SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Újfent szeretettel köszöntöm köreinkben Bitay államtitkár urat. Most mondhatjuk azt, hogy „lágyabb ének kell nekünk”, mert nyilvánvalóan az, amivel előzőleg volt alkalmunk találkozni, a szememben az egyik legnagyobb gazemberség, amit a tárca elkövethet egyáltalán. Viszont ez egy olyan konstruktív jogszabálytervezet (Dr. Bitay Márton Örs: Ne dicsérj ennyire, elbízzuk magunkat!), amelyről minden további nélkül lehet párbeszédet folytatni.
Az erdővagyonnal és az erdőgazdálkodással kapcsolatban jó néhány kérdés és javaslat felmerülhet, amelyekről érdemes szót ejteni már ennek az általános vitájában is. Tudjuk, hogy Magyarország a trianoni békeszerződés után erdeinek 84 százalékát veszítette el, ennek következtében a korábbi mintegy 26-27 százalékos erdősültség jelentősen visszaesett, 11,8 százalékra. Az azóta megvalósult erdőtelepítési intézkedéseknek köszönhetően 2013-ra már 20 százalék fölé emelkedett az erdősültség.
Az első, amit szeretnék jelezni önnek is, ha megengedi, államtitkár úr, az, amit egy mai vita már egyszer kihozott az ingatlannyilvántartással kapcsolatos jogszabályok kapcsán, mégpedig az, hogy fals ez a szám. Azért fals, mert gyakorlatilag nem lehet az erdőt egybe venni az olyan telepítésekkel, amikor gyakorlatilag egyazonos genetikai állományú nemes nyárast telepítünk papírgyári célra vagy bármi ilyesmire, mondjuk, egy árterületen, hiszen a jelenlegi művelési ágban nincs megkülönböztetve ez a kettő. Éppen ezért ezt az erdőnövekedést nem tekinthetjük teljesen valós számnak, mert ennek egy jó része egyszerű faültetvény. Szerintem a kormányzatnak is lényegesen jobb lenne, Nagy államtitkár úr is azt mondta, hogy megfontolják és esetleg tárgyalni fognak erről, hogy a faültetvényt és az erdő művelési ágat megkülönböztessék. Ez nagyon-nagyon sokat segítene az ilyen jellegű statisztikáknak.
Nyilvánvalóan hazánk hosszú távú célja különböző kormányzati szinteken váltakozóan ugyan, de a még nagyobb erdősültség, a nemzeti erdőtelepítési program szerint az ország területének 27 százalékán szerencsés lenne megvalósítani, de nyilvánvalóan nem mindegy, hogy egy pár méterszer pár méterre szemenként vetett nemes nyárasról vagy egy biológiai, ökológiai értelemben vett erdőről beszélünk. Mert míg az egyiknek a véghasznosításos eljárása teljesen praktikus gazdálkodási szempont, addig a biológiai értelemben vett erdőknél nagyjából most már jó néhány területen Magyarországon szinte csak a szálaló gazdálkodást lenne szabad megvalósítani, és az lenne jó, ha a törvény is ebbe az irányba hatna.
Általánosan közismert és generációsan a legtöbben tudják azt, hogy a Rockenbauer Pál-féle Másfélmillió lépés Magyarországon sorozatban is megismert Madas András neves magyar erdőmérnök volt az, aki ’72-ben a VII. erdészeti világkongresszuson meghatározta azt a hármas hasznosítást, amit valamennyi erdőterületen egyidejűleg kell figyelembe venni: ez a gazdasági funkciók, a környezeti és ökológiai funkciók, valamint a társadalmi és rekreációs funkciók. A gond az, hogyha egy-egy kormányzási szinten ezeket egymástól eltérő arányban és nem egyenlően vesszük figyelembe. Ezért nagyon-nagyon jó lenne, ha a hosszú távú szabályozás azt a célt segítené, hogy az akkori elveknek megfelelően valóban megvalósulhasson mindez.
