DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! A felsőoktatás ügyéről szeretnék beszélni. A felsőoktatás sajátos helyzetben van a törvényhozás tekintetében. Ugyanis nemcsak a jövő évi költségvetési javaslatnak része értelemszerűen, hanem a felsőoktatási törvény módosítása is a legközelebbi jövőben a tisztelt Ház elé kerül. Következésképpen, ha a kormánynak megvan a szándéka, akkor úgy szakmai, mint financiális alapon rendezheti a felsőoktatás jelenlegi helyzetét. A szakmai javaslatokat majd a felsőoktatási törvény módosításánál fogom elmondani, most a financiális, a költségvetésre tartozó dolgokról akarok beszélni.
Nézzük először a tényeket! 2010-ben a kormányváltáskor a felsőoktatás állami támogatása 186 milliárd forint volt. Ezt aztán a szegény Széll Kálmánról elnevezett két tervükben önök igen alaposan megnyirbálva lecsökkentették úgy, hogy a mélyponton 123 milliárd forint volt a támogatás. Ha összevetjük, akkor láthatjuk, hogy a 123 milliárdról történt egy elmozdulás, évről évre valamit hozzátettek, most is ez történik, 3,4 százalékos növekmény lesz.
Ha ennek azonban a belső szerkezetét megnézzük, akkor lehet látni, hogy ez valójában nem a felsőoktatás szerves részének növekménye, nem az a költségvetés-növekmény, ami ténylegesen a felsőoktatási intézményeket szolgálja. Nyilván önök is tudják, hogy számos gyakorlóiskola a közoktatás része, de a felsőoktatás bizonyos intézményei a fenntartók, ezért az életpályamodell, illetve az ingyenes gyermekétkeztetés költsége itt épül be a megfelelő, nagyon helyes célokat szolgálva, hiszen a fenntartó egy-egy adott felsőoktatási intézmény. Így aztán a 153 milliárd forint, ami jelenleg a tervezetben szerepel a felsőoktatás 2016. évi költségvetési támogatására, azt kell mondjam, még mindig több mint 25 milliárd forinttal marad el a 2010. évitől, amikor átvették a kormányzást.
Föl kell tételezni akkor, hogy itt tudatosságról van szó. Történetesen nem arról, hogy a felsőoktatásnak nem lehetne juttatni legalább annyi pénzt, mint a válság kellős közepén, a 2010-es naptári évben, hanem van egy olyan elképzelés, miszerint a felsőoktatásnak nem kell több állami támogatás, a felsőoktatás színvonalemelése nem azon múlik, hogy ezt a jelenlegi összeget nagyságrendileg emeljék. Én ezt a nézetet vitatom.
Azt mondhatom önöknek, és nyilván, ha kapcsolatba kerülnek főiskolákkal, egyetemekkel vagy éppen ott dolgozókkal, akkor tudhatják és láthatják, hogy a viszonyok elérték azt a kritikus szintet, ami már nemhogy a színvonal megtartásához nem elegendő, hanem színvonalesést hoz.
Azt állítom önöknek, hogy az a költségvetés és az a szerkezet, amibe a felsőoktatást hozták, nem szolgálja a magyar felsőoktatás érdekét, semmiképpen sem eredményez színvonal-emelkedést. A színvonalmegtartás kitűzött célja pedig elbukott. Sajnos, a magyar felsőoktatásban láthatóan és érezhetően színvonalcsökkenés történik. Ha valaki nemcsak a számokat látja, hanem a számok mögötti részleteket is, akkor tudhatja, hogy ezek bizony világosan alátámasztják az előbb elmondottakat.
Ugyanakkor lehetne azt is mondani, hogy négy év vajúdás után számos személycsere és többféle elbukott, némely esetben teljesen megalapozatlan koncepció után van egy olyan stratégia, ami vitára, szakmai vitára alkalmas. Nézzük meg ennek a szakmai vitának az eredményét, és abból vonjuk le a következtetést! Természetesen ez nem magyarázza az elmúlt öt év semmittevését felsőoktatás terén. Valljuk meg őszintén, hogy a 2011 őszén elfogadott új nemzeti felsőoktatási törvénynek nevezett förmedvény mindannyiunk számára elfogadhatatlan. A mindannyiunk most nem az ellenzéket jelenti, hanem a felsőoktatáshoz valamit is értő számára, akár kormányzati padsorokban ülnek, akár ellenzékiben, vagy egyáltalán nem ülnek padsorokban, csak egy kicsit ismerik a felsőoktatást.
Ott sajnálatos módon olyan koncepciózus tévedések történtek, lehet, hogy az időhiány, de inkább a hozzá nem értés miatt, amelynek orvoslására mindenképpen szükség van. Az a stratégia, ami elkészült, kétségkívül hordoz magában olyan elemeket, amelyek mindenképpen egy megalapozott szakmai vitát indukálhatnak. Az eredményt meglátjuk. De, ahogy mondtam, ezt majd a felsőoktatási törvény módosításánál vitassuk meg. Itt inkább az a kérdés, hogy ez a költségvetés, ami előttünk fekszik, kellő feltételrendszert nyújt-e egy egyébként elfogadható stratégia megvalósításához. Én azt állítom, hogy nem.
Azt állítom, hogy az a töredéknyi emelkedés a költségvetésben, amit az előbb említettem, belső szerkezetét nézve világosan megmutatja, hogy nem ezt a célt szolgálja.
(11.10)
Akkor viszont az a 153 milliárd forintos költségvetési támogatás, annak a nagy ívű elképzelésnek a megvalósításához, amiről beszéltünk és nyilván fogunk beszélni, az én megítélésem szerint nem elegendő. A felsőoktatás jelenlegi helyzetének kimozdítása elengedhetetlen, és ennek során nem csak azokat a demonstrációkat kell figyelembe venni, amelyek időről időre elhamarkodott döntések vagy éppenséggel, mint legutóbb, álhír miatt voltak, nagyon sok mindent mutat a belső hangulatról, arról a feszültségről, amelyet fél évtized bizonytalansága, koncepciótlansága és a felsőoktatással való nemtörődömsége eredményezett, hanem a hallgatók mellett az oktatók, a felsőoktatási intézmények vezetői és az újra életre hívott felsőoktatási kerekasztal számos szereplője is bizonyít.
Már önmagában az egy gyalázat, hogy 2010 után éveken keresztül gyakorlatilag nem működött semmilyen felsőoktatási szakmai érdekegyeztetés, mert kimondottan politikai okokból, történetesen azért, mert mi hoztuk létre és működtettük a felsőoktatási kerekasztalt, ezért azt az akkori vezetés eltörölte, tényleg meglepően ostoba módon. Aztán amikor már nagy bajok voltak, és ezrek követelték a felsőoktatás szakmai módosítását és a vezető államtitkár asszony lemondását, akkor a miniszter úr létrehozta, illetve újra életre keltette a felsőoktatási kerekasztalt. Ha a magyar felsőoktatás belső szerkezetét és problémáit nézzük, azt állítom önöknek, hogy nem egyszerűen egy szerkezetmódosítás, nem egyszerűen különböző tematikus megfontolások azok, amelyek megállíthatják a színvonal csökkenését, hanem szükség van egy másfajta eszközre is, arra az eszközre, amely a felsőoktatásban dolgozók érdekeit védi, illetve a színvonalat emelheti.
Azt állítom önöknek, hogy ehhez bérrendezésre van szükség. Azt állítom, hogy az a színvonal-emelkedés, amelyet mindannyian akarunk, financiális lépések nélkül lehetetlen. Ezért a frakcióm nevében is azt a javaslatot teszem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy fontolja meg a jelenleg előttünk fekvő költségvetési javaslat módosítását és a felsőoktatásban fogadják el, tisztelt kormánypárti és tisztelt ellenzéki képviselők, annak az indoknak a jogosságát, hogy a felsőoktatásban 20 százalékos béremelésre kerüljön sor. Egészen pontosan: a felsőoktatásban dolgozó oktatók számára javaslunk 20 százalékos béremelést, a felsőoktatásban dolgozó nem oktatók számára 15 százalékos bérnövekményt.
Minthogy költségvetésről beszélünk, és nem szeretném, ha ez egy politikai szlogen szintjén maradna a fejükben, ezért ismertetem ennek a javaslatnak a részleteit. Tisztelettel kérem, hogy fontolják meg, és folytassunk erről vitát. A magyar felsőoktatásban oktatói munkakörben 16 ezer dolgozó van, 6 ezer részfoglalkoztatású. Az ő jelenlegi bértételük évenként 118 milliárd forint. Ha ennek a 20 százalékát vesszük emelésként, akkor az 23,6 milliárd forint, illetve az ehhez kapcsolódó járulékok. Nem oktatói munkakörben 14 ezren dolgoznak, az ő jelenlegi bértételük 60 milliárd forint. 15 százalékos béremelés esetén ez 9 milliárd forint, plusz a járulékok. Ha mindezt összeadjuk, akkor 32,6 milliárd forint, plusz a járulékok, összesen kerekítve 42 milliárd forintról beszélek.
