SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két héttel ezelőtt emeltem fel a szavam azért, hogy a környezetgazdálkodás két kiemelt zászlóshajó képzése, a környezetgazdálkodási agrármérnökképzés és a természetvédelmi mérnökképzés megmaradhasson. Örömmel vettem a kormányzat azon döntését, hogy ebből a kettőből legalább az egyik, a természetvédelmi mérnökképzés megtartása mellett döntött, de továbbra is aggályos a környezetgazdálkodási agrármérnökök sorsa.
Ismét fel szeretném hívni a figyelmet nagyon röviden arra, hogy ez a fajta gondolkozás, amit a környezetgazdálkodás, mint a tájhoz illeszkedő, táji viszonyokhoz alkalmazkodó, bölcs tájhasználatot megvalósító, alternatív mezőgazdasági haszonszerzést lehetővé tevő felsőoktatási képzés jelent, lehet az a kulcs, az a zálog, amivel a Magyarország Kormánya által sokszor hangoztatott kis- és középbirtokrendszer meg tud erősödni. Ez az, ami nem elsősorban azt a nagybirtokos, üzemszerű mezőgazdaságot tanítja, amelynek a felszámolására jó néhány indikátor miatt sor került.
Viszont nagy-nagy aggodalommal hallottam, hogy ezen a két képzésen kívül még egy képzés, az ökotoxikológus-képzés is feketelistára került, és a felsőoktatási kormányzat ennek a megszüntetéséről is döntött. Az ökotoxikológia egy, a szennyező anyagoknak az egyed feletti szerveződési szintekre gyakorolt hatásait biológiai és társadalmi szempontok szerint vizsgáló tudományág. Egy olyan mesterképzésről beszélünk, amely a környezetbe kikerülő vegyi anyagok, növényvédő szerek, gyógyszerek, ipari emissziók, s a többi, ehhez hasonló vegyi anyagok sorsával és annak hatósági szabályozásával foglalkozik.
2008-ban indult be ez a képzés, évente 10-12-14 fő vett ezen részt, de érdekes az, hogy a nagyon-nagyon magas képzési kompetencia miatt - egyetlenegy helyen van az országban, a Szent István Egyetemen van ilyen képzés -, ott a képzők között akadémikus, öt MTA-doktor is részt vesz a képzésben, és talán ennek köszönhető, hogy több mint 90 százaléka az itt végzett hallgatóknak el is tud helyezkedni friss diplomásként. Ez azért érdekes, mert lényegesen magasabb az arány, mint bárhol másutt.
Nemzetközi szinten is vannak ilyen képzések, és nemzetközi szinten is növekszik annak az igénye, hogy figyelembe vegyük a kémiai biztonságnak azon igényét, amelynek ma már számos esetben, akár a magzatokban is tapasztaljuk a megjelenő jeleit, és a mezőgazdaságnak egy sokkal emberbarátabb, kulturáltabb megjelenési formáját célozzák a jövőben.
Hadd mondjam el a képzésről azt, hogy nagyon magas, kiemelkedő tudományos eredmények is születnek. Az itt végzettek közül csak a 2015-ös OTDK-n az alig 15 hallgatóból 1 fő első helyet, 2 fő második helyet, 2 fő harmadik helyet és 2 fő különdíjat kapott a tudományos munkásságáért.
(15.00)
Ez a képzés nagyon nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a mezőgazdaság egy hosszabb távon átálló rendszere sokkal inkább emberközpontúan próbáljon meg törekedni a táji sokféleség megőrzése mellett a minél inkább emberbarátabb, környezetbarátabb és minél nagyobb humán környezetbiztonságot jelentő képzési rendszerre. Azt gondoljuk, az, hogy minden 14-15 főből az ökotoxikológus-képzésen 11-12 biztosan elhelyezkedik már pályakezdőként, és a maradék 1-2 fő is nagyon gyorsan ezt követően munkát kap, mutatja azt az igényt, hogy igenis lenne igény a mezőgazdaságban és az agráriumban ennek a képzésnek a megőrzésére, és lenne létjogosultság arra, hogy ökotoxikológus diplomával rendelkező szakemberek kerüljenek ki.
A Szent István Egyetemen kívül, mint mondtam, sehol másutt nem zajlik ilyen képzés az országban, míg más, hasonlóan nagy agrártevékenységekkel foglalkozó országban, mint Lengyelország, évi 50-60 hasonló végzettségű szakember kap diplomát, és helyezkedik el a mezőgazdaságban. Az lenne a jó, ha a felsőoktatásért felelős szakpolitika átgondolná azt a tendenciát, hogy mely szakok azok, amelyeknek az újragondolása esetében esetleg meg kell fontolni a folytatást, és akár a környezetgazdálkodási agrár-mérnökképzést, akár az ökotoxikológus-képzést kivenni erről a feketelistából, mert nyilvánvalóan két olyan képzésről van szó, amelyet Magyarország természeti adottságaiból adódó természeti erőforrás-tartaléka, a nagyarányú termőföldmennyiség alapvetően indokolttá tesz ezeknek a megőrzésére.
Meggyőződésem szerint, ha nagyon-nagyon szétnézünk, bizonyára találunk más olyan felsőoktatási képzést, ahol racionális szempontokat figyelembe lehet venni, bár a legjobb az lenne, ha ez ügyben nem politikai döntések születnének, hanem a piac, a társadalom és a hallgatók igényei dönthetnék el ezeknek a sorsát.
Nagy örömmel vettem tudomásul a természetvédelmi mérnökképzés megmaradását, és arra kérem tisztelettel a kormányzatot, hogy fontolja meg ennek a két képzési formának is a megőrzését, és lehetőség szerint tegyen lépéseket annak érdekében, hogy hosszú távon megmaradhassanak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)
