DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tisztem Vadai Ágnest megvédeni, de azért szerintem a tények érdekében rögzítsük, hogy az, amit az előző ciklusban a rendvédelmi dolgozókkal műveltek, az szervesen illeszkedett abba a társadalompolitikába, ami arról szólt 2010 és ’14 között, hogy folyamatosan, ciklikusan - gondolom, ahogy a Habony-művek ezt előírta - kiválasztottak különböző társadalmi csoportokat, azoknak nekirongyoltak, megpróbáltak különböző megtámadott társadalmi csoportokkal szemben feszültséget gerjeszteni.
Ez már csak azért is rendkívül izgalmas ezen a területen, mert én nagyon jól emlékszem arra, hogy 2006 véres őszén, amikor fölmerült a gondolat, hogy az a kormány, amelyiknek egyébként Vadai Ágnes államtitkára volt, esetleg kimenő rendszerben megszüntetné a szolgálati nyugdíjat, akkor kipenderült Demeter Ervin és talán Szijjártó Péter, ha nem csal az emlékezetem - de videón vissza lehet keresni -, és kőkeményen kiálltak a rendvédelmi dolgozók mellett, hogy a Gyurcsány-kormány meg akarja őket fosztani a nyugdíjuktól.
Ehhez képest amikor elnyerték a… - hát, Kontrát államtitkár úr rázza a fejét, akkor cáfolja meg. Én erre így emlékszem, megnézhetjük együtt a videót. Az történt, hogy amikor kimenő rendszerben a szoclib kormány meg akarta szüntetni a szolgálati nyugdíjat, akkor a Fidesz kőkeményen tiltakozott, és azt állította, hogy meg akarja fosztani jogos jussától a rendőröket a Gyurcsány-kormány. Ez történt. Majd négy évvel később megnyerték a választást, és nem ez az egyetlen terület, ahol 180 fokos fordulatot vett a Fidesz: hatalmon egészen mást csinált, mint amiről ellenzékben prédikált.
Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak természetesen van több tiszteletreméltó kezdeményezése. Minket elsősorban három terület érdekel: az egyik az, hogy a hivatásosok szolgálati viszonyának a rendezése miként képes a dolgozói szegénységet legalább ezen a területen visszaszorítani a közszférában, érdekel továbbá bennünket az, hogy a gyesen, gyeden lévők helyzete ebben a szektorban hogyan változik, és végül - és egyáltalán nem utolsósorban -, én ugyan nem kívánom megidézni azokat a történelmi képeket, amiket Vadai Ágnes megtett, de kulcsfontosságú az LMP számára, hogy a szervezkedési szabadságot biztosítsák a rendvédelmi dolgozók számára, nem lehet eltiporni a szakszervezeteket a rendvédelmi szerveknél sem.
(10.50)
Ami a dolgozói szegénységet illeti: érdemes egy picit a konkrét szektortól eltávolodni, és rögzíteni azt, hogy 2008 óta - ez is egy közös bűnük, 2008, a Gyurcsány-kormány óta - a pedagógusokat és az orvosokat leszámítva nem volt béremelés a 600-700 ezer főt foglalkoztató közszférában. A közszolgálati tisztviselők bérét meghatározó illetményalap 2008 óta nem nőtt, és 2010-2014 között a közszolgálati munkavállalók 60 százalékának, tehát 400 ezer embernek egy fillérrel nem emelkedett a nettó jövedelme. Az adójóváírás eltörlése miatt még a nettó szinten tartás érdekében is bérkompenzációra volt szükség. Ez azt jelenti, hogy a közszféra munkavállalói körében ma közel egyharmados a dolgozói szegénység, a dolgozók 30 százaléka, 186 500 fő kap minimálbért vagy garantált bérminimumot, azaz keres nettó 80 ezer forint alatt.
