VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ (Független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az élet úgy hozta, hogy a munkavállalók ügyével való foglalkozás egymás után kerül napirendre, illetve témára. Az előző szavakból, az előző mondatokból pontosan látszik, hogy a kormány mennyire csak a hozsannázással foglalkozik, ahelyett, hogy a konkrét tényekkel nézne szembe; hogy akkor, amikor azoknak a munkavállalóknak, akikről önök beszélnek, 1 százalékos jövedelemadó-csökken-tést ígérnek, illetve mondanak, az legalább annyira nevetséges, és bizonyítja azt, hogy önök a mondatokon kívül nem tesznek semmit. Sokat beszélnek erről, és keveset tesznek.
Éppen ezért a munkavállalók helyzetének javítása érdekében szükséges intézkedéseket kezdeményezik a Demokratikus Koalíció képviselői, ami természetesen együtt jár azzal, hogy pontosan tudjuk azt, hogy a demokrácia és a jogállam helyreállítása, illetve az új köztársaság megteremtése együtt jár majd azzal, hogy a jelen helyzetet meg kell haladni, és jobb helyzetet kell teremteni a munkavállalók számára. Lényegében három olyan fontos terület van, amit, azt gondolom, elvárnak az emberek, elvárnak a munkavállalók, és erre akár önöknek is fel kell készülni. Ezt ajánlom úgy is figyelmükbe, hogy ha egyébként van elég bátorságuk hozzá, akkor csinálják meg most, és ne kelljen majd a következő kormányig várni a munkavállalóknak.
Na de nézzük ezt a három területet, a három lehetőséget! Az első állítás arról szól, hogy a munkavállalók védelme érdekében nem lehet kevesebb munkabérért foglalkoztatni a munkavállalót, mint a KSH által a tárgyévet megelőző évben kimutatott létminimum. Államtitkár úr itt már intézett egy kirohanást ma délelőtt e tárgyban, de a lényeg ebben a mondatban benne van. Nem lehet azt csinálni, hogy embereket kevesebbért foglalkoztatnak, mint amennyiért a mindennapi életük feltételeit meg tudják teremteni, amelyben benne van a fogyasztás, az öltözködés, a lakhatás, és ennél kevesebbet keresnek. Ezt hívják egyébként dolgozói szegénységnek, amikor valaki nyolc órát dolgozik, és az önök áldásos tevékenységének, illetve gazdaságpolitikájának eredményeként még ezt a létminimum-feltételt sem kaphatja meg, és önök eközben pedig azt hangoztatják, hogy Svédország és Finnország az a mérce, amit önök meg tudtak haladni. Elfogadhatatlan az, hogy milliók kevesebbet dolgoznak mindezért.
Éppen ezért kezdeményezzük ennek a módosítását, azaz a minimálbér értéke érje el a létminimum értékét fokozatosan. És ez abban az esetben is így van, ha tudjuk azt, hogy vállalkozásoknak ehhez kedvezményeket kell biztosítani az adórendszeren belül, és az ehhez szükséges lépésekre, a hogyanra is tudok tanácsot adni önöknek, ha erre szükségük van.
(14.40)
A második része pedig az, hogy a munkavállalóknak joga van a munkaszerződésükben meghatározott munkabérhez, hogy ne járhassanak úgy, mint az önök kivitelezőinek alvállalkozóinál dolgozók, hogy egyébként a munkát elvégezték, jár nekik a fizetés, csak pont nem jut, mert a vállalkozások valami másra költötték el. Igenis, azzal a felelősséggel kell szembenézni, hogy a megdolgozott munka után járó munkabért a vállalkozásnak ki kell fizetni, az ehhez szükséges szabályokat önöknek meg kell hozni.
A harmadik tétel pedig az, hogy biztosítani kell a létfeltételhez szükséges szolgáltatásokat a víz és az áram tekintetében, amelyek a minimális feltételeket minden egyes család számára biztosítják. Ezt az önök rezsihazugsága nem tudta megteremteni, éppen ezért e tárgyban igazságot kell tenni, és biztosítani kell a családoknak az ehhez szükséges feltételeket. Legyen szó a vízellátás minimumfeltételeiről, hogy főzni és inni tudjon a család, és nem elzáratni, mint ahogy önök azt Ózdon tetették. És e mellett a víz mellett pedig az elektromos energia ellátása is szükséges, hogy egyébként főzni is tudjon a család.
Szóval, tisztelt kormánypárti képviselő urak, vegyék a bátorságot, és a következő évi költségvetésükben is foglalkozzanak már ezzel! Mi ezt kezdeményezni fogjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket.
