L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a részvételüket a vitában, néhány dologra szeretnék csak reagálni.
Először is köszönöm Törő képviselő úrnak, akinek közben el kell mennie, a vezérszónoki felszólalását, és nagyon köszönöm Kiss László képviselőtársamnak is a felszólalását. Az ő felszólalása két dologról győzött meg. Egyrészt meggyőzött arról, hogy elolvasta a törvényt, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy meg is értette a törvényjavaslatot.
Ráadásul Kiss László képviselőtársam felszólalása mögött ott van a körzetében tevékenykedő képviselőnek a figyelme. Nem olyan régen - ígéretemnek megfelelően - személyesen is találkoztunk, és áttekintettük az óbudai Hajógyári-szigetnek a helyzetét, ami azért fontos, mert a Limes-programunkban a Hajógyári-szigeten található Hadrianus-palota kiemelt figyelmet kap a kormánytól. Most itt képviselő úrnak megígérem azt is, minthogy elkészültünk a fejlesztési tervekkel, hogy valamikor, ha van ideje, meg nekem is lesz időm, akkor szívesen bemutatom önnek azokat a fejlesztési terveket, amelyeket a kormány még nem tárgyalt, de érdemes megnézni, mert nagyon szépek.
Azt gondolom, hogy csak néhány dologra érdemes reagálni, mert egyszerűen a vita úgy tűnik, minthogyha nem a törvényjavaslatról szólt volna, és voltak olyan képviselőtársaink, akik egyszerűen nem is értették, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban leírva. Tehát egyszerűen nincs meg a közös vitaalap, úgyhogy nem is akarok bizonyos dolgokra reagálni.
Kiss képviselő úr jól értette meg. Az az irány, hogy csak azoknak a helyszíneknek kelljen kezelési tervet készíteni, amelyeknek valóságos esélyük van arra, hogy a későbbiekben világörökségi címmel rendelkezzenek, vagy legalább eljussanak az UNESCO-ig.
Kezelési tervet készíteni nem egyszerű dolog. Sok pénzt, közpénzt költünk el rájuk, de valójában csak azoknál működik a kezelési terv, amelyek már a címmel rendelkeznek. Ezért kellett hogy különbséget tegyünk világörökségi helyszín és várományos helyszín között, és különbséget tegyünk egy-egy helyszín ambíciója és a kormányzat által támogatott realitás között.
Tehát mondjuk, én azt gondolom, hogy a limes, a Római Birodalom határai, a dunai limes magyarországi szakasza egy nagyon jó kulturális termék tud lenni, és jó eséllyel indulunk vele az UNESCO-nál, és talán lesz arra esélyünk, minthogy egyébként a lehető legjobb állapotban megmaradt nálunk egy igen jelentős római emlékanyag - és most utalhatnék a Hadrianus-palotán túl, mondjuk, a Borhy professzor úr által vezetett brigetiói ásatásokra, ahol újabb értékek kerültek elő, mondhatni, világszenzáció az utóbbi fél évből, amikor is egy római törvénytábla egy eddig ismeretlen és publikálatlan latin nyelvű törvényszöveggel jött a felszínre, amely az európai vagy a világ római korral foglalkozó tudományos közvéleményét is megmozgatta. Tehát itt vannak olyan dolgok, amelyekkel jó eséllyel indulunk a nemzetközi szervezet felé, amit olyan módon tudunk pozicionálni, hogy abból aztán olyan valóságos világörökségi címmel rendelkező terület, vagy összefüggő, vagy akár nagyobb terület is legyen, ami ide turistákat vonz, közönséget vonz.
(22.20)
Ahogyan, mondjuk, a világ számos más pontján a világörökségi cím turistacsalogató hatású, nálunk is ezt kell elérni, ez a cél, hogy minél több turistát vonzzanak, és ezért igaz az is, amit Kiss képviselőtársam mondott, hogy önmagában az, hogy valami világörökségi címmel rendelkezik, még nem garantálja azt, hogy rendben is van, egyébként vigyáznak is rá. Erre a legjobb példa a Várbazár, amely elég csúfos állapotban volt, a budai látkép részeként világörökségi címmel rendelkezett meg rendelkezik most is, mégis két évtizedet kellett arra várni, hogy rendbe tegyük.
