DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Igazi lokálpatriótaként tartott nekünk itt beszédet a parlamentben. Nagyon helyes, hogy az olyan szép emlékű, szép múltú és biztató jövőjű, 650 éves mezővárosokról, mint Cegléd, itt a parlamentben is szót ejtsünk. Ön Kossuth Lajosról beszélt, de nemzeti liberálisként Széchenyiről, Deákról, Tiszáról és még sok mindenki másról is beszélhetnénk, aki nagy politikai vezéralakja volt ennek az országnak, s látszik, hogy az emléküket annyira őrzik, hogy az az erkély még mind a napig a város egyik középpontja, amely ennek a gyönyörű szép, igazi magyar mezővárosnak, gyönyörű szépen felújított egyházi és világi műemlék épületekkel megtűzdelt, jó kézben lévő városnak igazán büszkeségére válhat.
Ugyanakkor a dicső múlt mellett - amit Arany János és Kossuth Lajos fémjelez - viszont a kuláküldözés, az ön által említett málenkij robot, a Gulágra hurcolás megtépázta az ezeknek a városoknak a gerincét adó ottani birtokosokat, értelmiségieket. Nem is volt más céljuk a kommunistáknak ezzel, mintsem hogy megtörjék a korábban szervesen felépülő társadalmat.
(9.30)
Kossuth Lajos kapcsán, azt hiszem, sokunknak, akik ma bejöttünk ebbe az épületbe, nyilván az jut eszébe, hogy hamarosan már csak keveset kell várni, és végre hivatalosan is átadják itt, a Kossuth téren a tér nevét is adó Kossuth-szobrot, Kossuth-szobor-csoportot. Már itt áll felújítva Rákóczi Ferenc szobra, gróf Tisza István szobra is újra idekerült a Kossuth térre, József Attila szobra is ott van a Duna-parton, a Dunánál, mondhatnánk.
Most pedig Horvay János alkotásának másolata, az első felelős magyar kormányt ábrázoló kompozíció kerül felavatásra itt, a Kossuth téren. Központi figurája nyilván Kossuth Lajos - az eredeti formában. Nem a Kisfaludy Strobl Zsigmond szocialista realista kompozíciója, amely sok ideig itt állt, hiszen a kommunistáknak nem tetszett úgy Kossuth Lajos, ahogy a történelemben ő valóban szerepelt. Ezért, mivel a történelemhamisítás nem állt tőlük távol, egy újfajta kompozíciót hoztak létre, hogy másfajta csoportban szerepeljen itt Kossuth Lajos, másfajta testtartásban. Itt viszont visszakerül az eredeti, eredetileg is a Kossuth térre tervezett, megálmodott és létrehozott szoborcsoport, kettesével a kormány akkori miniszterei, illetőleg egy dombormű került az alkotás hátsó oldalára. Ezt az újrafaragott, kibővített kompozíciót avatják föl a mai napon.
Azt hiszem, a ceglédieknek, a budapestieknek is egyaránt büszkesége ez az új, gyönyörű szép Kossuth-szoborcsoport a maga eredeti formájában itt, a Kossuth téren; nemcsak egy erkély, hanem egész szoborcsoport.
Képviselő úr említést tett a XX. századnak egy szörnyűbb, egy fájóbb oldaláról is, azokról a kis kövekről, amelyekre kiki a saját nevét, származási helyét fölvéste, fölírta. És mind a mai napig ezek a kis üzenőtéglák megtekinthetők ezeknek az egykori katonai huszárbarakkoknak vagy más, a katonák számára eredetileg létesített barakkoknak a tégláin egyenként. Megrázó, hiszen kinek-kinek valószínűleg ez az utolsó üzenete, amit az otthoniaknak küldött. Sok esetben hallottuk, hogy kiki egy-egy névjegykártya kidobásával vagy más módon próbált üzenni. Megint ismerjük Recskről azokat a „postákat”, amikor valaki egy újságpapírra írta rá a saját nevét, hozzátartozóinak elérhetőségét, és ezt egy kővel dobta minél messzebb a recski tábortól, hogy azt valaki találja meg, és így juttassa el az otthon maradt, még élő hozzátartozóinak, hogy tudassa velük, él és ott van Recsken.
Hasonlóan megrázóak azok a kis téglák, amelyek ott, Cegléden, a város külső részén, a vonatállomástól nem messze lévő hadseregszékhelyen vagy az ottani laktanya falain olvashatók. És valóban, mivel az idén emlékezhetünk a 70 évvel ezelőtti málenkij robotra, gulágra és elhurcolásokra, ezért a kormány egy emlékbizottságot is létrehozott, felállított. Ez az első ülését meg is tartotta.
Képviselő úr méltán említette Cegléd szerepét ebben a szörnyű helyzetben. Hiszen nagyon sokukat százezres nagyságrendben - vagy ahogy ön mondta, egyes becslések szerint több százezres nagyságrendben is - begyűjtötték az ország különböző helyein, elsősorban Budapestről, odavitték Ceglédre, ott voltak egy ideig, nem tudták, hogy mi történik majd velük, és onnan vitték őket el a Szovjetunióba kényszermunkára. Összességében nagyon sokan voltak, hiszen azokon a hadifoglyokon túl, akiket ön említett, 200-230 ezer polgári lakost hurcoltak el málenkij robotra; közülük 150-170 ezer civil férfit és fiút hadifogolyként, 50-60 ezer férfit, nőt, fiút és lányt pedig német internáltként.
Hogy hogyan gyűjtötték be ezeket az embereket, csak egy történetre van már, úgy látom, időm. Sokszor azért, mert látták a szovjet katonák, hogy Hitler neve r betűre végződik, egy településen begyűjtöttek mindenkit, akinek r-rel végződött a neve. Elhurcolták őket a gulágra, és 40 százalékuk sosem tért haza. Ezekre Cegléden is emlékeznünk kell. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
