ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzat oktatáspolitikai intézkedései a Dél-Dunántúl nagy hagyományokkal bíró, patinás intézményeit sem kímélik. Felszólalásomban most csupán egy olyan iskola bizonytalansággal teli jövőjére, az ott tanuló diákok és az ő szüleik félelmeire, a jól összeszokott tanári kollektíva egzisztenciális fenyegetettségére világítanék rá s tenném fel ezzel kapcsolatos kérdéseimet, ahol életre szóló tanulmányi és emberi útravalót kaptak, kapnak az ott nevelt gyerekek.
Az intézmény a Szent-Györgyi Albert által megfogalmazott kritériumoknak, miszerint az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog, egy teljes mértékben megfelelő, igazi alma mater.
A Magyar Vadászati Érdemérem jogos birtokosáról, a barcsi Dráva Völgye Középiskoláról van szó, amely egyike az ország legrégebbi múltra visszatekintő, gazdag szakmai hagyományokkal rendelkező erdésziskoláinak. Erdész- és vadásztanulói zömmel Somogyból, Tolnából, Baranyából és Zala megyéből érkeznek, de az iskola jó híre miatt még messzebbről is jönnek diákok. De ez nem is csoda, hiszen az itt tanulók sokoldalú, korszerű tudást nyújtó, gyermekközpontú nevelésben részesülve általában képessé válnak a megújulásra, az önművelésre, a pozitív jövőkép megfogalmazására. Hiszen az intézmény az e célhoz vezető úton példásan felvállalja a feladatokat, biztosítva ezzel annak lehetőségét, hogy a tanuló személye teljessé váljék.
Az elméleti oktatás Barcson zajlik. A szakmai gyakorlatok színhelye Középrigóc, a kollégium köré települt gyakorlati oktatási bázis és a tanerdő. Most viszont pontosan az iskola létének ez a fő tartópillére, a hihetetlenül értékes háttérrel, több száz hektár tanerdővel, teljes gépparkkal, kollégiumként funkcionáló csodálatos középrigóci kastéllyal, magasan kvalifikált mérnök-pedagógus karral rendelkező erdészeti, vadgazdálkodási technikusi képzés került veszélybe. Az elképzeléssel szemben komoly szülői ellenállás bontakozott ki, de sok erdészeti, illetve vadászati szaktárgyat tanító és komoly oktatói-nevelői eredményekkel büszkélkedő mérnök-pedagógus is aggódva tekint a képzés és személyes sorsának jövője felé.
Kérdezem, hogy végigviszik-e a sokak szerint nem teljesen átgondolt elképzeléseiket, vagy meghallják-e az értékekért, a hagyományokért, a kialakult szellemiségért aggódók hangját. Kérdezem, veszni hagyják-e ezt a kincset, vagy ellenállva esetleges politikai érdekeknek és hallgatva a józan ész szavára, megígérik, hogy nem radírozzák le a térképről a város szellemi életében is fontos szerepet betöltő intézmény nívós képzését.
Hiába hirdetnek az erdész- és vadászszakma iránt érdeklődőknek a jövőben ilyen képzést, ugyanis nincsen biztosítva, hogy az ide jelentkező fiatalok technikusi végzettséget szerezve itt is fejezhessék be tanulmányaikat. Így viszont nem kétséges a jövő. A szülők nem fogják olyan iskolába küldeni gyermekeiket, ahol nincs garancia arra, hogy végigvihessék a megkezdett képzést.
Ha nem lesz diák, akkor mi lesz az erdész-, vadászképzésre milliárdos fejlesztési pénzekből kiépített középrigóci komplexummal? És nem csak a tanulók, a tanárok, a lokálpatrióta barcsi polgárok szempontjából fontos ez a kérdés. Minden adófizető joggal kérdezheti, hogy egy milliárdos vagyontömeggel, annak jövőbeli hasznosításával kapcsolatban milyen konkrét elképzelésekkel rendelkezik az, akinek a jó gazda gondosságával kell vagy kellene kezelnie ezt a vagyontömeget. Ebben az ügyben viszont hivatalos koncepcióról sajnos nem hallani.
Ha - mint ahogyan az számos értékünkkel, üzemünkkel történt a rendszerváltásnak hazudott szabadrablás alatt és után - átgondolatlanság miatt lesz az enyészeté a kollégiumként funkcionáló kastély, a tanműhelyek, az oktatási központ, a sokmilliós géppark, akkor az is nagy probléma.
(14.50)
Viszont ha sem a tanulóké, sem az enyészeté nem lesz, akkor mégis kié lesz ez a milliárdos vagyon? Kastély, erdő közepén, Pannónia zöld szívében, Somogyország déli vadászparadicsomában. Kérem, nyugtassák meg a több mint fél évszázados intézményért aggódókat, nem azért adták ki a kilövési engedélyt, hogy valami nagy lenyúlás keretében végül valamelyik befolyásos, vadászromantikát kedvelő, húsosfazék közelében lévő mutyilovagé legyen a nemzet vagyona.
Marad-e továbbra is a közé? Szolgálja-e a társadalom érdekeit a középrigóci kollégium, vagy elkótyavetyélve ráteszi valaki a kezét? Erre szeretnék majd valamikor választ kapni. Nagyon szépen köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