Az LMP megkésettnek és lassúnak tartja a rendvédelmi dolgozók béremelését. Mondom ezt azzal, hogy önmagában a szándékot természetesen üdvözölni tudjuk. Szerintünk elfogadhatatlan, hogy a kormány sikerként állítja be a béremelést, amit már négy évvel ezelőtt megígért, és amit már akkor teljesítenie kellett volna. Az egyszeri emelést követő évi 5 százalékos növekedés érdemi javulást nem fog eredményezni a rendvédelmi dolgozók anyagi helyzetében, ráadásul egyelőre az sem biztosított, hogy a teljes átalakítást követően valóban megvalósul-e az ígért 30 százalékos béremelés, mert a pótlékok elvétele miatt ez könnyen ígéret maradhat.
Elfogadhatatlan továbbá, hogy az új szabályozás a jelenleginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe kényszeríti a rendvédelmi dolgozókat. Magyarországon minden szinten, így a rendvédelmi dolgozók körében is a munkavállalói jogok erősítésére van szükség, ezért semmilyen olyan javaslatot nem fogunk tudni támogatni, ami ezzel szembemegy. Az LMP szerint az életpályamodell bevezetését össze kell kötni a teljes rendőrségi struktúra átalakításával, illetve a központi rendőrség, valamint az általunk már négy éve követelt közösségi rendőrség szétválasztásával, az utóbbi megerősítésével. Szerintünk valódi megoldást csak egy olyan életpályamodell kidolgozása jelent, amelyik újra vonzó és biztos pályává teheti a rendvédelmi pályát. Az LMP szerint a most bejelentett életpályamodell erre nem alkalmas, így azt támogatni nem fogjuk tudni ebben a formájában.
A következő követeléseket tudjuk megfogalmazni konkrétan az életpályamodell kapcsán. Egyrészt állítsák vissza a szolgálati nyugdíjat. Ma Magyarországon a dolgozói szegénységgel egyenrangú probléma az, hogy a munkavállalók, különösen a közszférában teljes létbizonytalanságban vannak. Helyre kell tenni azt a biztonságérzetet, amit 2011-12-ben szétromboltak. Megszerzett jogokat elvenni nem lehet, és ha önök nem teszik meg, a következő kormánynak 2018-ban az lesz az egyik első feladata, hogy azokat az embereket, akiket jogos jussuktól, megszerzett jogaiktól megfosztottak 2011-12-ben, újra olyan helyzetbe hozza, mintha ez a gyalázat akkor nem történt volna meg.
Bebizonyosodott, hogy a szolgálati nyugdíj eltörlése korábban - az önök szavaival élve - keményen dolgozó, hivatásuk miatt megromlott egészségű embereket juttat méltánytalanul nehéz helyzetbe. Láthatóan önök is tisztában vannak ezzel a problémával, mégsem hajlandók a korábbi hibás álláspontjukon változtatni, és kerülő úton közelítik meg ezt a problémát. Az LMP azt várja, hogy a kormány ne egy rossz rendszert próbáljon foltozgatni, hanem állítsa vissza a szolgálati nyugdíjakat, hogy minden rendvédelmi dolgozó számára biztosított legyen a szolgálat utáni tisztes és biztos megélhetés.
Államtitkár úr, nem arról van szó, hogy mi jónak tartanánk azt a rendszert, amikor 41-42 éves, erejük teljében lévő és a legmagasabb képzettségi szinten lévő rendőrtisztek elmehetnek nyugdíjba. Nem ezt akarjuk. Államtitkár úr, nem ezt akarjuk! Az viszont tűrhetetlen egy jogállamban, hogy ha korábbi törvények alapján valaki megszerzett egy jogot, akkor azt utána egy tollvonással el lehet vonni. 45-50 éves embereket, akik abban a hiszemben mentek be például a magánszférába, hogy ez törvényes, önök visszakényszerítik, illetve elveszik a megszerzett nyugellátást.
A következő: biztosítsanak méltányos béreket és munkafeltételeket a nem hivatásos munkavállalóknak is. Jegyzem meg, a dolgozói szegénység a rendvédelmi szektorban pontosan a nem hivatásos munkavállalókat sújtja a legnagyobb mértékben. Közöttük az illetményfejlesztés remélhetőleg tényleg érinteni fogja az alapfeladatok ellátásában dolgozó hivatásos állományúakat, járőröket, vonulós tűzoltókat is. Azonban a munkaviszonnyal, illetve közalkalmazottként foglalkoztatott dolgozók továbbra sem kapnak semmit, sőt a közalkalmazotti státus megszűnésével tovább romlik a helyzetük. Ezzel a kormányzat konzerválja a dolgozói szegénységet, ezért javasoljuk, hogy az életpályamodell a nem hivatásos munkavállalókra is terjedjen ki.
