KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Majd’ 200 éve, 1815. augusztus 16-án született Bosco Szent János szegény családban. Kétéves volt csupán, amikor édesapja meghalt, így édesanyja egyedül nevelte fel három gyermekét. Már fiatal korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helyi plébános tanítgatta, később a tandíjhoz szükséges pénzt nyomorúságos körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és ’41 között végezte teológiai tanulmányait, ezt követően pappá szentelték.
Az oratórium animálására Don Bosco megalapította a Vidámság Társaságát azzal a szándékkal, hogy olyan játékokat szervezzenek, beszélgetéseket folytassanak, könyveket olvassanak, amelyek mindenki örömére szolgálnak. Három fő szabályuk volt: kerülni minden olyan beszédet és tettet, ami nem való a jó keresztényhez, eleget tenni az iskolai és vallási kötelességeknek, vidámnak lenni. 1842 februárjában húsz, ’46 márciusában már négyszáz fiú tanult nála. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, Torino környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a prostitúciótól fenyegetett leányok menedékének káplánjává nevezték ki, felettese két termet biztosított céljaira. Később e termeket kápolnává alakították át.
Munkája folytatására többször is akadályok hárultak, kitartását, amellyel küzdött, betegesnek minősítették. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Don Bosco kezdeményezésének fontosságát. Azt írta egy művének elején: „Két jelentős dolog van, amellyel az ördög megtéveszti a fiatalokat, hogy eltérítse őket az erényektől. Az első az, hogy hagyja, hogy azt higgyék, hogy az, aki az Úr szolgálatában áll, annak szomorú az élete, és messze nem szól minden a mókáról és örömről. Nem így van, kedves fiatalok.
(15.20)
Meg akarom nektek tanítani a keresztény életnek egy olyan módszerét, ami egyszerre vidám és boldog, igazi élvezetet, igazi örömöket hordoz. Pontosan ez a célja ennek a füzetnek - írja -: szolgálni az Urat, és mindig vidámnak lenni.”
Don Bosco zenész volt és vallásos énekek szerzője is, különösen szolgálatainak első éveiben. Tudott hegedülni és orgonálni is tanult. Nagyon hitt a zene nevelő értékében. „Egy szalézi ház zene nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül” - szokta mondani. Ilyen értelemben a választókörzetemben működő szaléziak is Don Bosco legendás mondásának méltó örökösei, hiszen a III. kerületi szalézi házak is, ha tetszik, mindig zenétől, boldogságtól, vidámságtól hangosak.
Sokoldalúságára jellemző, hogy kielégítse a legszegényebbek tudásvágyát, még egy komédiát is írt a metrikus rendszerről, hogy azok, akik még nem használták a gyakorlatban, megértsék az új mértékrendszert.
Jellemző az is, hogy 1884-ben a torinói világkiállításon nyomdai műhelye hatékonyság terén második díjat nyert; és az is jellemző, hogy ő ezt nem érezte sikernek, mert első díjat remélt.
IX. Piusz pápa támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze el társaságnak, lépést tartva a korral; hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, lelkiekben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat.
A pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és szervezeteit, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét és a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt ő maga is.
Tisztelt Ház! Lassan 200 éve született Bosco Szent János, és azt gondolom, hogy mind a szalézi rend, amely választókörzetemben, a III. kerületben, mind pedig Bosco Szent János példája mindenképpen előttünk lehet abban, hogy a nehéz szociális helyzetben lévő embereket, a gyermekeket fel kell karolni, és ez a felkarolás lesz az, ami kimozdítja őket ebből a helyzetből. Támogató és nem elutasító kezet kell feléjük nyújtani.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