Itt megint visszatérek az erdőültetvények, illetve erdőtelepítések problematikájára, amelyek félrehúzhatják az ilyen statisztikákat. A Jóisten mentsen meg attól, hogy rám süsse az FM, hogy én magyar-méhész-ellenes vagyok vagy bármi ilyesmi azért, mert az akác szót kiejtem a számon. Tudjuk, hogy a választási kampányban igen-igen sokat hangoztatott dolog volt, hogy meg kell védeni a magyar akácot, és talán hungarikum is lett ez a nem létező faj, hogy „magyar akác”. Viszont némileg kicsit aggasztónak tartom, hogy Magyarország erdősültségi állapotában a legnagyobb arányban, gyakorlatilag már 24,2 százalékkal akácosok vannak jelen. Az államtitkár úrtól külön kérem, miután van róla elképzelésem, hogy mondjuk, a védett területek vagyonkezelési jogával mi lesz, hogy vegye figyelembe, hogy a korábbi szabályozás és a korábbi jogalkalmazás lehetővé tette, hogy legalább a védett területeken ne ültessenek flóraidegen fafajokat.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nyilvánvalóban én is elismerem, hogy a magyar Alföldön, tekintve, hogy a tiszai folyóvíz-szabályozásokat követően több métert esett a talajvíz szintje, a hagyományos sziki tölgyeseknek vagy a hagyományos galériaerdőknek, elegyes ártéri erdőknek a létjogosultsága, sajnos, ha nem is szűnt meg, de a létfeltételei alapvetően igen, és jó néhány helyen az akácnak egy ésszerű gazdálkodási hasznosítása van. Ugyanakkor semmiképpen nem tekinthetjük normálisnak azt, hogy a legnagyobb területeket már akácosok borítják. Ezért bizony jó lenne, ha a jogszabályalkotás során figyelembe vennénk ezeket a szempontokat is, és erre is koncentrálnánk.
A mai nap folyamán az önnel folytatott vitában mondtam azt, hogy nem dolgom nekem kiemelni azt, ami jó egy jogszabályból. De most eltekintek ettől. A másikkal ugyanis annyira nem értek egyet, hogy tényleg csak a frontális, konfrontatív megközelítést tudtam alkalmazni, itt viszont látom a párbeszéd, illetve a közös gondolkodás lehetőségét.
Gyakorlatilag már végignéztük, és a gond nem is azokkal a szempontokkal van, amelyek benne vannak a jogszabályban. Az 1. § átalakításai egyszerűen szükségesek. Nyilvánvalóan az van, amit az előttem szóló képviselőtársaim is elmondtak: enélkül gyakorlatilag nem lehet felszámolni a falopás fehérítésében részt vevő tüzépeknek, ha létezik még ilyen, bocsásson meg, tehát a fakereskedéseknek az esetleges illegális beszerzését. Nagyon sok helyen azt tapasztalták korábban az ellenőrök, hogy ugyannak a faállománynak az értékesítése sokszorosan megtörtént, holott a bevétel igazolásáról csak egyszer volt szállító. Nyilvánvalóan ez gondot jelent.
Viszont az államtitkár úrnak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nem csak erdőterületekről és nem csak erdő művelési ágú területekről van nagyon nagy arányú illegális kivágás. Igen sok köbméterben mérhető az a famennyiség, amit a nyomvonalas létesítmények mellől, a különböző közúti tisztítások során illegálisan kiszednek. Nagyon-nagyon fontos, hogy ennek a hosszú távú sorsa rendeződjön és felügyelhető legyen.
A 2. §-ban szintén nem láttunk semmilyen aknát, gyakorlatilag teljes mértékben támogathatónak ítéljük.
A 3. § gondolkodtatott el bennünket, ugyanis ott kicsit vegyesek voltak az érzéseink. Először tényleg volt egy olyan ellenzéki tapasztalat, bocsásson meg, államtitkár úr, hogy mindig kicsit aggályosnak tartja az ilyet, mert ugyan mit akarnak már megint kivinni, milyen jogot akarnak átadni. Ugyanakkor kaptunk olyan erdészeti példákat szakértőktől, hogy vannak olyan konkrét parkerdők, ahol mondjuk, az állam nem akarja semmilyen formában üzemeltetni már a kempinget vagy egy ott lévő turisztikai létesítményt, viszont a helyi önkormányzat szívesen átvenné. Konkrét példaként mondják a Szentendrei-sziget környékén, Kisorosziban, meg ilyesmi helyeken, ahol a parkerdőnek simán lenne ésszerű hasznosítása, csak ne az erdőkezelő, hanem más vegye át. Tehát ha kicsit szorosabbra fűznénk ezt a szabályozást, még megnyugtatóbb lenne, hogy nem arról van szó, hogy itt valami disznóság fog történni, hanem ha meg lennének határozva kicsit a keretek, akkor ez sokat segítene.
Általános szinten azt mondhatjuk, hogy a bürokráciacsökkentés címszavával a 4. §-nak kifejezetten örültünk. Teljesen értelmetlen az, hogy az állam egyik szerve pénzt kér a másiktól. Tehát ez teljes mértékben támogatható.
Az 5. §-ra is azt mondhatjuk, hogy támogatható. Ennek hiányában a mezőőr, a természetvédelmi őr, a rendőr szinte félkarú óriás, nagyon nehezen eljáró hivatalos személy, mert csak hatalmas bürokráciával tud dolgozni. Tehát ez egy szükséges átalakítás. Viszont a fásításban történő fakitermeléseknél is van fakitermelés, és az erdőtörvény hatálya alá nem tartozó területeken is. Az előbbit illetően szerencsésnek tartanánk, ha itt is beleírásra kerülne, hogy legyen ott a fásításban történő vagy a zártkerti erdőben történő fakitermelés gyakorlásának a záradékolt példánya és a beazonosítást biztosító térkép mint előírási feltétel. Ez tovább erősítheti a rendszert.
A 6. §-ban gyakorlatilag az az egy hiányunk van, hogy a (2) bekezdésből kimaradt - már korábban erdőtörvénymódosításoknál láttuk többször és mindig kimaradt - a zártkerti erdők fakitermelésének szállítójegyrendszere. Ez gyakorlatilag az áfával való visszaélés lehetőségét teremti meg. Tehát ennek a szállítójegynek az alkalmazását esetleg érdemes lenne az előterjesztőnek átgondolni.
A 6. § (3) bekezdésében azt is néztük, hogy gyakorlatilag rendezi azt a kört, hogy kinek is legyenek mindenféle lehetőségei a faállomány ellenőrzésére. De nagyon sokszor felmerülhet az a kérdés, hogy egy természetvédelmi őr vagy mezőőr, ha nincs nála GPS vagy bármi, ami megmondja, hogy melyik adott helyrajzi számon van, hogyan fogja tudni pontosan azonosítani, mi alapján fogja megállapítani tehát, hogy az adott fás terület az erdőtörvény hatálya alá esik vagy sem. Ez az, ami szakmailag felmerült aggályként, hogy vajon meglesz-e az ehhez szükséges terepismeret.
A 7. § az, amit szintén nagyon-nagyon jónak tartunk, és nagyon-nagyon szerencsés, hogy megvalósításra kerül. Ezt is tudjuk támogatni.
(18.10)
Egy-két általános dolgot szeretnék elmondani, hiszen mint elmondtam, jelentős részben nem látunk semmi problémát azzal, ami az előterjesztésben van, és akár támogatható is lenne, viszont a korábbi erdőtörvénymódosítás során jelentős mértékben csökkent az erdőtervezés átláthatóságával kapcsolatos szabályozás. Tehát azoknak, akik az erdőtervezés folyamatában részt vehettek, a lehetőségi köre jelentősen csökkent. Nagyon jó lett volna, hogyha ezzel a szabályozással a miniszterelnök úr azon ígéreteit, ami segítené az állami vagyon átlátható hasznosítására vonatkozó transzparencia megteremtését, pont egy ilyen szabályozással kiegészítenénk, és az erdőtervezés nyilvánosságát újból megteremtenénk vagy legalábbis bővítenénk. Ezt egy nagy hiányosságnak látjuk, hogy ebben nem próbál rekonstrukciót végrehajtani a jogszabálytervezés.
A legeslegfontosabb, amiről már szintén a mai nap folyamán, azt hiszem, hogy váltottunk akaratlanul is szót, hiszen nem volt ez a napirenden, ez pedig az állami erdészetek ügye. A puding próbája az evés. A jogszabály akkor lesz igazán jó, ha a hozzáfűzött célokat el tudja érni a jogalkalmazás során.
Hihetetlen nagy probléma Magyarországon a 22 állami erdészet átláthatatlan gazdálkodása. Gyakorlatilag peres úton sem sikerül tőlük kiszedni adatokat, erre személyes jó tapasztalataim vannak. Mind a 22 erdőgazdaságot kerestük ilyenekkel, volt, akiket pereltünk, peres úton próbáltunk szerezni adatokat a gazdálkodásáról. Gyakorlatilag rettenetesen egy állam az államban az állami erdészet, hatalmas összegeket látunk az adóbevallásaikban, minimális adózott jövedelemmel, tehát nagyon pici haszonnal működnek, holott az egyik legnagyobb állami természeti erőforrásról van szó. Tehát ezeknek a rendezése, ami nem feltétlen ennek a jogszabályalkotásnak a feladata, de nagyon-nagyon fontos lenne, hogy az erdőkezeléssel kapcsolatos kormányzati feladat- és hatáskör ezzel a jogszabályalkotó munkával együtt megkezdődjék, és arra tenne a tárca minél több és minél erőteljesebb rendelkezéseket, hogy az állami erdészetek valamilyen formában hatékonnyá, költséghatékonnyá, működésük átláthatóvá és minél inkább közösségi célúvá válna.
Összességében: megmondom őszintén, hogy még egyszer át fogjuk nézni ezt a jogszabályt. Amiket elmondtam, gyakorlatilag a 14. §-ig minden olyan, amit tudunk ebben támogatni. Egy-két apró módosító indítvánnyal lehet, hogy élünk. Egy tartózkodás a legrosszabb esetben, ami bekövetkezhet, egyébként pedig megpróbáljuk támogatni, hogyha arra mód lesz. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