Továbbá követeljük, hogy ne vegyék el a hivatásosak túlórapénzét. A kormány javaslata szerint mostantól csak szabadidővel kompenzálható a túlszolgálat, ami gyakorlatilag megvalósíthatatlan a jelenlegi létszámmal. Csapdahelyzetbe kergeti a dolgozókat a kormány, aminek a végeredménye az lesz, hogy pluszjuttatás nélkül lesznek kénytelenek több munkát vállalni úgy, ahogy egyébként a legtöbb ember a kizsákmányolás törvénykönyve óta. 2012 óta az a helyzet Magyarországon, hogy a magyar emberek kevesebb pénzért dolgoznak többet. Adjanak garanciát a létszámbővítésre! Az egyes szervek, rendőrkapitányságok feladatainak ellátását a létszámhiány is lehetetlenné teszi, a központi bérgazdálkodás rendszere mindent a pénzügyi szempontnak rendel alá, a szervezet így nem tud alkalmazkodni a valós igényekhez. Azt várjuk, hogy az életpályamodell bevezetése kapcsán a kormány alakítsa át az egész finanszírozási struktúrát, és végre ne a költségekhez rendeljen feladatokat, hanem az ellátandó feladathoz teremtse meg a szükséges finanszírozást.
Említhetem továbbá a helyettesítési probléma megoldásának szükségességét. Elfogadhatatlan, hogy a tartósan kieső dolgozók pótlása nem helyettesítéssel, nem fizetett túlórával… - nem oldható meg jelenleg. Jelen pillanatban nyolcszáz hivatásos nő van gyesen, tehát minimum ennyi ember munkáját végzi más ellentételezés nélkül.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Külön szólni kell arról, hogy a jelenlegi szabályozások alapján a női dolgozók, a női hivatásos állományúak között az a választási kényszer van, hogy egy rendőrnő vagy gyermeket vállal, vagy rendőr lesz. Az új életpályamodellben választaniuk kell, hogy rendőrök lesznek vagy anyák. A helyzet úgy áll, hogy a Hszt. elvileg lehetőséget biztosít arra, hogy a gyedről, gyesről visszatérő anyák részmunkaidőben dolgozzanak. A Hszt. 84/A. § (1) bekezdése a következő fordulatot tartalmazza: „…és az eredeti beosztása a beosztás jellegéből fakadóan részszolgálat-teljesítési időben is ellátható”, majd a (2) bekezdés utal arra, hogy „az elöljáró az eredeti beosztástól eltérő beosztást ajánl fel”. Ennek a szabályozásnak a végeredménye viszont az, hogy a gyakorlatban több okból is nehezen kivitelezhető, mert a törvényszöveg nem rögzít olyan máshol szereplő kötöttségeket, hogy a felajánlott beosztásnak illeszkednie kellene a besoroláshoz, a végzettséghez, képzettséghez. Mivel a központi létszámgazdálkodás miatt gyakran már a státus sincs meg, amelyből a kismama szülni ment, ezért nemhogy részmunkaidőben, de teljes munkaidőben sem biztos, hogy újra munkába állhat. Persze, erre is van törvényi rendelkezés, így a munkáltatók be vannak biztosítva arra az esetre, ha a visszatérő anyukák perelnek; utalok a 44. § (3a) bekezdésére, amelyik azt mondja, hogy végső fokon, ha nem fogadja el a megfelelő beosztást, a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni.
Tisztelt Államtitkár Úr! 2013 januárjában az ORFK szervezeti átalakítást hajtott végre annak érdekében, hogy egységesítsék a kapitányságok szervezeti felépítését, létszámát. Már itt kitűnt, hogy nem számolnak a rendelkezési állományba került kisgyermekes anyákkal, hiszen az ő státusaikat egész egyszerűen nem számolhatták hozzá a létszámhoz a kapitányságok, így azok a státusok elvesztek. Hová térhetnek vissza ezek az édesanyák? Egész egyszerűen egy olyan szabályozás van jelenleg, amely azt eredményezi, hogy ezek után nem lesz érdemes nőket felvenni, hiszen ha gyermeket vállalnak, nem lehet a helyüket betölteni, sőt még az is megesik, hogy visszavenni sem lehet őket. Szakképzettségükre, tapasztalataikra egész egyszerűen nem lesz szükség, feláldozzák a nagy istenség, a központi bérgazdálkodás oltárán. Ki akarna így rendőrnőket foglalkoztatni? Miközben ráadásul van egy olyan közérdek is, államtitkár úr, hogy történetesen pontosan a női hivatásos állományúak kompetenciáira különösen nagy szükség lenne, mondjuk, a családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazási esetek vagy éppen a szexuális erőszak áldozatainak a kihallgatásánál. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy több évtizedes elmaradás van ma Magyarországon az áldozatsegítés és pontosan a szexuális erőszak áldozatainak a segítése, kihallgatása terén, hogy megfelelő kompetenciával, empátiával bíró rendőrök végezzék el a szükséges nyomozati feladatokat.
Végezetül pedig szeretnék szólni arról, hogy függetlenül az előbbi aggályoktól és hiányosságoktól, bármilyen ilyen jellegű indítvány, amelyik alapvetően szabja át a hivatásos állományúak szolgálati viszonyát, az LMP számára kizárólag akkor lesz elfogadható, ha visszaállítják a szervezkedés szabadságát a hivatásos állományúak között. Botrány az, amit műveltek, hogy gyakorlatilag megfosztották a hivatásos állományúakat, s nem csak a rendőrségnél, a szervezkedés szabadságától. Szakszervezetekre szükség van a rendőrségnél, a honvédségnél, különös tekintettel arra, hogy ott nem hivatásos állományúak is szolgálnak.
(11.00)
Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy az elmúlt negyedszázadban nagyon sok szociális követelést, bérkövetelést akkor tudtak valamennyi kihajtani a hatalomból a munkavállalók Magyarországon, ha a közszféra szakszervezetei a sarkukra álltak. Önök az elmúlt négy évben mást sem tettek, egy nagyon megfontolt társadalompolitikai felfogás, egy orbáni társadalomkép mentén, mint hogy pontosan a közszféra szakszervezeteinek rongyoltak neki, és itt kitüntetett szerepük volt a rendőr-, illetve katonai szakszervezeteknek.
Tehát lássunk világosan! Itt nem pusztán a hivatásos vagy nem hivatásos állományú, de a rendőrségnél, honvédségnél dolgozó emberek szervezkedési szabadságáról van szó. A rendszerváltás után kiderült, hogy sok esetben a kereskedelemben, a termelőüzemekben dolgozó emberek kiszolgáltatottságában is érdemben akkor történik valami változás, ha a közszféra szakszervezetei keményen odacsapnak a mindenkori kormánynak. Nemcsak a Fidesz-kormánynak, az álbaloldali kormányoknak is. Mindig akkor érzett magával szemben erőt a hivatalban lévő kormány, ha a közszféra szakszervezetei kiálltak az emberek jogaiért. Önök éppen ezért nemcsak a sztrájktörvényt módosították, hogy a vasutasok kedvét elvegyék a sztrájkolgatástól, 2010 decemberében, karácsonykor, hanem utána módszeresen nekimentek a közszféra szakszervezeteinek.
Éppen ezért számunkra mindenféle ilyen törvényjavaslatnál a kiindulási pont az, hogy sürgősen állítsák vissza a rendőrségnél, honvédségnél dolgozók szervezkedési szabadságát. Ez nemcsak az ott dolgozó hivatásos és nem hivatásos állományú dolgozók érdeke, hanem minden magyar munkavállaló érdeke. Ebben az országban szociális, bérjellegű követeléseknél akkor tud érdemi eredményt elérni egy munkavállaló, ha a közszférában teljes mértékben biztosított a szervezkedés szabadsága. Köszönöm szépen.
