DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS
DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy is mondjam; az életnek vannak bizonyos szakaszai, amelyeken érdemes túlesni hamarabb. Én Esztergomban a Ferences Gimnáziumba jártam, és amikor abszolút nem tudtam semmit a feleléskor, akkor megpróbáltam iszonyatos lendülettel azt a nagyon-nagyon picit, amit nagyjából megtanultam az anyagból, átnyomni, és akkor Vilmos testvér egyszer azt mondta, hogy a lendülettel nem tudom feledtetni a nem tudásomat - egyes, üljön le! Na, most az ön felszólalásával kapcsolatosan két dolog jutott az eszembe: az egyik ez, a másik a standup comedy, de azt a poént nem lövöm le, mert azt Győrffy Balázs elnök úr már elmondta.
Ami miatt mégis úgy döntöttem, hogy egy picit előrehaladva, mert szerettem volna részt venni a vitában - bármilyen hihetetlen, de azért jöttem be, hogy részt vegyek -, csak gondoltam, egy kicsit hagyom, hogy meg tudják önök mondani, hogy mi a probléma. Ami miatt viszont úgy döntöttem, most azért egy kicsit összeszedem azokat a gondolataimat, amelyeket meg szeretnék önökkel osztani, az, hogy a vagyonkezelői jogosultsággal kapcsolatosan a képviselő úr állította, hogy bizony ebben nincs benne, bárkinek oda lehet adni. El kell olvasni a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, ugyanis állami földet vagyonkezelésbe csak állami szervnek lehet adni, csak az egy másik passzus, az nem az aktuális napi politikai kommunikáció része, hanem az a része, amikor elmélyedünk egy anyagban, és megpróbáljuk értelmezni, generálisan rálátni a témakörre. Ha ezt ön megtette volna, akkor pontosan tudná, hogy állami vagyont, állami földvagyont vagyonkezelésbe csak 100 százalékos állami tulajdonba lehet adni. Ezért bátorkodtam az elején felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy arról beszélgetünk, hogy az így is, úgy is államit házon belül hogyan rendezzük. Lehet ebből jó politikai vitát generálni, és akkor a politikai vitánál maradva, miért a természetvédelmi területekkel kezdjük, mondja ön. Nem ezzel kezdjük. A honvédelmi célú területekről is beszélünk, csak abban nincsen politikai muníció, ezért nem emlegeti ön; a természetvédelmit viszont be lehet úgy állítani, minthogyha valami nagyon csúnya dologról lenne szó, ahogy ön is említette párszor, hogy az ellenzék, a gonosz ellenzék… Most én is elmondhatnám, hogy persze, Fazekas miniszter úrral mi azt csináljuk, hogy azon gondolkodunk, hogyan lehetne az állami földvagyont szétlopni, utána hogyan lehetne még, nem tudom, milyen haveroknak odaadni, és eszünkbe sem jut sohasem az, hogy valami jót tegyünk, valami olyat, ami egyébként majd később esetleg megbecsültségnek örvend, hanem csak a rosszat szeretnénk előhozni ebből a rendszerből.
Kedves Képviselő Úr! Nagyon sok minden elhangzott. A természetvédelmi területekkel kapcsolatosan szintén ön gálánsan felülemelkedik azon az apróságon, hogy ha arányosítani kell a területeket, hogy mennyi védett természeti területet használ, illetve hasznosít a Nemzeti Földalap, valamint mennyit a nemzeti park, akkor körülbelül azt tudnám önnek mondani, hogy olyan kétharmad-egyharmad az arány. Tehát kétharmadot per pillanat is a Nemzeti Földalap hasznosít, védett természeti területeket, és ön azt meri mondani - elnézést a kifejezésért -, hogy színjáték az egész? Önnek pontosan tudnia kell, hogy a védett természeti területek hasznosítását, eddig is a nemzeti park határozta meg a védett természeti területek szakmai hasznosítási elveit, és ezután is ő fogja meghatározni. Ebben semmilyen különbség nincsen, de baromi jól hangzik, elő lehet adni, hogy vége a természetvédelemnek, vége a nemzeti parkoknak, és inkább az NFA-t kellene megszüntetni. Kedves képviselő úr, az elnök úr kisegített, azokat a szavakat, amelyeket használt, nekem már nem kell helyre tennem, hogy talán nem ebbe a Házba valóak, de azt állítja ön, hogy az NFA tele van korrupciós ügyekkel? Legyen kedves, mondjon egyet, vagy egy olyat, ami egyébként valamilyen eljárási szakban van, mert én felügyelem az NFA-t, de bírósági szakban olyan, hogy korrupciós ügy van, olyan nincsen. Önök lelkesen emlegették akár Kishantos példáját is, mint a törvényhez intenzíven kapcsolódó példát, zárójel bezárva. Szeretném emlékeztetni önt, hogy ott gyakorlatilag ma már nincsen olyan bírósági ítélet, ami az állam számára ne lett volna kedvező. Tehát ezt nagyon nehéz úgy beállítani, hogy valamit két lábbal tiprunk, és valamivel szembe szeretnénk menni. Nem erről van szó! Szép lassan bebizonyosodik, hogy vannak törvények, vannak jogszabályok, amiket mindenkinek be kell tartania, és a bírósági ítéletek is rendre ezt az eredményt hozzák ki az említett kérdések vonatkozásában is.
