VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előzőekben, már egy napirend utániban beszéltem a hajéktalanellátásban dolgozók, illetve a szakma nehézségeiről, problémáiról, ezt szeretném folytatni, ami az előzőből kimaradt. Azért azt elmondanám, hogy ugyanúgy, mint a szociális területen belül, ennek az ágazatnak is a dolgozói olyan problémákkal küzdenek, hogy ha akár egy cikluson keresztül az összes napon napirend utániban mondanám, akkor sem érnék szerintem a végére.
De kezdjük a legfontosabb problémákkal! Magukkal az irányelvekkel is probléma van. Az irányelveket a legjobban egyébként a finanszírozásban és a pályázati rendszerben, illetve a kiírt pályázatokból láthatja az ember, és a szakmában dolgozók, az abban részt vevők nincsenek megelégedve azokkal az irányokkal, amelyeket ott tapasztalnak. Ugyanúgy, mint akár a szociális ellátórendszer más területein vagy akár egészen más ágazatokban is, az egyik legfontosabb dolog az, hogy az ellátások egymásra épüljenek, és ha az ellátások egymásra épülnek, akkor szakíthatunk azzal a 25 éves hagyománnyal, hogy a szociális ellátórendszer Magyarországon végállomás jellegű, onnan kilépés nincs: aki egyszer oda belekerül - és ez különösen igaz a hajléktalanellátás rendszerére -, akkor az valószínűleg nagyon sokáig vagy akár örökké ennek az ellátásnak a kiszolgáltatottja, illetve annak az ügyfele kell hogy legyen.
Ezen lehet változtatni - mint már mondtam - az egymásra épülő szolgáltatásokkal. Vannak olyan önkormányzati intézmények - említhetném akár a győri hajléktalanellátó intézményt -, ahol az egymásra épülés megvan, csak mivel nincs hozzá finanszírozás, illetve nincsenek hozzá megfelelő pályázatok vagy legalábbis nincsenek megfelelő mennyiségű pályázatok, a csúcspont vége előtt tulajdonképpen a tényleges kivezetés és az úgymond félutas házak bevezetésének hiánya miatt a folyamat véget ér, és a hajléktalanok átmeneti otthona vagy rehabilitációs intézménye után már nincs lehetősége az ellátottnak arra, hogy a továbbiakban is az ellátás, illetve az ott dolgozók, mentálhigiénés vagy bármilyen segítő szakemberek látómezejében maradjon, azok segítségével a mindennapi életben, a nyílt munkaerőpiacon, vagy akár albérletben, vagy saját lakásban boldogulni tudjon, ahhoz segítséget kapjon.
Itt ebben az intézményben is csak úgy tudják megoldani, hogy lelkes szociális munkások - habár botrányos a fizetési helyzetük és a társadalmi megbecsültségük - munkaidő után sorra járják azokat a volt ügyfeleiket, volt klienseiket, akik immár kikerültek az intézmény keretéből, kikerültek a látótérből, de ők a továbbiakban is szeretnék követni azt, hogy mi lesz ezekkel az ellátottakkal, mi lesz a sorsuk, mennyire boldogulnak, és adott esetben akár tanácsadással, akár egyéb módon segítséget nyújtsanak.
(14.50)
Tehát azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmennünk. Erre panaszkodnak nagyon sok esetben akár egyházi, akár civil fenntartók, hogy ez a komplex rendszer nincs meg. E nélkül a komplex rendszer nélkül nem lehet egyről a kettőre jutni.
A másik nagyon-nagyon nagy probléma a létszám hiánya. A létszám hiánya tapintható. Aki járt már hajléktalanellátó intézményben vagy akár intézménykomplexumban is, nagyon jól tudja, hogy nagyon sokszor emberileg szinte vállalhatatlan az a munka, amit el kell végezni ezzel a kis létszámmal, nagyon sokszor hölgyek éjszaka egyedül teljesítenek szolgálatot egy éjjeli menedékhelyen. Vagy akár beszélhetnénk arról, hogy van a hajléktalanok otthona nevű intézmény, ami nem más tulajdonképpen, mint hajléktalan emberek idősek otthona.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy az idősotthonokban is az 1/2000-es rendelet által meghatározott létszámokkal nem tudnak igazán működőképesen dolgozni, nem tudnak igazán működni, épphogy csak ki tudják szolgálni az ellátottaikat, na, ehhez képest a hajléktalanok otthonában még kisebbek a keretszámok, még kisebb a normatíva, még kevesebb létszámmal kell dolgozniuk. Pedig, ha belegondolunk, hogy egy hajléktalan életút, egy hajléktalan - idé-zőjelbe vett - karrier után, ha valaki egy ilyen intézménybe kerül kvázi, amit mondtam már, a hajléktalanok idősek otthonába kerül, elképzelhető, hogy milyen gondozási szükségletei vannak, milyen, akár egészségügyi, akár mentális gondozásra van szüksége, és ezt az ott dolgozóknak kevesebb létszámmal kell megoldaniuk, mint bizonyos szempontból kedvezőbb körülmények között dolgozó, az idősotthonokban dolgozó kollégáiknak, ugyanazért a semmi bérért, ezt még egyszer meg kell jegyeznem.
Egyébként most lebegtetik azt, hogy lesz egy koncepció, végre láthatunk számokat, hogy mennyivel fog emelkedni a szociális szférában dolgozók bére; remélem, megfelelően. Persze túl bizakodó nem vagyok, mert sajnos a szakmát már nagyon sokszor átejtette a kormány.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
