L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Képviselő asszony, ne mondja nekem, hogy konkrétan nem igaz, mert konkrétan igaz, tehát ne beszéljünk butaságokat! Van egy világörökségi terület, és azt mondjuk, mondjuk, itt a Duna-parton, hogy két utca még a pufferzónához tartozik. Abban a pufferzónában vannak épületek, amelyek védettek, és vannak, amelyek meg nem védettek. Az előbb magyaráztam el önnek is - csak nem akarja megérteni -, hogy a világörökségi cím egy cím, és nem védettség. A védettséget a magyar örökségvédelmi jogszabályok tartalmazzák. Ha tetszik önnek, ha nem, ha igaznak tartja, ha nem, ez így van. (Hegedűs Lorántné közbeszól.) Úgyhogy sajnálom, hogy ön ezt egyszerűen nem képes megérteni.
Tehát akkor, hogy konkrétan elmondjam: a világörökségi pufferzónában vannak műemléki védettségű épületek, vannak üres telkek, vannak vadonatúj épületek, tehát ez nem függ össze azzal. A pufferzónának az a lényege, hogy a világörökségi területet, ahogyan a neve is tartalmazza, valamilyen módon lehatárolja azoktól a területektől, amelyek már nem rendelkeznek világörökségi címmel. Viszont arra valóban törekednünk kell, hogy amennyiben a pufferzónában vannak védett épületek, műemlék épületek, azokat a lehető leggondosabban kezeljük. Egyébként az összes műemlék épületre ugyanez kell hogy igaz legyen. De gyorsan jegyezzük meg, hogy a műemlék épületek többsége nem az állam kezében van, hanem önkormányzatok, egyházak, magántulajdonosok kezében, és nekik ugyanolyan módon felelősségük és kötelességük a saját tulajdonú ingatlanjaik védelme, ápolása, felújítása.
Ikotity képviselőtársam szóba hozta azt a pontot, ahol egy kicsit a bevezetőmben, az expozémban összekeveredtem, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosítását. Köszönöm azt, amit Kiss képviselőtársam mondott, mert jól értette, teljesen értelmetlen mindenféle népegészségügyi kérdést idehozni. Ez egyetlenegy konkrét problémának a kezeléséről szól, és mielőtt a képviselőtársaim nagyon föllelkesednének, Ikotity képviselőtársam különösen, hogy itt most micsoda borzalmas dolog történik, azt kell mondjam önnek, hogy ezt a magyar könnyűzenei szakma ától cettig, a punkzenészektől a rockzenészekig, a fesztiválszervezőktől az alternatív rock képviselőjéig, a nemzeti rock legnagyobb zenekarainak a tagjaiig mindenki támogatta. Sőt, ők kérték tőlünk, hogy ezen a területen legyen egy jogszabály-változtatás, ugyanis egy súlyos problémával kell szembenéznünk.
Szó nincs itt arról, hogy a határértékeket ne akarnánk betartani. Arról van szó, hogy ha egy rendezvényen - mondjuk, egy rockzenekar koncertjén - a törvényben rögzített zajhatárértékeket betartják, akkor ne lehessen egyéb más eszközökkel ellehetetleníteni a rendezvény megtartását. Ezért írtuk azt bele, hogy nem minősül birtoklásban történő jogalap nélküli háborításnak, illetve mások, különösen a szomszédok szükségtelen zavarásának vagy jogaik gyakorlása veszélyeztetésének, amennyiben jelentős tömeget mozgató, nemzetgazdasági, turisztikai, kulturális vagy sportszempontból kiemelkedő jelentőségű rendezvény vagy esemény számára jogszabályban, illetve a rá vonatkozó engedélyben előírt zajkibocsátási határértéket nem lépi túl. Ez teljesen egyértelmű.
Hogy konkrét példát mondjak önöknek: ha figyelik a sajtót, akkor tudhatnák azt, hogy most zajlott le a Millenárisnál egy per első fokon, ahol a Millenárist elmarasztalta a bíróság három magánszemély feljelentése alapján. Ugyan minden egyes rendezvénynél a Millenárisnál betartották a zajhatárértéket, magyarul sosem lépték át a törvényben rögzített küszöböt, mégis elmarasztalta őket a bíróság arra hivatkozva, hogy ez birtokháborítás, mert valakinek éppen nem tetszett, hogy a szomszédban rendezvényt tartanak. (Hegedűs Lorántné: Egyedi határértékek lesznek megállapítva…) Nem egyedi, ez minden egyes rendezvényre vonatkozik. Éppen azt akarjuk elérni, hogy Magyarországon ne lehessen tönkretenni a nagy rendezvényeket egyedi akciókkal.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez teljesen egyértelmű, tehát itt nincsen arról szó, hogy irreálisan megemelnénk a zajhatárértékeket. Az van benne, hogy amennyiben betartja a zajhatárértéket, ha azt nem lépi túl, akkor ne lehessen egyéb módon ellehetetleníteni. Ezt nem olyan bonyolult azért megérteni, tisztelt képviselő asszony!
Végül hadd mondjam még el azt, hogy képviselő asszony szóba hozta a Munkácsy-kép világörökségi védettségét. Az kicsit túlzás lenne, nem sok esélyünk lenne rá. De azért hadd tájékoztassam önt arról, tisztelt képviselő asszony, hogy éppen ma jelentettem be a sajtóban azt, hogy a Miniszterelnökség, illetve a Miniszterelnökség háttérintézményeként működő Forster Központ elindította a nemzeti védési eljárását a Golgota című festménynek, és ez azt jelenti, hogy már ideiglenes védettség esetén sem lehet kivinni az országból a képet az állam engedélye nélkül. Tehát, hogy értsük: amennyiben magántulajdonosnak védett műtárgya van, az ugyan az ő tulajdona, de az állam engedélye nélkül nem viheti ki külföldre tartósan, csak kiállítás céljából, de ahhoz is állami engedély kell, minden egyes helyváltoztatását be kell jelenteni az államnál, és amennyiben értékesíti, az államnak elővásárlási joga van.
