóbb lesz ez a történet.
Ha jól gondolom, hogy a kormány kijelölte ezt a tíz helyszínt, ugye, ebben a dologban megint csak látható, hogy ezek ki lettek jelölve. Ez valamiféle forrást, nyilván ráfordítást mindenkire vonatkozóan jelent.
Nem mindegy, hogy ezeket a forrásokat mire költjük el. Ha én jól értem - és ebben tényleg kérnék egy megerősítést vagy egy cáfolatot -, itt arról van szó, hogy azokat a forrásokat, amelyek erre rendelkezésre állnak, nem a korábbi jogszabálynak megfelelő módon költik el, ha nem kell ezeket a tervezéseket megcsinálni, hanem másra fog elmenni. Tehát valójában akkor a kérdésem másként fogalmazva az, hogy jelent-e forráskivonást a szektorból vagy nem jelent forráskivonást, ez engem például megnyugtatna, én ezt úgy értelmezem, hogy nem jelent kivonást, de akkor ha ezt meg is erősítené. Ilyen értelemben ez a takarékosságra mindenképpen egy érv, és az én szavazatomat mindenképpen meghatározná az, hogy ez önmagában jelent-e kivonást vagy nem jelent kivonást a szektorból.
A másik, ami arra vonatkozik, ez a jogszabály is leírja, vagy az indokolás is leírja pontosabban, és a vitában is előfordult, hogy önmagában ez a jogszabály sem garancia úgymond semmire. Tehát hiába fogalmaz meg a jogszabály olyan célokat, amit szerintem itt mindenki oszt, adott esetben azért simán előfordulhat az, hogy a meglévő világörökségi helyszíneink se olyan állapotban vannak, amiben kellene, és simán előfordulhat az is, hogy egyébként bárkinek a szándékából adódóan ezek a kijelölt helyszínek is rosszabb állapotba kerülnek.
Ezt nagyon fontos leszögezni, hogy azért az nem jó, hogy azok a szabályozások, amelyeket mi hozunk, segítik ezt a folyamatot. Mindenképpen azt szeretnénk, ha ezt gátolnák, gondolom, ebben megint csak nincs vita a jelenlévők között. Abban van vita, hogy ez a törvény most segíti vagy gátolja igazából.
Ezért mondja azt az MSZP frakciója, és mondom én is itt, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy a szabályozásban melyek azok a pontok, amelyek adott esetben mégiscsak fontos, hogy a törvény eredeti szakaszának vagy sorrendjének megfelelően bennmaradjanak. Ilyen például a védett terület intézménye, ami szerintünk lehet, hogy egy jó irány lenne arra, hogy garanciális elemként, ha bennmaradna a szabályozásban, akkor megfelelő védelmet tudna jelenteni.
De az eb ott van elhantolva - és ebben gyakorlatilag bárki bármit kerülgethet a jogszabály kapcsán -, hogy amiben van kormányzati elszánás, és abban mindenképpen igaza van mindenkinek, hogy nemcsak kormányzati, hanem közösségi elszánás is arra, hogy a világörökséget képező kincseinket megőrizzük, akkor ez vélhetően sikerülni fog. Ha nincs ilyen őszinte elszánás, akkor ez nem fog sikerülni, szándékainktól eltekintve is.
Ezért szeretném azt mondani, hogy fontosnak tartanánk, hogyha ezeket meg tudná válaszolni államtitkár úr, ami például az én szavazatomat mindenképpen meghatározná, hogy ez az irány-e, amit, mondjuk, én vélek, vagy más irányok felfedezhetőek. És az egyéb javaslatok kapcsán pedig szerintem lássunk valóban világosan, és koncentráljunk tényleg az eldöntendő kérdésre. Azt gondolom, ezek közül szép számmal voltak a vitában olyanok, amelyek nagyon jó felvetések voltak, és jó lenne, hogyha akkor a zárszóban erre is kaphatnánk információt. Köszönöm, hogy meghallgattak.