Már csak egyetlenegy dologra szeretnék reagálni azok közül, amiket elmondott, hogy 300 ezer hektár termőterületük van. Vitatkozhatnánk, hogy összesen azok a milliós hektárok, amiket mondott, az nem teljesen úgy van, de lényegtelen. A nemzeti parkok ezt a 300 ezer hektárt, amit vagyonkezelnek, azért kapták, hogy ott természetvédelmi feladatokat tudjanak ellátni, és ezt az egészet egy olyan szemüvegen keresztül próbálta nekünk bemutatni, minthogyha ezt a feladatot ők napi szinten elvégeznék. Kedves képviselő úr, az az igazság, hogy nem teljesen állja meg a helyét az, amit ön mond, mert ebből körülbelül 150 ezer hektárt most is haszonbérbe adnak másoknak, nem ők használják, odaadják a gazdáknak haszonbérbe. Itt akkor megint saját magával vitatkozik, de a gazdának úgy kell használni természetvédelmi szempontból, amit egyébként a nemzeti park előír neki, és ezen most sem változtatunk, csak az a kérdés, hogy a vagyonkezelői jog hol legyen. Az út egyik oldalán, illetőleg a másik oldalát próbálta ön mutatni, hogy mindkét oldalán természetvédelmi feladatokat kell ellátni. Így van, mindkét oldalán, és ez a jövőben is így lesz, nem lesz benne semmi különbség, csak azt szüntetjük meg, hogy az egyiket 5 évre adják bérbe, a másikat 20-ra. Próbáltam az expozéban utalni erre, hogy ezeket az anomáliákat próbáljuk meg kiküszöbölni a rendszerből.
(15.10)
Magyar Zoltán képviselő úrral kapcsolatosan ön is elég sok állítást megfogalmazott. Minden második gazda fideszes - a szavazási arányokból vonta le ezt a következtetést. Ez egy jó logika, ez azért nagyon messzire vezet, ha megpróbálnám elemezni, hogy a szavai mögött akkor hány százaléka jobbikos a nyerteseknek, hány százaléka MSZP-s. Ennek viszont örülünk, mert akkor magyarul, nem arról van szó, hogy valami extra dolog történne, hanem az nyer, aki a legjobb pályázatot írja, történetesen az ön állítása szerint, mivel a pályázók nagykorúak, akik választók is, így ebből a választási arányokat lehet levetíteni.
Viszont két dologra szeretnék reagálni. A komáromi cég, amit ön említett… - tehát azt azért úgy nehezen tudom értelmezni, mert ön eddig nem ezt az attitűdjét mutatta be nekünk. Most akkor az a baj, hogy van egyetlenegy darab mezőgazdasági nagyvállalkozó (Gőgös Zoltán közbeszól.), aki állami termőföldet 5 ezer hektáron használ (Gőgös Zoltán: Hány embernek ad munkát?), és azt mondjuk, miután lejárt neki a szerződése - nem elvettük tőle, lejárt neki a szerződése -, hogy talán érdemes lenne végiggondolni, hogy annak az egynek adom bérbe, vagy esetleg azt mondom, hogy a helyi gazdák esetleg pályázhatnak. Ön azt mondja erre nekem jobbikos képviselőként, hogy ez nem jó irány? Azt hittem, abban egyetértünk, hogy a családi gazdálkodókat kell megsegíteni. Ja, hogy arról kezdünk el vitatkozni, hogy aki nyer, az ön szerint látott-e már fideszes politikust vagy sem, az egy másik kérdés, csak kérem, tegye egyértelművé az álláspontját. Akkor ön szerint az egy hibás döntés volt, hogy az 5 ezer hektáron egyben gazdálkodó mezőgazdasági nagyvállalkozó helyett helyben élő családi gazdák nyerik a földeket?
Egyébként nem készültem föl, nem tudom önnek pontosan megmondani, illetőleg nem az, hogy nem készültem föl, hanem nem tudtam, hogy a komáromi példát hozza. Érdemes lenne megnézni, hogy egyébként ott az egy helyett hányan nyertek, és a hány közül önnek mennyivel van kifogása. Szeretném azt a figyelmébe ajánlani, hogy most már több mint 7 ezer nyertese van a „Földet a gazdáknak” programnak, 2010-ben egyébként körülbelül 600-an használták az állami termőföldeket, most meg több mint 7 ezren használják. Itt lenne jó lefolytatni azt a beszélgetést. Akkor számoljuk össze számszerűen, hogy hány darab nyertessel van probléma, ők egyébként a területeknek hány százalékát nyerték meg.
