MAGYAR ZOLTÁN,

Teljes szövegű keresés

MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Elöljáróban el tudom mondani, hogy a Jobbik frakciója ezt a tervezetet is fogja tudni támogatni, hiszen vannak benne előremutató lépések, illetve olyan megállapítások, amelyekkel a Jobbik messzemenőkig egyetért, de azt azért meg kell jegyeznem ellenzéki pártiként, hogy a kormánytól valóban elég hiteltelenek azok a mondatok, amikor a környezetvédelemért aggódik, illetve az ebben foglalt lépéseket, a környezetvédelem növelésével kapcsolatos lépéseket próbálja meg itt felvázolni, és a közeljövővel kapcsolatban stratégiát kialakítani, hiszen az elmúlt években lett volna alkalma bőven a gyakorlatban is bizonyítani, hogy ezeket komolyan gondolja.
Elég, ha arra gondolunk, hogy a környezetvédelmi igazgatóságoknak a helyzete ma mennyivel rosszabb és másabb, mint akár csak egy évvel ezelőtt is hazánkban, vagy éppen a nemzeti parkokkal kapcsolatos vitát is már többször lefolytattuk itt, a Ház falai között, de a megújuló energiáknak a visszaszorulását is érintettük már. És itt nemcsak arról van szó, hogy ellenzéki politikusként az a feladatunk, hogy felhívjuk ezekre a figyelmet, hanem bizony itt most már megszólalt az ombudsman, megszólalt több tucat környezetvédelmi, természetvédelmi civil szervezet, az önök volt államtitkára is komolyan aggódik a kormány környezetpolitikája miatt, illetve most már a köztársasági elnök úr és az Alkotmánybíróság is remélhetőleg hamarosan állást foglal bizonyos kérdésekben, amik mind-mind azt mutatják, hogy a kormány ez irányú gondolkodását, jövőképét bizony nemcsak az ellenzék szemléli aggodalommal, hanem minden érintett - de ezek a példák, amelyeket felsoroltam, nem szorosan ezen jogszabályhoz tartoznak. Van azonban itt két pont, amelyet mindenképpen ezen jogszabállyal kapcsolatban is meg kell jegyeznem.
A nemzeti környezetvédelmi program koncepciója a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem megvalósulását szolgálja. Itt arra hivatkoznék, hogy a fenntartható fejlődés a természeti erőforrásokkal való olyan tartós, értékvédő gazdálkodást jelent, amely lehetővé teszi az emberek boldogulását, anélkül, hogy a gazdasági fejlődést lerombolná, a sokféleséget, a komplexitást és az ökoszisztémai szolgáltatásokat rombolná.
Ezt önök a 61. oldalon részletezik: „A jogalkotó jövőképe szerint a környezetügy katalizátorrá válhat a fenntartható fejlődés megvalósításának útján, miközben a fenntarthatóság elveinek következetes érvényesítése a gazdaság és a társadalom szférájában hozzájárulhat ahhoz, hogy megváltozzanak a környezeti problémákat is kiváltó hajtóerők. Ehhez elsősorban a társadalom értékrendjének megváltozása szükséges, amelyben az ember és a természet tisztelete, a takarékosság és mértékletesség eszménye az őt megillető helyre kerül.”
A nemzeti környezetvédelmi program közhatalmi beavatkozását megalapozó értékelve tehát a fenntartható fejlődés doktrínája, azonban a szaktudomány mérlegén hamis, régóta meghaladott ez az ideológia, a szakmaiságot lejárató politikai szólammá züllött csupán, ezzel a politikai döntéshozó a saját felelősségét igyekszik elhárítani a tőkehatalom által diktált természet- és környezetrombolás meg nem fékezése miatt, amikor a civilizációs végpusztulással is fenyegető, a Föld erőforrásait ésszerűtlenül felélő folyamatot még fejlődésnek is nevezik, s így kívánja leszerelni a tömegek tőkeuralommal szemben álló ellenérzéseit. Ez az alapelv azonban éppen a hamis tartalma és a tőkehatalmat kiszolgáló intézkedései miatt sem 2020-ig, sem azután ténylegesen nem szolgálhatja egyetlen uniós tagállamban sem a környezeti és természeti megmaradást.