Ezért mondtam el a vitában és tettem egyértelművé azt, hogy önmagában a világörökségi cím nem jelent védettséget. A világörökségi cím egy UNESCO által adott cím. A védettséget a magyar örökségvédelmi szabályok garantálják, ad absurdum az is lehet, hogy valami úgy lesz egyébként világörökségi helyszín, hogy nem műemlék, hiszen például természeti érték is lehet világörökségi címmel rendelkező érték, vagy mondjuk, még úgy is rendelkezhet valami világörökségi címmel, hogy nem természetvédelmi terület, tehát a természeti védettséget sem élvezi.
Ha például a tokaji kultúrtájra, a tokaji borvidékre gondolunk, ott alapvetően az egésznek a kulturális értéke az, ami a világörökségi címet kiérdemelte, tehát abban az értelemben nem a védett természeti érték jelenti a vonzerőt, mint ahogyan a Fertő kultúrtájnál, ahol természetvédelmi területről beszélünk, hanem mindaz, amit egyébként az ember létrehozott a szőlőtermesztés révén azon a csodálatos területen, na, az jelent világörökségi címre méltó helyszínt.
Hogy Kiss képviselő urat megnyugtassam: igen, az a szándékunk, hogy a közpénzt ne költsük el olyan dologra, ami fölösleges, azt a pénzt inkább költsük arra, hogy a világörökségi cím elnyerésére valóságosan esélyes helyszíneinket fejlesszük. (Hegedűs Lorántné: Ezek közül melyik az, amelyik fölösleges? - Az elnök csenget.) Képviselő asszony, hadd mondjam már végig! Nem egy beszélgetős műfaj a parlament! Én sem beszélgettem bele, amikor ön mondta itt a sületlenségeit! Nagyon nagy önmegtartóztatás kellett, hogy végighallgassam mindazt, ami arról tanúskodott, hogy egyszerűen nem érti az előttünk fekvő jogszabályt.
Arról beszélünk - hogy értse -, hogy ha például holnap valamelyik vidéki település önkormányzata azt mondja, hogy ő a saját gyönyörű szép környezetét szeretné, ha világörökségi címmel védenék, utána elindul egy pályázattal, megkeresi a kormányt, és a többi, ha esélytelen arra, hogy egyáltalán eljusson az UNESCO-ig, ne költsünk arra közpénzt, hogy kezelési tervet írjunk teljesen fölöslegesen. Tehát hála a Jóistennek, ez a közpénz megtakarításáról szól, és a közpénznek más célra való, más világörökségi célra való felhasználásáról. Bőven van mire elköltenünk a világörökségi címmel jelenleg védett területeken forrást, mert sok helyen van mit fejlesztenünk (Hegedűs Lorántné: Egy csomó helyen még nincs stadion!), van mihez hozzányúlnunk.
Azt tessék tudomásul venni, hogy nem mi döntjük el, hogy mi fog világörökségi címet kapni, tehát ez nem a mi akaratunkon múlik, ezt az UNESCO dönti el. A mi akaratunkon az múlik, hogy mely helyszín az, amit méltónak tartunk a felterjesztésre, amiről azt gondoljuk, hogy jó eséllyel tudjuk képviselni abban a nagy versenyben, amelyet egyébként ez a világörökségi cím elnyeréséért folytatott küzdelem jelent.
A pufferzónával kapcsolatban azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, amit az előbb már elmondtam a védettséggel kapcsolatban: az, hogy van a világörökségi területnek pufferzónája, nem jelenti azt, hogy abban az épületek védettek. Ezt nagyon fontos tisztázni magunkban. (Hegedűs Lorántné: Konkrétan ez nem igaz… - Az elnök csenget.)
