TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban fel kell tenni azt a kérdést, hogy hol tart a romák felzárkóztatása, mert nagyon sokszor megpróbáljuk és megpróbálja a kormány azt a helyzetet lefesteni, ami nincs. Azért nincs, mert ha belegondolunk abba, hogy hangzatos címszavakat adtak különböző programoknak, mint például a nemzeti keretstratégia, európai romastratégia, a „Híd a munkába” nevű program, akkor azt láthatjuk, valóban abban kiválóak, hogy jó jelmondatokat tudnak mondani, viszont a tartalma nincs meg ezeknek a programoknak, még úgy sincs meg, hogy esetleg valamilyen szinten a helyi településeken látható lenne.
Nem beszélve a „Híd a munkába” programról, amiről tudjuk, hogy az Országos Roma Önkormányzat programja, és ha jól tudjuk a sajtó, a média hírforrásaiból, vizsgálat is indult a program ellen, amivel nincsen problémánk, azt gondolom, hogy minden közpénzt át kell világítani és rendben lévőnek kell találni, akkor utána lehet dolgozni, vagy éppen ha nem, akkor meg kell állítani, de mi van azzal, hogyha ez a program megreked. Ezért tehát a nem létező kormánytagokat is kérdezném, hogy ez a program tovább tud-e folytatódni a vizsgálati időszak alatt vagy éppen a vizsgálat után, mert nagyon fontos lenne, hogy azok a programok, amelyek a „Híd a munkába” programban megjelent, valamilyen szinten realizálódjanak, és lehessen látni, hogy igen, a foglalkoztatás beindul.
De ha az Európai Unió roma keretstratégiáját nézzük, ami Járóka Lívia nevéhez kötődik, ami amikor létrejött, akkor nagyon sokan azt vártuk, még az ellenzéki politikusok is, hogy történik végre valami, még akkor is, ha láttuk, hogy előtte pedig meghirdettük, az elmúlt nyolc évben „a romák évtizede” programot, és láttuk, hogy talán valamilyen szinten egymásra épülő rendszert lehet ebben az egy ügyben észrevenni. De rá kell jönnünk ma már, egy-két évvel a program megalkotását követően, hogy nemhogy ráépülés nincs, az egyik program a másikra, és nemhogy nemzeti ügynek nem tekintik ezt az ügyet, hanem egyáltalán nem látunk semmi előrehaladást. Mert akkor, amikor arról beszélünk - négy területet jelöl meg egyébként a két stratégia: az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy, ha ezt a négyet kivesézzük, akkor lehet látni azt, hogy mindegyikben nemhogy megállás van, hanem visszafejlődés van, mert a foglalkoztatásban nem látunk mást, mint a közfoglalkoztatást. Hozzátenném, nem szeretném azt bármilyen szinten mondani, hogy nem kell a közfoglalkoztatás (Kontrát Károly: Kell!), nagyon fontos (Kontrát Károly: Így van.) eszköz ahhoz, hogy ne segélyt kapjanak, mint ahogy mondják. És ezzel egyet is értek. Viszont az ebből való kitörési lehetőséget nem biztosítja a kormány. Ami azt jelenti, hogy 3, 6 vagy éppen 8 hónapra vagy egy évre megkapják ezt a lehetőséget, viszont a következő két-három évre nem tudnak tervezni, hanem kikerülnek a segélyezési rendszerbe, és utána vissza a közfoglalkoztatottak sorába. Ezért tehát a kormánynak a felelőssége az, hogy ebben a kérdésben tud-e olyan alternatívát biztosítani, amellyel nemcsak a közfoglalkoztatást próbálja meg ráerőltetni nem csak a romákra, a szegény rétegekre, akkor, azt mondom, hogy tett valamit, mert akkor tovább tudja gondolni azt, hogy mi is történik a közfoglalkoztatásban.
Az oktatásban ugyanez a helyzet a négy területből, mert azt látom ma, hogy Balog Zoltán 2009-2010-ben nagyon hangzatos szavakkal mondta azt, hogy milyen dolog a roma közalapítványtól elvenni bármilyen forrást, mert pontosan máshova szerettünk volna tenni pár millió forintot, ma pedig azt látjuk, hogy 2010-11-ben megszüntették ezt a közalapítványt. Tehát nemhogy elvettek pár millió forintot, hanem megszüntették ezt a közalapítványt, ami átláthatóvá tette egyébként a romák felzárkóztatására szánt forrásokat, és főleg az oktatást tette átláthatóvá. Ma nem tudjuk, hogy hány roma kap ösztöndíjat, hogy hány gyerek kaphat ösztöndíjat, és ha kap, akkor milyen előrelépés történhet, hogy eljusson, mondjuk, főiskolára vagy egyetemre, vagy éppen jó szakmunkás legyen belőle. Tehát az átláthatóságot megszüntették 2010-ben azzal, hogy a közalapítványt megszüntették. És csak szeretném jelezni, hogy át kell gondolnia ezt is a kormánynak, hogy továbbra is fent akarja-e tartani azt a helyzetet, ami átláthatatlanná tenni az ösztöndíjakat, vagy esetleg revideálja azt, amit tett, és egy közalapítványt újra létrehoz, amelybe látható forrásokat tesz bele, és akik kiveszik abból a forrást, azt lehet követni, hogy milyen eredményeket tudnak elérni.
De ugyanígy igaz egyébként az egészségügynél is, hogy a prevenció szóba se jöhet ennél a népcsoportnál vagy a szegényebb rétegnél, mert nem tud prevencióról, megelőzésről beszélni. Nem beszélve arról, hogy az egészségügyi helyzet is olyan, hogy megóvni az egészségét nagyon nehezen lehet.
Ebből adódóan, én azt gondolom, van dolga a kormánynak, hogy ebben mindenképpen történjen valami. Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a figyelmet.