Az emberiségnek a túléléshez a valós alternatíva a fenntartható fejlődés helyett a fenntartható visszavonulás és a fenntartható fogyasztás. A fejlődés hamis, bármely tárgyi alapot nélkülöző ígérete a fenntarthatóság képletébe becsempészi a tőkeigény abszurd követelését, a véges bolygón a végtelen gazdasági növekedés tételezését. Ehelyett egyetlen reményünk ugyanannyi alapanyagból vagy energiából minőségileg jobb termék előállítása, ami egyben a GDP növekedését is eredményezheti.
(16.40)
A környezetpolitika pedig a fenntarthatóságot mint katalizátort elsősorban nem azzal szolgálja, hogy közrehat a társadalom értékrendjének a megváltoztatásában, tehát az emberek környezettudatos cselekvésének a kialakításában.
A környezet- és a természethasználat, akár az ökológiai lábnyom alakulásában ez már csak következmény, így másodlagosan ható ok. A döntő, meghatározó a legfőbb gazdasági, társadalmi szereplőknek, a tőkehatalomnak, pontosan a tőketulajdon egyoldalú nyereségszerző tevékenységének a politikai eszköztárral és gazdasági szabályzókkal végrehajtandó következetes megfékezése.
Enélkül a tőkehasznosulás a környezet- és a természetrombolásnak minden következményét - nemcsak a gazdasági hatásokra, hanem az életminőség és a létpusztítás vissza nem fordítható végzetes hatásaira is gondolunk - büntetlenül a társadalomra hárítja. A gyökeres változáshoz az EU mai értékrendjét, a négy szabadság, ezen belül a szabad tőkemozgás minden más érdeket és közcélú intézményt felülíró, elsajátító uralmát fel kell váltania a szűkebb, tágabb közösségek alapértékeinek.
Amíg az NKP a cselekvési stratégiát nem a hiteles értékrendre, a fenntartható fogyasztás természettudományos következményére és az életpusztító tőkemozgások állami kényszerére alapozott közérdekű megfékezésre alapítja, addig a célkitűzései csak a hamis ideológiák sorsára juthatnak, azaz a valóságot a fenntarthatóság érdekében nem tudja formálni.
Úgy gondolom, hogy a jelen javaslat a Fidesz-KDNP-kormány jogalkotási dicsérete ellenére - itt ilyen öndicshimnuszokat hallhattunk - kellő alap nélkül állapítja meg, hogy a környezet alkotmányos védelmében lényeges előrelépés történt. Önök ezt állítják, a 2012. év elején hatályba lépett Alaptörvény a környezetvédelem tekintetében számos garanciális szabályt épít be a rendelkezései közé. Itt a P) cikkre szoktak hivatkozni, azonban úgy gondoljuk, hogy ahelyett hogy megalapozná a környezetvédelmet, legalább két területen mindenképpen visszalépést jelent a korábbi jogrendhez képest. Abban egyrészt, hogy elveti a termőföld nemzeti vagyon minőségét, részben amiatt, mert eltekint az államot a környezetvédelem terén érhető objektív intézményvédelmi felelősség érvényesítésétől, illetve itt az Alaptörvény P) cikke úgy fogalmaz, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelyeknek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenkinek kötelessége.
Az Alaptörvényt megelőző jogrend a nemzeti vagyon fogalmát két jogintézménynél is használta, egyrészt az Alkotmány 10. § (1) bekezdése volt, másrészt pedig a ’95. évi törvénynél a preambulum szerint a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelynek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából. Ezek szerint egyfelől a termőföld környezeti elemként, mint a környezet- és a természetvédelem tárgya, a tulajdoni formától függetlenül is nemzeti vagyon, másfelől alkotmányos vagyonjogi tárgyként a termőföld nemzeti vagyonnak minősül, ha az állam tulajdonában állt.
