SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Örülök Rubovszky képviselő úr felszólalásának, hiszen érdemi kifogásokat vetett itt fel, és valóban nagyon sok dolog van ebben a törvényben, még ezen kívül is, amit ön elmondott, amelyek szerintem aggályokra adnak okot, és megvalósíthatatlanok lesznek.
Gondoljunk csak arra, hogy kinek ingyenes, kinek nem ingyenes. Mi van akkor például, ha egy osztatlan közös kéménykijárat van, ahol mondjuk, a három tulajdonosból kettő ingyenes, egy meg nem ingyenes, hogyan fogják kiszámolni adott esetben ezeket a díjakat. És beszélhetünk, mondjuk arról, hogy ez az új, önök által létrehozandó állami szervezet vajon milyen eszközöket fog beszerezni és honnan, mert elhangzott itt Simon képviselő úrnál, hogy hol vannak problémák. De az már nem hangzott el, hogy megint csak példákat mondjak, például a Borsodi Kéményseprő Kft.-nél, ahol szintén megszűnt a szolgáltató, majd a miskolci polgármester úgy gondolta, hogy ez valóban egy fontos kérdés, az elmúlt időszakban 300-400 millió forintot tettek bele ebbe a kft.-be. Ebből a 300-400 millió forintból olyan 150-200 millió forint minimum, ami az eszközt jelenti. Ezt az eszközt hogyan fogják adott esetben önök átadni? Vagy kidobjuk a szemétbe? Mert ha jól tudom, a hatályos törvény alapján 25 millió forint felett közbeszerzést kellene kiírni eszközökre. Ez például egy kérdés.
De nem csak ők raktak bele pénzt. Szolnokon is beleraktak közel 200 millió forintot. Ha azt vesszük, hogy a fővárosnál a rendelkezések alapján csak az elmúlt évben körülbelül 1,5 milliárd forintba került a fővárosnak az a kompenzáció, amit ki kellett fizetni, akkor itt beszélhetünk ezekről folyamatosan, ezek ugyanolyan problémát fognak jelenteni.
Még, amiben reménykedem egyébként a törvénnyel kapcsolatban: remélem, nem jutunk el odáig majd, hogy az ellenzék fölveti ezeket a sejtelmesen, esetleg a háttérben megbújó üzleti érdekeket, és önök eljutnak odáig, hogy majd ezt is, a kéményseprést is mint nemzetbiztonsági kockázatot titkosítani fogják, behoznak egy olyan törvényt, hogy titkosítsuk, nehogy véletlenül itt megtudják a terroristák, hogy hogyan kell kéményeket söpörni. És látom, Heringes Anita nevet.
(12.10)
Abban is reménykedem, hogy amikor behozzák ezt a titkosítást, akkor nem fogunk úgy járni, mint Paks II.-nél, hogy mondjuk, Heringes Anita nem nyom gombot, és evvel segíti önöket abban, hogy titkosítani tudják Paks II.-t, hiába ő paksi elnök. (Heringes Anita: Legalább ne ferdítsen, képviselő úr! Szégyen!) Ennyit talán az előzményekről.
Annyit hallhattunk ismételten, hogy önök egy szép csomagolásba tették ezt az egész törvényjavaslatot, hiszen beszélnek ingyenességről, az emberi élet védelméről, tűzvédelemről és minden egyéb másról, ami valóban kapcsolódik ehhez a törvényhez, csak nem erről szól igazán ez a törvény.
Arról is vitatkozhattunk már, hogy mennyire lesz ingyenes. Nincs olyan, hogy ingyenes! Persze, a lakosságnak majd elvileg, most önök azt mondják, hogy nem kell fizetni. Dehogynem kell fizetni! Mindannyian fogjuk fizetni ennek a díját, hát ugyanúgy közpénzből kell üzemeltetni, mindannyian, mindannyiunk pénze benne lesz, és ugyanúgy fizetni fogjuk ezeket.
Az is igaz, hogy voltak problémák az elmúlt időszakban a kéményseprőipari tevékenységgel kapcsolatosan, már hosszú ideje vannak problémák ezzel. És azt se felejtsük el, hogy az ellátatlansághoz önök nagymértékben hozzájárultak azzal, hogy a rezsicsökkentésnél semmiféle hatástanulmányt nem csináltak, nem nézték meg ennek az ágazatnak a helyzetét, hanem egyszerűen úgy, ahogy van, szinte lehetetlen helyzetbe hozták őket, tehát nagymértékben önöknek is köszönhető a jelen pillanatban fennálló helyzet.
A kéményseprőipari tevékenység kapcsán előttünk fekvő törvényjavaslatot egy viszonylag hosszabb folyamat újabb állomásaként értékelhetjük, azonban áttanulmányozva a tervezetet, megállapíthatjuk azt is, hogy még korántsem vagyunk ennek a folyamatnak a végén. Számos olyan rendelkezés található a javaslatban, amely minden túlzás nélkül nevezhető kiforratlannak.
Úgy tűnik tehát, hogy a kormánynak nem volt elegendő ideje az elmúlt közel három esztendőben arra, hogy egy jól átgondolt, részleteiben is megnyugtatóan kimunkált törvényi hátteret adjon ennek a tevékenységi körnek, amelynek súlyát egyébként nem kell különösebben ecsetelni, elég, ha az évről évre rendszeresen visszatérő, szén-monoxid-mérge-zésből adódó sajnálatos halálesetekre gondolunk.
A Jobbik-Magyarországért Mozgalom korábban is következetes figyelmet fordított a kéményseprőipari szolgáltatás megújítására, ennek szükségességét kellően érzékeltették a tömeges lakossági panaszok, amelyek elsősorban abból a jogos észrevételből adódtak, hogy az egyes szolgáltatók már-már büntetőhatóságként eljárva, sok esetben valós munkavégzés hiányában sarcolták a lakosságot, gyakorta előírtak olyan kötelezően elvégzendő feladatokat, melyeket a velük üzleti kapcsolatban álló iparosok borsos áron végezhettek el.
Mielőtt bárki számon kérné rajtam a konkrétumokat, ki kell emelnem, hogy - ellentétben a kormány jogalkotásra vonatkozó gyakorlatával, amely szerint ellenzéki módosító javaslatot, kerüljön az bármelyik területen benyújtásra, ugye, szinte egyáltalán nem fogadnak el - a Jobbik komoly, kifejezetten lakosságbarát eredményeket ért el például a Fővárosi Közgyűlésben. Ott figyelembe vették a mi javaslatainkat. A kéményseprőipari szolgáltatásról szóló rendelet módosítása során beépítésre kerültek az írásos kiértesítésre vonatkozó, illetve a közszolgáltatás elmaradásának esetére a szolgáltatók szankcionálására irányuló javaslataink. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a Jobbik határozott fellépése, mint oly sok más esetben, ezen a területen is lépésre késztette önöket.
Ilyen szempontból üdvözöljük tehát elszántságukat, és egyben önmagukkal szembeni kíméletlen kritikájukat is. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy a belügyminiszter úr a kéményseprőipari közszolgáltatásról T/7029. szám alatt 2012. V. hó 11-én nyújtotta be a mostanival teljes mértékben azonos tárgyú törvényjavaslatát, amely a javaslat 28. § (4) bekezdése értelmében teljes egészében hatályát is veszti. Őszintén bízunk benne, hogy a most előttünk lévő sarkalatos rendelkezést is magában foglaló javaslat elfogadása esetén időtállóbbnak bizonyul majd, és nem szűk három esztendőre biztosítja majd a nélkülözhetetlen keretszabályokat. Erre már csak azért is szükség volna, hiszen lényegében a teljes lakosságot érinti ez a kérdéskör.
Az átfogó kitekintés után, kérem, engedjék meg, hogy néhány esettel, és hangsúlyozni szeretném, hogy kifejezetten csak példálózó jelleggel rávilágítsak arra, hiszen nincs annyi időm, hogy az összes olyan problémát fölvessem a törvényjavaslattal kapcsolatban, ami benne van, rávilágítsak arra, hogy melyek is azok a kritikus pontok, amelyek a hivatkozott időtállóságot, sőt egyes esetekben véleményem szerint magát a végrehajthatóságot is veszélybe sodorják.
Az egyik ilyen rögtön a kormány által kijelölt kéményseprőipari szerv. Nyilván önök sem lepődnek meg azon, hogy az Orbán-kormányok történeti gyakorlatából kiindulva mind az ellenzék, mind pedig nyilván a teljes közvélemény kritikusan fogadja a kormány által kijelölt közszolgáltató ötletét, hiszen korábban több szegmens esetében is ízlelgethettük azt, hogy milyen is az, amikor önök először államosítanak, majd konkrét vagy kvázi koncesszióba adnak valamely területet. Gondolok itt elsősorban a trafik- és kaszinókoncessziókra, de végső soron a termőföld haszonbérbeadására vonatkozó pályázatokra is.
Egyetlen közös nevező volt valamennyi területen, hogy egy, az önök által a feudális viszonyokra emlékeztető hűbéresi kör került helyzetbe. Őszintén tartok attól, hogy most sem lesz másképp, hogy önök ezúttal sem kívánnak majd önmérsékletet gyakorolni. Az történik ugyanis, hogy a jelenlegi, kéménysepréssel kapcsolatos önkormányzati feladat- és hatásköröket egyetlen tollvonással áthelyezik az állami feladatok közé, amely feladatra a kormány ugyanezzel a tollvonással kijelöl egy kéményseprőipari szervet.
Komoly kétségeink vannak afelől, hogy az eleddig megannyi kéményseprőipari vállalkozás szerepét egyetlen, a kormányzat által majdan valamikor rendeleti úton kijelölt állami szerv képes lesz átvenni. Már csak azért is, mert önök folyamatosan a katasztrófavédelemre hivatkoznak. Ha azt mondjuk, hogy a jelenlegi rendszer - és itt nagyon sok probléma volt ezzel a rendszerrel - rosszul működött, ezt a rendszert a katasztrófavédelem felügyelte.
Ha a katasztrófavédelem felügyelte eddig a kéményseprő-szolgáltatókat, akkor most vajon a katasztrófavédelem hogy lesz képes arra, hogyha egy rosszul működő rendszert felügyelt eddig is és nem tett ellene semmit, hogy lesz képes majd saját maga megoldani ezt a problémát? És ugye, fölmerül a kérdés, hogy vajon innentől kezdve ki is fogja felügyelni a katasztrófavédelmet. Ő fogja saját magát felügyelni abban, hogy hogy látja el a kéményseprő-szolgáltatást? Ez azért eléggé faramuci helyzetet fog előidézni. Nem tudom, hogy nem gondoltak-e arra, hogy esetleg ez összeférhetetlen, hogy saját magukat véleményezzék, saját magukat felügyeljék.
Látszólag könnyebb dolguk lesz az ügylet közvélemény előtt történő eladásával, ezt már mondtam, hiszen - ahogyan írják - a lakosság számára ingyenessé kívánják tenni a közszolgáltatást. Ugyanakkor nem igényel túl nagy logikai képességet annak belátása, hogy ennek a szolgáltatásnak, ennek a kémény-seprőmutyinak az árát is az adófizető állampolgárok fogják majd megfizetni különböző adók formájában, amelyek megjelenése csak és kizárólag az önök fantáziájára van bízva.
Azt is láttuk már, hogy ha az adók és díjak kivetéséről van szó, nem szenvednek a fantázia hiányában. De ugye, hallhattuk itt önöktől, és gondolom, majd most is azt fogják mondani, hogy a Jobbik itt riogat; hogy például, nem is akarok ötleteket adni önöknek, csak nehogy előálljanak mondjuk, mit tudom én, a füstadó ötletével az elkövetkezendő időszakban, azt fogják mondani, hogy riogatunk. Hát ugyanezt mondták a földdel kapcsolatban is, elhangzott ebben a Házban, hogy a földet soha nem fogják addig megadóztatni, amíg itt a Fidesz-kormány van. Jelen pillanatban adóztatják a földet szerte Magyarországon - és ez ellen önök nem tesznek semmit. (Moraj a Fidesz soraiban. - Pócs János: Ne hazudjál!) És ez ellen önök nem tesznek semmit! Sőt, nem is szégyellik azt, hogy hazudtak ebben a Házban, hanem büszkén vállalják azt, hogy igen, mostantól kezdve ezt kell csinálni.
Ezzel együtt a szolgáltatás ingyenes igénybevétele sem lesz egységesnek mondható, hiszen továbbra is fizet majd az, akinek a lakása egyúttal a saját cége székhelyeként, telephelyeként, fióktelepeként jelenik meg. A megkülönböztetés sajátos, és itt nyilván nem az ügyeskedők, adott esetben adóelkerülők helyzetére szeretném felhívni a figyelmet, hanem arra a sok százezer honfitársunkra, akik nem szabad elhatározásukból, nem jókedvükből váltak az elmúlt években úgymond kényszervállalkozókká.
A szabályozás a tervezet szerint éppen az ő helyzetüket kezeli negatív előjellel kiemelten. De aztán - most Rubovszky úr nincs bent, mert ezekre gondoltam, ezekre a jogi dolgokra - mi lesz azokkal a külföldi állampolgárságú magánszemélyekkel, akik Magyarországon lakással rendelkeznek? Nekik is ingyenes lesz? A magyar adófizetők fogják fizetni ezeknek az embereknek is ezt a szolgáltatást? Vagy mi lesz azokkal az osztatlan közös tulajdonú kéményekkel, ahol, mint mondtam, vannak, akik ingyenesen kaphatják meg, vannak, akiknek fizetni kellene ezért a dologért. Ezek nagyon fontos kérdések szerintem.
(12.20)
Azonban nem ez az egyetlen aggályos pont. A jogszabály általános végrehajthatóságát kérdőjelezi meg az a rendelkezés, amely szerint a társasházban és lakásszövetkezeti lakóépületben lévő ingatlanok esetében a társasház közös képviselője, valamint a lakásszövetkezet elnöke nyilatkozik az önálló ingatlanok tulajdoni viszonyairól. Nem nehéz belátni, hogy adott esetben egy több tucat lakást magába foglaló társasház esetében a rendelkezés szinte lehetetlen helyzet elé állítja a közös képviselőket. Nem beszélve arról, hogy sem törvényi, sem egyéb jogszabályi előírás nem rendelkezik arról, hogy a társasházi tulajdonosoknak kötelességük lenne bejelenteni a tulajdonosváltozást. Ilyen kötelezettség 2004. január 1-jéig létezett a korábbi társasházról szóló törvény alapján. A jelenlegi hatályos törvényi szabályozás a társasházakról azt rögzíti, hogy a szervezeti és működési szabályzat előírhatja, hogy a tulajdonostárs köteles a közös képviselőnek bejelenteni a külön tulajdona tekintetében a tulajdonosváltozást.
De mi történik abban az esetben, ha egy társasház szervezeti és működési szabályzata ilyen bejelentési kötelezettséget nem ír elő? Vagy éppenséggel előírja ugyan a bejelentési kötelezettséget, csak a tulajdonosok nem a szervezeti és működési szabályzat szerint járnak el? Másképpen fogalmazva: önök nem tesznek mást, mint egy társasházi szervezeti és működési szabályzat lehetséges rendelkezésére, illetve annak maradéktalan betartására kívánnak törvényi szintű szabályozást alapozni. Meglepő, laikus hozzáállás és felelőtlenség annak láttán, hogy immáron közel öt éve kormányoznak, illetve hogy a korábbi tárgybéli szabályozásuk sem ért meg három évet. Ezzel együtt a tervezet nem szakítja meg például azt a szabályozást, illetve rossz gyakorlatot, amely a kéményseprőipari szerv vagy a kéményseprőipari szolgáltató és a kéményseprőipari vállalkozások közötti összeférhetetlenséget lenne hivatott maradéktalanul rendezni. Az kerül lefektetésre ugyanis, hogy az adott területen működő kéményseprőipari vállalkozásban a kéményseprőipari szerv vagy kéményseprőipari szolgáltató alkalmazásában álló személy többségi tulajdonában álló cég nem vehet részt.
A jelenleg hatályos törvény indoklása ki is mondja egyébként, hogy az ilyenfajta összeférhetetlen állapot odavezet, hogy „a közszolgálati feladatellátás alkalmával a saját munkáját is minősíthetné a közszolgáltató, és nem lenne kizárható az indokolatlan munka generálása sem”. Ha ez így van, márpedig nyilvánvaló, hogy így van, akkor kérdezem én, miért csak a többségi tulajdonlást tilalmazzuk. A 49 százalékos résztulajdon eltűrhető, hogy adott esetben valaki a saját munkáját minősítse, esetleg a saját maga hasznára, s hozzáteszem, az ingatlan tulajdonosának a kárára indokolatlan munkát generáljon? Alapvetően és mindenre kiterjedően kellene tehát tiltani ezt a fajta összeférhetetlenséget, ugyanis ez a lehetőség az emberi élet- és vagyonbiztonságot valóban közvetlenül veszélyezteti, amelynek védelme - legalábbis a preambulum szerint - éppenséggel az egyik fő célja lenne a törvénynek.
A jogszabálytervezet átgondolatlanságát és ellentmondásos mivoltát hosszan lehetne még sorolni. Az eddigieket valóban csak példálózó jelleggel soroltam fel. Nem akarom e helyütt az általános vita lefolytatásának íratlan szabályait mellőzni, de egy újabb felszólalásomban fogok majd foglalkozni a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvényjavaslatba foglalt módosításaival. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
