DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Álláspontom szerint nagyon nem mindegy, hogy milyen beszédek hangoznak el a magyar Országgyűlésben, mint ahogy az sem, hogy akik beszélnek, milyen eszközökhöz nyúlnak egy vitában.
Meglátásom szerint vészterhes időket élünk, amelynek egyik lenyomata pontosan az, ami ebben a Házban rendre megtörténik. Pedig lehet más és kell is hogy más legyen.
Korábban egy művészeti projekt keretében hoztunk már friss levegőt a magyar parlamentbe, és ezt újra és újra meg fogom tenni. Kérem, fogadják tisztelettel olyan politikusok szavait, akikre és akik munkásságára méltán lehet büszke az egész nemzet vagy akár az egész emberiség. Elsőként következzenek a szociáldemokrata Kéthly Anna szavai 1924-ből:
„Tisztelt Nemzetgyűlés! Az a munkabér-politika, amelyet idebent a munkaadók a kormány hozzájárulásával, sőt egyenesen támogatásával meghonosítottak - valódi nevén csak bérdiktatúrának nevezhetünk -, ez elérte az eredményt, hogy a dolgozókat, kezükön-lábukon megkötözve, kiszolgálta egy olyan gazdasági és pénzügyi politikának, ami rájuk nézve annyit jelent, hogy így minden experimentálónak prédájául dobattak. Ezek az experimentumok minden időben arra irányultak, hogy az ország szanálásának költségei onnan kerüljenek ki, azoknak zsebéből fedeztessenek, akiknek zsebébe belenyúlni a legkevesebb nehézséggel jár. S mert a leggyöngébbek zsebébe a legkönnyebb nyúlni, s ezek a dolgozók, belenyúltak az ő zsebükbe. Egyrészt azért, mert a dolgozók ez ellen tiltakozni nem tudtak, másrészt pedig azért, mert az uralmon lévő osztály pártok ereje, amely pártok a teherbíróbb rétegekből kerültek ki, mindig nagyobb volt, mint a miénk, s így a terheket a maguk vállairól mindig át tudták hárítani azoknak vállaira, akik náluk gyöngébbek voltak.
Addig, amíg a munkásság életviszonyaiban javulás nem áll be, addig, amíg a dolgozók ellenálló képességét, fogyasztóképességét nem növelik, addig, amíg elegendő munkaalkalmakat nem teremtenek, a meglevő munkaalkalmak, a meglevő életviszonyok alapján újabb adóterheket az elcsigázott, lerongyolt népnek nyakába akasztani, nyakába varrni nem lehet, mert nem fogja elbírni. Az fog beállani, hogy összeroskad az újabb teher alatt. Azt hiszem, hogy ez senkinek nem lehet szándéka, ezt elérni senki sem akarja, a végeredmény az lesz, hogy borzasztó helyzet áll elő, hogy ez az elcsigázott, lerongyolt réteg földre roskad az újabb teher alatt, és magával rántja azokat is, akik teherbíróbbak, akik felette állnak, magával rántja az egész országot.
Ezek után csak annyit mondhatok, hogy e javaslat megszavazása olyan bizalmi kérdés, amely bizalmat mi ennek a kormányzati rendszernek előlegezni nem tudjuk azok után, amik eddig történtek. Ez a szanálás fontos operáció, ahogyan a pénzügyminiszter mondta. De olyan operáció, amelyet ugyanazok az orvosok végeznek el, akik egyszer már benn felejtették a csipeszt a beteg hasában. Ugyanezekkel az orvosokkal elvégeztetni az operációt nagyon kockázatos dolog, és nem tudom, hogy van-e beteg, aki meg merné kísérletezni ugyanezekkel az orvosokkal még egyszer az operációt.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Kéthly Anna szavait hallották; 91 évvel ezelőtt hangoztak el, és azt gondolom, hogy ezt megidézni a mai vészterhes időkben több, mint aktuális. Önök, tisztelt kormánypárti kollégáim, már a 2016-os költségvetés összeállítását ambicionálják. Kéthly Anna szavai ebben is iránymutatóak az önök számára. Ajánlom ezeket a szavakat azoknak a képviselőtársainknak is, azoknak a kormánytagoknak is, akik hajlamosak elfeledkezni arról, milyen színvonal és milyen munkakultúra kívánatos a mi szakmánkban ebben a Házban. Köszönöm. (Ikotity István tapsol.)