A termőföldnél a nemzeti vagyon minőségének a nemzeti örökség ismérvével való leváltása a jogszociológia és a joghatékonyság mércéje szerint fogalmi képtelenség, mégpedig amiatt, mert ez nem a jogi, hanem a legtágabb ideológiai kategória, ami a jog számára nem kezelhető. Alkalmazása és értelmezése azonnal felveti az alapkérdést: ki a nemzeti örökség jogalanya? Mindenki, vagy éppen senki? Mi ennek a konkrét jogi tárgya? Miképpen gyakorolható fölötte a rendelkezési jog, és miképp kényszeríthető ki s a többi.
Talán a nemzeti kulturális örökség minisztériuma telepíthető a természeti erőforrások védelmére? Ezzel szemben a nemzeti vagyon, még ha annak tartalmi igényeit az utóbbi két évtized jogalkotása és joggyakorlata el is sikkasztotta, mégiscsak egy materiális jogi fogalom, a tartalma egyértelműen meghatározható. Ennek rendszeréből az Alaptörvény sarkalatos törvény alkotását írja elő, így annak működtetésébe a föld környezeti elemként való védelmét a jogalkotó nem vitatható, lényeges közérdekből, azonos értékalapon és jogi garanciák mellett beilleszthette volna.
Valójában a nemzeti örökség fogalma viszont a termőföldnél rossz üzenetet közvetít a társadalom felé, azt sugallja, hogy a felsorolt elemeket vagyontárgyként az alkotmányos védelem nem illeti meg, ezzel pedig még a hatályos környezetvédelem is lényegesen csorbul.
Ez volt az a két pont, amit szerettem volna mindenképpen kiemelni. Azt javasoljuk például többek között, hogy a nemzeti környezetvédelmi program mint országgyűlési határozat jelenjen meg, a megjelenő kerettörvény a 2020-ig terjedő környezet- és természetvédelmi kormányzati jogalkotási feladatként írja elő azt, hogy az Alaptörvény P) cikkének az állam objektív intézményvédelmi felelősségével történjen meg a kiegészítése, és sokat lehetne még beszélni a hulladékgazdálkodásról, amit már részint ellenzéki képviselőtársaim érintettek, ettől én most eltekintenék.
Tehát mindezen kiegészítésekkel és a környezetvédelemben tapasztalható általános visszalépések melletti felszólalásommal együtt természetesen - ahogy mondtam - a Jobbik fogja támogatni ezt a változtatást és ezt a határozati javaslatot. Ugyanakkor tényleg szeretnénk felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ahogy mondtam, nem véletlen az, hogy nemcsak mi, ellenzéki képviselők bíráljuk a kormány környezetpolitikáját, hanem gyakorlatilag minden élő és mozgó, ma Magyarországon működő civil és környezetvédelmi szervezet, ombudsman, volt államtitkár, sőt most köztársasági elnök úrnak is volt egy nagyon pozitív előremutató lépése, hogy nem írta alá ezt a gyalázatos jogszabályt.
Ilyen módon kérem, hogy ezeket gondolják át, mert higgyék el, hogy ha már ennyi mindenki szól, ennyi minden érintett területről vannak megszólalók, akik bátran elmondják a kritikájukat, véleményüket, az biztosan nem lehet véletlen. Itt nem arról van szó, hogy valamiféle ellenzéki összeesküvés van, hanem nagyon-nagyon rossz úton járnak, amikor a környezet védelméről beszélnek, és ilyen módon sajnos, hiteltelenné válnak azok az előterjesztések is, mint ez a most tárgyalt, amit, még egyszer mondom: támogatunk, de ezen fenntartásokat feltétlenül el szerettem volna mondani.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem