Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Éppen szerettem volna leszúrni kormánypárti képviselőtársaimat, micsoda dolog az, hogy nincs kivel vitatkozni, a jobbikosok egymás után hoznak fel újabb érveket, amelyekre nem reagál senki. Ez részben igaz is, de azért ismerjük el, hogy legalább egy felvetésre némiképp reagáltak, ami viszont egészen elképesztő.
Önök itt voltak a transzatlanti egyezményről szóló vitanapon. Fogjanak egymással kezet, ott ülnek egymástól pár méterre: ön mellett ül, nem messze öntől ül az az ember, aki azt mondta, megkéri az ellenzéki képviselőket is, hogy támogassák a transzatlanti befektetési egyezményt. Nem volt szó feltételről. De most már szerencsére elhangzott az, hogy önök akarják a GMO-mentességet, ez nagyon fontos, nagyon jó, de felteszem a kérdést: láttak-e már önök az Amerikai Egyesült Államok által aláírt olyan élelmiszeripari termékekről is szóló egyezményt, amely bármiféle hasonló kitételnek teret engedett volna?
De mondok egy még durvább forgatókönyvet. A transzatlanti egyezmény tervezetében, amit jelenleg tudunk róla, nemcsak az van benne, hogy a multik választottbíróságok elé vihetik pereiket a magyar állam ellen, vagy mondjuk, a verespataki beruházást kikényszeríthetik ily módon, de az is benne van, hogy az elfogadott alapegyezményhez képest utólagosan lehet különböző megállapításokat, szabályokat hozni, amelyekről nem kell feltétlenül kikérni a tagállamok véleményét. Tehát adott esetben önök egy olyan biankó csekket is aláírhatnak, amelybe nincs beleírva, hogy a GMO-mentességünk veszélybe kerül, de majd utólag beleteszik, azt viszont önöknek már nem kell ratifikálni.
Nehogy abban a tündérmesében ringassák magukat, hogy önök majd nem ratifikálják, ha ez nem lesz benne! Nem lesz beleírva! Az se lesz beleírva, hogy a GMO-szemét elárasztja Európát, mégis így lesz a valóságban. Álláspontom szerint felelős politikusban fel sem merülhetne, hogy ezt az őrületet a jelenlegi formájában támogassa, hiszen nincsenek mérhető előnyei. Itt csak a brüsszeli lobbisták beszéltek minimális előnyökről, éves szinten átszámítva családonként körülbelül egypár tízezer forintos pénzügyi előnyről, amivel szemben a másik oldalon ott van egymillió európai uniós munkahely lehetséges elvesztése. Önök nem tudják védeni ezt az egyezményt, ne is próbálják már előre, hogy akkor, ha ez és ez benne lesz, aláírják. Ez védhetetlen! Aki ezt aláírja, az ugyanakkora hazaárulást követ el, mint aki a lisszaboni szerződést aláírta itt a parlamentben, nagykoalícióban, fideszesek, MSZP-sek együttesen. Ez ugyanolyan lemoshatatlan bűn lesz.
De hogy egy kicsit békésebb vizekre evezzünk, és visszatérjünk arra, ami előttünk van: nagyon fontos lenne beszélni arról, hogyan tudjuk vizsgálni, hogy Magyarországon génkezelt szemét megjelenik-e vagy sem. Az előző ciklusban már történt egy hatékony vizsgálat ez ügyben, meg is találták, ki is tárcsázták az érintett területen az érintett összetevőt tartalmazó terményt, és ott megoldottnak tekinthető a probléma, de nagyon helyesen elhangzott, hogy a takarmányozás szintjén vagy az élelmiszer-adalékanyagok szintjén a genetikailag módosított összetevők bizony itt vannak ma a polcokon, az asztalokon. Hogy egyetlen példát mondjunk, a legújabb kutatások szerint ilyenek bizonyos fajta csomósodásgátlók; általában a szójalecitin és társai szoktak idesorolásra kerülni. Az úgynevezett rendszerváltás óta ezekhez kötik a legújabbfajta kutatások azt, hogy mintegy négyszeresére nőttek bizonyos gyulladásos típusú bélbetegségek előfordulási számai.
Nyilvánvaló, hogy ezek folyamatban lévő kutatások, de azért arra engednek következtetni, hogy itt egy sokkal szélesebb spektrumban kellene vizsgálni azokat az összetevőket, amelyek piacra kerülnek. Ehhez viszont kellene egy hatékony, magyar kézben lévő, független laborrendszer, annak visszaállítása, amennyire lehet, valamint bővítése és folyamatos erősítése. Amikor itt több ellenzéki erő is amellett tört lándzsát, hogy akár a Nébih, akár a különböző hatóságok eszközrendszerét szélesíteni kell, akkor ezért mondjuk mi el ugyanezt minden költségvetési vitában, hogy további forrásokat kell iderendelni, hogy saját laborrendszerrel, hatékony fellépéssel olyan eredményeket lehessen elérni, amelyek a minimum minimumát képezhetnék.
De hogy még egy nagyon fontos kitételt említsünk: az 5. § értelmében további új feladatkörök megállapításán belül a közétkeztetés vizsgálata is bekerül a vendéglátóipari létesítmények mellett vagy között - itt gyakorlatilag mellérendelő viszony van -, ez nagyon helyes út, nagyon jó út, csak egy dolgot nem látunk. 2010-ben vitatkoztunk erről a parlamentben, és egyetértettünk abban, hogy minél több helyi terményt minél magasabb arányban be kell juttatni a közétkeztetésbe. Ha megvizsgáljuk a 2014-es és 2015-ös statisztikákat, azt látjuk, hogy négy-öt év alatt áttörés ezen a területen nem következett be.
Összefoglalva: igazából az a ciki, hogy a transzatlanti megállapodás, a brüsszeli irányelvek átültetése területén ezen pár év alatt nagyon komoly „előrelépés” mutatható ki, álláspontom szerint Magyarország kárára, de erről lehet vitatkozni. A lényeg az, hogy a külföldi boszorkánykonyhákban dolgoznak. Magyarországon viszont az utóbbi négy-öt évben nem tudunk érzékelhető előrelépést kimutatni azokon a stratégiai területeken, ahol önerőből tudnánk előrelépni. Tehát az, hogy a közétkeztetésbe minél nagyobb arányban helyi termelést vonjunk be, erről hosszú távú szerződések szülessenek, adott esetben a Pick vagy más szalámigyár ne kényszerüljön arra, hogy külföldről szerezzen húst a termékébe, hanem hosszú távú szerződésekkel a hátországot Magyarország tudja biztosítani, alapvető, elvárható dolog lenne. Négy-öt év alatt ezen a téren sajnos mégsem tudtak eleget felmutatni, sőt mondjuk ki, szinte semmit.
Mi nem vagyunk ellendrukkerek, én nagyon szívesen gratulálok minden fontos lépéshez, mint ahogy a GMO-s termék kitárcsázásához ezúton több évre visszamenőleg, utólag is gratulálok. Csak azt kell mondjuk, azt kell lássuk, hogy mindez kevés. Rendszerszintű változás nem következett be, és a transzatlanti egyezménnyel, a multik kezelésével, az önök stratégiai szerződéseivel nemcsak a magyar kis- és középvállalkozók vannak kiszolgáltatva ezeknek a nemzetközi hálózatoknak, hanem sajnálatos módon a magyar fogyasztók, a magyar polgárok is, ami pedig elfogadhatatlan állapot. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