Azt javaslom önöknek, kérem, fontolják meg, hogy a magyar felsőoktatás színvonalemelése érdekében ezt a 42 milliárd forintot a költségvetésbe önök is javasolják. Nem azt állítom, hogy bérrendezéssel a magyar felsőoktatás minden problémája megoldható, de azt állítom, hogy bérrendezés nélkül a magyar felsőoktatás problémái nem oldhatók meg. Ezért kérem, használjuk ki azt a lehetőséget, amelyet akár tudatos tervezés, akár a kormányzat mechanizmusa eredményezett, történetesen, hogy egy hónapon belül beszélünk a költségvetésről és a felsőoktatási törvény módosításáról, magyarul, megvan a lehetőség arra, hogy a felsőoktatás belső strukturális kérdéseiről a szaktörvény esetében váltsunk szót és döntsenek, döntsünk helyesen, és megvan a lehetőség arra, hogy a költségvetési javaslat tárgyalásakor a financiális feltételeket teremtsük meg. Azt állítom önöknek, hogy bármilyen strukturális változás is, legyen az a legjobb irányú, ezt nem zárom ki, ez benne van, ez financiális feltételek biztosítása nélkül nem tud eredményt hozni, és nem önmagában a strukturális átalakítás szükséges, hanem a több mint fél évtizede mozdulatlan felsőoktatási bérek korrigálása, 20 százalékos, illetve 15 százalékos emelése.
Ha nem egyszerűen bérrendezésről beszélünk, hanem az indokait is engedik megvizsgálni, akkor önöknek is nyilván van arról tapasztalatuk, hogy a magyar értelmiség, a magyar oktatói-kutatói közösség egészében - hogy egy más témát most ne is hozzak részletesen ide a magyar hallgatóság körébe - milyen nagy arányban vannak azok, akik jelenüket, közeljövőjüket már nem Magyarországon képzelik el. Azt állítom önöknek, hogy az az értelmiségi emigráció, amely Magyarországon most már nem foltokban, hanem összefüggésekben és nagyságrendben kimutatható, ez igen erőteljesen kapcsolódik a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetéhez, ahhoz a bizonytalansághoz, amely jellemzi az egész területet.
Azt állítom önöknek, hogy amennyiben a strukturális rendezés, illetve az előbb említett és javaslatom szerinti financiális rendezés, bérrendezés nem következik be, akkor ez az értelmiségi emigráció megfordíthatatlanná, visszafordíthatatlanná válik és Magyarországon jó színvonalú oktatók, valóban kvalifikált kutatók úgy hagyják el az országot, hogy ez a továbbiakban, a későbbiekben az országunk egészét és a nemzet egészét nem fogja tudni szolgálni. Ez, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, nem a már - hogy úgy mondjam - hagyományos értelemben vett agyelszívás, ez már nem csak a brain-drain, nem csak az, hogy különböző országok, amelyek kutatásra és oktatásra igen jelentős összegeket fordítanak és immáron tőlünk nemcsak nyugatra, hanem messze keleten is, ők ügynökségeket működtetve a magyar felsőoktatási és kutatói szférából egyéneket vagy éppen teameket visznek el, hanem nem kell már ügynökséget működtetni, a magyar oktatók és kutatók egy része vagy önmagától is elmegy, vagy keresi annak a lehetőségét, hogy elhagyhassa a magyar felsőoktatást. Ennek megváltoztatása, ennek a folyamatnak a megállítása és a magyar felsőoktatás színvonalának emelése közös ügy. Ebben nem kormánypárti meg ellenzéki véleményt, hanem csak felelősen gondolkodó politikai véleményt kell és szabad látni. Erről értelmes vitát folytatni lényeges.
Amint említettem, a szakmai javaslatainkat a felsőoktatási törvény módosításakor meg fogom, meg fogjuk tenni. A financiális javaslat most hangzott el. Minden tekintetben részleteiben kidolgozott, a költségvetés egészében a 42 milliárd forint, amiről beszéltem, ami már a járulékokat is tartalmazza, a költségvetés számára valójában nem jelent tényleges megterhelést. Egy szakmai alapossággal megfontolt politikai döntés szükséges ahhoz, hogy a magyar felsőoktatásban ez megtörténjen.
Végezetül kérem, gondolják végig annak az intézménynek a helyzetét, annak a rektornak a helyzetét és hangulatát, amely intézménynek, és amely rektornak van gyakorlóiskolája, és a költségvetési növekménye a saját intézményében abból áll, hogy a közoktatási életpályamodell miatt a hozzá tartozó középiskola tanárainak megemeli a bérét, a saját egyetemi oktatóinak, kutatóinak meg nem tud adni egy fillért sem.
(11.20)
Nem kell hozzá túlságosan nagy tapasztalat, ez olyan belső feszültséget okoz, amely valóban immáron a felsőoktatás színvonalának romlását eredményezi ismét.
Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy a költségvetési törvényhez benyújtandó javaslatunkat, amely az előbb ismertetett felsőoktatási bérrendezést foglalja magában, fontolják meg, fogadják el és szavazzák meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