Hozzá szeretném tenni, minden esetben, ahol azt feltételezi ön, hogy nem jó döntés született, annak én nem örülök, nem vagyok tőle boldog. De azt, amit Győrffy Balázs elnök úr is mondott, azért arányosítsunk egy picit, hogy itt több mint 7 ezer nyertesről beszélgetünk, amikor ezt a kérdést boncoljuk.
Gőgös képviselő úr és Magyar Zoltán képviselő úr is az ellenőrzéseket hiányolta. Egyrészről szeretnék önkritikát gyakorolni. A Nemzeti Földalap átszervezése kapcsán lényegesen nagyobb humán erőforrást biztosítottunk az ellenőrzésekre, a helyszíni ellenőrzésekre, a tulajdonosi ellenőrzésekre, mint ami korábban volt. Itt is egy nagyon kedves álságos vita bontakozik ki, hiszen önök is tudják meg én is tudom, hogy a birtokba lépést követő egy év után kezdődnek meg a tulajdonosi ellenőrzések. Amiket önök kritizálnak, vagy másként mondom, ez a több mint 7 ezer nyertes, aki a „Földet a gazdáknak” programban nyert, a 7 ezerből - nagyságrendileg mondom - körülbelül olyan 2 ezer lépett már birtokba, aminek nagyjából a fele az, aki már egy éve birtokban is van. Tehát azt számon kérni, hogy olyan fejlesszen munkahelyeket, aki még birtokba se lépett, és azt állítani, hogy nem látni vidéken a megnövekvő munkaerő-szükségletet, amit vesznek föl ezek a gazdák, akik nyertek, hát persze, hogy nem látni, a jelentős része még nem is lépett birtokba, vagy ha birtokba lépett, éppen most kezdte el a gazdálkodását.
Gőgös képviselő úr: néhány dologban reagáltam már rá, említette talán Kishantost is mint ilyen kedvenc témát. Amit viszont nem tudok szó nélkül hagyni, ahogy ön ezt az egészet, a 2009. év végi, 2010-es, az önök idejében született döntéseket megpróbálja beállítani. Azt mondja, hogy nem született olyan döntés nagy birtoktestekről a szocialista kormányok idején (Gőgös Zoltán: Pályázat nélkül.) pályázat nélkül - köszönöm, hogy kiegészít -, ami alapjában véve lehetőséget nyújtott volna földosztásra. Szeretném mondani, hogy 2009 őszén és 2010 tavaszán több mint 40 ezer hektárt sikerült önöknek haszonbérbe adni; hogy pályáztatás nélkül vagy sem, ez egy érdekes kérdés. Volt benne olyan nyertes, aki egymaga 14 ezer hektár használati jogát, mondanám, hogy nyerte meg, de nem nyerte meg, hanem a meglévő szerződését meghosszabbították 2029-ig. Egyébként a 40 ezer hektáron nagyon gáláns, nagyon szép, 30 darab nyertes volt. Most mi 40 ezer hektáron 1100 fiatal gazdának nyújtottunk lehetőséget. Ezeket csak példaként mondom, hogy azért kérem, vessük össze a két állítást egymással.
Ugyanez a helyzet vonatkozik az üzleti tervekre is, amit ön mondott, hogy sosem fogja megérteni, hogy ugyanaz a pályázó „A” földre az üzleti tervére x pontot kapott, „B” földre pedig y-t. Ha jól értettem, akkor ez a probléma. (Gőgös Zoltán: Igen.) Kedves Képviselő Úr! Ha egy szántóra, de mást mondok önnek, egy legelőre pályázok egy bizonyos állategységgel, ami 30 hektár, akkor nyilvánvalóan lehet, hogy azon a legelőn az én gazdálkodási tervem a legjobb lesz. De ha mindezt, mondjuk, egy szántóra teszem meg, akkor már egyáltalán nem biztos, hogy az én pályázatom lesz az összes közül a legjobb. Nincs ebben semmi ördöngösség, mint ahogy változnak a művelési ágak, változnak a birtoktestek is, nem mindegy, hogy melyikre tetszik pályázni. Reflexszerűen minden típusú földre, minden mezőgazdasági hasznosítású földre ugyanazt a pályázatot beadni bizony azzal jár, hogy elképzelhető, hogy az egyiken nyer az a pályázat, a másikon pedig nem.
Az egyéb hozzászólások kategóriájában, amiket itt fölírtam, úgy gondolom, hogy azok még úgyis kibeszélésre kerülnek, és ha lesz alkalmam, akkor reagálok rájuk. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