(22.30)
Tehát a Munkácsy-kép esetében, éppen azért, mert nem tudott megegyezni egymással az eladó és a potenciális vevő, azaz a Nemzeti Bank, elindítottuk a védési eljárást, mert nem szeretnénk, ha egy orosz ember megvásárolná, és elvinné ebből az országból, és a magyar emberek többet nem láthatnák Debrecenben a Munkácsy-trilógia másik két darabjával együtt. Az állam kezében ez az eszköz van, ez egy legitim és jó eszköz, és ezzel a jó eszközzel mi élünk is. Ugyanakkor azt nem várhatja el tőlünk képviselő asszony sem, hogy ha minden piaci értékbecslő annál kevesebbre értékeli a képet, mint amit az eladó kér érte, és az van benne a jogszabályban, hogy a három hivatalos értékbecslő árajánlatának figyelembevételével lehet megvásárolni műtárgyat, akkor mi 50 százalékkal magasabb áron vásároljunk meg egy képet, mint amit a hivatalos becslések kimondanak. Ez ugyanis hűtlen kezelés lenne, tisztelt képviselő asszony. Úgyhogy meg tudom önöket nyugtatni, a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a Munkácsy-kép Magyarországon és magyar érdekkörben maradjon.
Végül Magyar Zoltán képviselőtársam fölvetésére hadd reagáljak röviden. Azt gondolom, hogy az általa fölvetett kérdés egy fontos kérdés. Ugyanakkor a világörökséghez nincsen köze. (Derültség.) Tehát ez egy másik probléma. Azt gondolom, hogy amennyiben ezt a problémát nem kezeli a mezőgazdasági támogatások utalásáért felelős szervezet, akkor itt jogi lépéseket kell tenni, tisztelt képviselő úr. Önnek is azt tudom tanácsolni. (Magyar Zoltán: Én ezt tettem.) Akkor helyes. Ugyanis teljesen egyértelmű - nézzük! Az elmúlt időszakban, tehát a most lezárt európai uniós időszakban a nádgazdálkodásért, a nád learatásáért - és itt a fontos kifejezés a gazdálkodás, amiben természetesen az is benne van, mint a termőföldnél is, hogy ha kell, egy ideig ugaroltatja -, tehát ezért SAPS-ot, tehát területalapú támogatást lehet fölvenni. Sőt, ha jól emlékszem, de nem vagyok benne egészen biztos, mintha még az agrár-környezetgazdálkodási támogatás is járt volna.
Egyébként teljes egészében átérzem képviselő úr helyzetét. Én a Velencei-tó partján élőként számtalanszor fölvetettem azt, hogy azok után a területek után ne lehessen felvenni a területalapú támogatást, ahol egyébként a nádat hosszú évek óta nem aratták le. Én is tudnék erre példát mondani, úgyhogy igaza van képviselő úrnak, ez visszaélés a támogatási rendszerrel. Tehát azt javaslom, hogy ha valóban így van, ahogy ön mondja… Én a konkrét problémát egyébként nem ismerem, de most kíváncsivá tett, és utána fogok nézni. Főleg azért fogok utánanézni, mert arra is kíváncsi vagyok, hogy az előttünk álló uniós időszakban megmarad-e ez a támogatási rendszer, hogy területalapú támogatást, illetve kiegészítő támogatást, például agrár-környezetgazdálkodási támogatást igénybe lehet-e venni a nádgazdálkodás után. Ha ez marad, és továbbra sem történik valóságos nádgazdálkodás, tehát csak spekuláció történik a bérbe vett állami tulajdonon az állami földdel, hogy mondjak egy párhuzamos példát, ha valaki bérbe vesz egy kaszálót, és azt évekig nem kaszálja, de mégis fölveszi utána a területalapú támogatást, ebben az esetben, azt gondolom, vélelmezem, hogy kifejezetten jogsértés történik, ami ellen föl kell lépni. És adott esetben más, tisztességesen gazdálkodó embernek kell odaadni a nádat.
Főleg, egyetértve azzal, amit mondott, azért, mert még abba a furcsa helyzetbe is kerülhetünk, látva a Velencei-tó, a Balaton és a Fertő tó helyzetét is, hogy miközben nádnagyhatalom vagyunk, voltunk, és a magyar népi építészetben különösen fontos szerepe volt a nádnak mint építőanyagnak, tetőfedőanyag felhasználásában, hogy a végén még importra fogunk szorulni. Ez nagyon kedvezőtlen lenne. Tehát képviselő úr ítéletével egyetértek anélkül, hogy a konkrét ügyet ismerném.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm önöknek, hogy részt vettek a vitában, abban bízom, hogy néhány kérdésben az aggályaikat sikerült eloszlatnom és meggyőznöm önöket arról, hogy ez egy kifejezetten az örökségvédelem érdekét szolgáló, alaposan átgondolt, jól előkészített, a szakmai szervezetekkel és itt még a nemzetközi szervezetekkel is egyeztetett törvényjavaslatról van szó. Kérem, hogy támogassák majd a szavazatukkal is. Köszönöm szépen, elnök úr.
