GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott kezdeném, hogy önmagában már az is szégyen, Boldog képviselőtársam, hogy egy ilyen törvénytervezetet így, ilyen körülmények között kell tárgyalni. Szégyen az, amikor a társadalmat, az emberek messze döntő többségét ez a kérdés érinti és érdekli is, akkor a kormánypártok viszonylatában ül egy államtitkár meg ül egy képviselő a parlament falai között az önök részéről. Szóval, azt gondolom, hogy ez a törvénykezés megcsúfolása az önök részéről. Ugyanezt csinálták önök akkor is, amikor a munka törvénykönyve elfogadására került sor, tudja, arra a szégyenletes munka törvénykönyvére, ugyanezt csinálták, amikor a sztrájktörvény elfogadására került sor, hajnal fél 3-3 óra magasságában, ugyanezt csinálják ezen típusú törvények tekintetében is. Nem akarják, hogy nyilvánossága legyen ezeknek a dolgoknak, csak meg akarják csinálni, csak el akarják dönteni, csak az embereknek egyrészt a gondolkodási, másrészt a cselekvési szabadságát kívánják elvenni. Azt gondolom, hogy ez szégyen. Nyugodtan mondhatom, az én értékrendem szerint ez gyalázat. Ez gyalázat, mert olyan irányba viszi a történetet, ahol az emberek csak kijelölt pályán haladhatnak. Az első időszakban még szélesebb ez a pálya, utána járdaszélességű, majd már csak pallón mehetnek, aztán kötéltáncot fognak végrehajtani. Gondolják önök, hogy ez így normális? Ott vannak önök s beszélgetnek az emberekkel? Nem, nyugodt lelkülettel merem állítani. Már egymással se mernek beszélni, már a parlament falai között is olyan kéthetenkénti ülésrendet hívnak össze, ahol az egyik héten a fideszes képviselők közül lézeng néhány arc bent a teremben.
(22.30)
Már egymással sem mernek beszélni. Már a Parlament falai között is olyan kéthetenkénti ülésrendet hívnak össze, ahol az egyik héten a fideszes képviselők közül lézeng néhány arc bent a teremben. Már azt sem akarják, hogy önök egymással találkozzanak, mert ha véletlenül néhányan még beszélgetnek az emberekkel, akkor talán el is mondják egymásnak azt, hogy mit beszélgetnek velük, és ez nem jó, mert feszültséget gerjeszt saját magukon belül.
El kellene gondolkodniuk, mit csinálnak. El kellene gondolkodniuk azon, hogy mindent figyelmen kívül hagyva döntéseket szülve hová jutunk. Ne csak a saját hibájukból okuljanak; ha mások elkövettek hibákat, hasonlókat, akkor okuljanak abból! De azért tegyék mindezt, mert én legkiváltképp nem azt sajnálom, ami majd önökkel, a pártjukkal történni fog, hanem azt, ami kárt okoznak abban az időszakban az emberek számára. Ezt kellene megpróbálni kikerülni.
Azt tudom mondani, ha egy csepp jóérzés van önökben, akkor úgy cselekszenek, hogy nem beszélnek arról, hogy milyenfajta vélemények sokasága alapozta meg mindazt, amit, hanem tényleg valójában konzultálnak az emberekkel. Nemzeti konzultációkat ilyen kérdésekben kell csinálni, ilyenekben, nem olyanokban, hogy előre tudom, hogy milyen válaszok születnek rá: emeljünk-e minimálbért? Hát, nagy valószínűséggel 98 százaléka az embereknek azt fogja mondani, hogy igen. Ja, de ha már ilyet kérdeznek, akkor meg úgy kellene megcsinálni, hogy az ne az állam számára hozzon bevételi többletet, a munkaadónak meg a munkavállalónak meg többletterhet, hanem éppen annak az embernek hozzon hozamot, aki minimálbért keres, mert ez nem így történik - ezt is tudja.
Azt is tudja, hogy amikor Orbán plakátoltatta magát orrba-szájba, mindenhol azt lehetett látni ezerrel, hogy nő a minimálbér, akkor a minimálbér bruttója nőtt, igen, kőkeményen. A terhek nőttek a munkaadóknál meg a munkavállalóknál, de és mindezek mellett az a pénz, amit a munkavállaló kézbe vett, meg kevesebbet ér, mint öt évvel ezelőtt. Ez megint csak egyfajta képmutatás, egy szégyenletes cselekvés.
Nem csodálkozom, hogy nem mernek az emberek szemei elé kerülni. Nem csodálkozom, hogy nem akarnak konzultációkat lefolytatni, hogy kerülik őket. De azt gondolom, vissza kellene térni arra az útra, amelyik arról szól, hogy figyelembe veszik az emberek véleményét, hogy nem úgy akarnak internetadót bevezetni, mint ahogy akartak, hogy nem úgy akarnak vasárnapi zárva tartást csinálni, mint ahogy akarnak, hanem úgy, hogy valós konzultációkat folytatnak le az emberekkel - tudja!?
És akkor szembehazudni a világgal internetadó kapcsán is? A frakcióvezetőjük kiállt, és azt mondta itt a Parlament falai között, nem szó szerint, de tartalmában, hogy az Amerikai Egyesült Államok ilyen internetadót akar bevezetni. Emlékszik rá, ugye, ha itt volt? Aztán másnap szembe kellett nézniük a cáfolatokkal, hogy nem, pont hogy nem akar internetadót bevezetni. Ha ilyen nyilatkozatot tesz egy ember, egy képviselő, egy frakcióvezető, annak másnap meg onnantól kezdve mindennap nem bele kellene nézni a kamerába, hanem ki kellene kerülni a kamerát.
Szóval, azt akarom mondani, hogy jó lenne konzultálni, beszélgetni az emberekkel, aztán annak a véleménycsokornak a figyelembevétele mellett szülni a törvénytervezeteket, és nem az éjszaka leple alatt hozni a Parlament falai közé, hanem a normál konzultációs meneteket betartva, tisztességes keretek között megvitatva, nem beszélni a megegyezésről vagy egyezségekről, hanem ezt megcsinálva úgy elfogadni törvényeket, hogy az az emberek érdekét szolgálja, és úgy, hogy önök ne erőszakkal döntsenek minden egyes kérdésben, hanem figyelembe akarják venni vagy akarják figyelembe venni azt, ami az emberek álláspontja és vélekedése ezekben a kérdésekben. Ne akarják elvenni a döntés szabadságát az emberektől!
Egyik pillanatban, egyik időszakban azt mondja Orbán, hogy nem, nem, amíg az 5 nap, a 6 nap kereset nem elég a normál megélhetéshez, addig vasárnapi zárva tartásról szó se lehet. A másik pillanatban meg azt mondja, hogy bezárjuk a boltokat?
Jobbikos képviselőtársaim, talán van egy olyan felület is, ahol lehetne közösen küzdeni azokért a magyar kisvállalkozásokért, a kkv-szektoron belüli vállalkozásokért, amelyekről nem csak beszélni kell, cselekedni is kell értük. Tudja, én nyugodt lelkülettel merem mondani azt, hogy ezen vállalkozások tekintetében akkor most érdemes lenne végiggondolni, például a 0-24 óra, tehát az éjjel-nappali nyitvatartású cégek tekintetében azt, hogy mennyi hazai magyar kkv van ezek keretei között, és akkor most nézzük meg onnan, hogy az jó-e, hogy ezek a vállalkozások csak a tulajdonosok vagy a családtagjaik szerepvállalása mellett végeznek, végezhetnek vasárnapi munkát. Az egyik oldalról ez rendben van-e így, ha a másik oldalról a vasárnapi munkavégzést hagyni kívánják? Vagy ha korlátozni kívánják, akkor nincs ellentmondás ebben a kérdéskörben.
Szóval, azt akarom ezzel jelezni, hogy én nem feszíteném szét kkv-kra és nem kkv-kra ezt a történetet, egyszerűen azért nem, mert szerintem a normális együttlét szükségessége fennáll. A magyar bruttó hazai termékek előállítása nagyságrendjének egy jelentős hányadát a nem kkv-k hozzák. Ugye tudja, képviselőtársam, hogy a mai foglalkoztatotti kör és a GDP előállítása tekintetében milyen viszonyrendszerek vannak? Hát, a multik kevesebbet foglalkoztatnak és több GDP-t állítanak elő; a kkv-k több embert foglalkoztatnak és kevesebb GDP-t állítanak elő. Szerintem mind a kettőre szükség van. Nem az egyiket ütni és - bocsánat - leköpni, a másikat a magasba emelni. Nem, mind a kettőt, mert, tudja, a multiknak is vannak beszállítóik, azok általában magyar kkv-k. De nem akarok ebbe az irányba elmenni, csak azt akartam jelezni, hogy szerintem mind a két felületen van tennivaló.
Tállai államtitkár úr azt mondja, hogy testi-lelki egészséget kell biztosítani, ez volt a bevezető gondolataiban, a vasárnap erről szól, erről kell hogy szóljon. Államtitkár úr, én azt mondom, hogy egészséges munkahelyeket kellene biztosítani a hétköznapokban.
Tudja, akkor, amikor önök - példaként mondom - a korkedvezményes nyugdíj rendszerét kivezették, merthogy nem gondolják azt, hogy ártalmas munkatevékenység végzését követően ezeket a kedvezményeket megszerezhessék az emberek a későbbiekben is, akkor önök az emberek ellenében cselekedtek, miközben semmit nem tettek foghatóan az elmúlt öt esztendőben azért, hogy mondjuk egészségesebb munkahelyek szülessenek.
Még egyszer, csak a visszaidézés kedvéért mondom: amikor azt a szégyenletes munka törvénykönyvét életre hívták, akkor abból a nem sokkal több mint 700 módosítóból több mint 500-at a Magyar Szocialista Párt nyújtott be, és messze döntő többsége a munkavállalók, a magyar kis-, közepes vállalkozások vagy mikrovállalkozások érdekeit, mármint a munkavállalók érdekeit szem előtt tartó tartalommal volt felruházva.
Tudja, amikor a megélhetés biztonságáról szól, államtitkár úr, akkor mindig gondolkodjon el azon, hogy mondjuk, az ebben a kereskedelmi szektorban dolgozó emberek milyen bérszínvonalon élnek, hogy a kistelepüléseken általában a minimálbér, a nagyobb városi településeken meg a létminimum vagy attól nem sokkal több az, amit ők egy adott hónapban meg tudnak keresni.
Az a baj, hogy ha önök mindent úgy gondolnak, hogy mindent meg kell hogy változtassanak, még önmagukhoz képest is, az elmúlt évek történéseihez képest is, az azért baj, mert mindig, amikor újabbnál újabb törvénytervezeteket hoznak a Ház falai közé, akkor azt látom, hogy egyre rosszabb minőségi tartalommal és egyre inkább az emberek érdekét nem szolgáló törvénytervezeteket hoznak, és ez nem viszi előbbre az országot.
A világörökségi helyszínek vonatkozásában nem tudok mást mondani és nem is akarok mást mondani, csakis azt, hogy ezek nem előjogok. Ezek egyszerűen ésszerű dolgok, hogy ezeken a helyszíneken, világörökségi helyszíneken a vasárnapi zárva tartásnak, a vásárlás lehetőségének a megtiltása egy elfogadhatatlan dolog.
(22.40)
Hiába bólogat, államtitkár úr (Tállai András: Nem bólogatok, hanem rázom a fejem. - Derültség.), hiába rázza a fejét, hiába áll fel, hiába ül le, hiába forog, ezzel nem változtat a helyzeten! (Tállai András: Nem tudom, miről beszélsz, mert üzletek lehetnek nyitva. Nem fognak bezárni minden boltot!) Nem ugyanaz, ha a szatócsboltszerű üzlet kinyit, ahol ezer ember kígyózik a sorokban, és nem ugyanaz, amikor megfelelő szolgáltatással, megfelelő termékekkel felruházva áll rendelkezésre az üzlet az ott lévő emberek számára. (Tállai András: Legalább felébredtem! - Derültség.)
Nagyon egyszerű a történet, államtitkár úr. Úgy látom, önnek lövése sincs arról, hogy mi történik ezeken a településeken. Úgy látom, önnek elképzelése sincs arról, hogy az emberek hogyan és miképpen élik az életüket ebben az országban. De úgy látom, és ez a legnagyobb baj, hogy ezt a hiányosságát ön nem is kívánja pótolni. Úgy látom, hogy meg se akarja ismerni a valós helyzetet. Fóbiáik vannak, amelyeket érvényre akarnak juttatni, ahelyett, hogy megismernék a valóságot, és a valósághoz illesztett olyan típusú törvénytervezeteket hoznának a Ház falai közé, amelyek az emberek érdekét, a kisebb települések érdekét, a világörökségi helyszínek érdekét szolgálnák, az ő fejlődési lehetőségeiket biztosítanák, minden egyéb kiegészítő törvénytervezettel egyetemben.
Tudja, amikor a városok költségvetéséből vesznek el forrásokat, mert ezzel is azt teszik, akkor bénítják, korlátozzák ezeknek a városoknak, ezeknek a településeknek a fejlődési lehetőségét. Mert önerőt önök honnan és mikor fognak biztosítani majd különféle fejlesztési támogatások megvalósításához? Önök csak terhet ruháznak az önkormányzatokra. Nem segítő kezet nyújtanak, önök csak terhet ruháznak az egyszerű, mindennapjaikat élő emberekre, akikről énekelni tudnak a kisemberek szintjén, a kisemberek nótáját fújva, de közben csak arról gondoskodnak, hogy hogyan és miképpen vegyenek el tőlük.
Még egyszer az első mondatomhoz illesztetten az az utolsó, hogy szégyenletes mindaz, amit csinálnak, és ahogyan teszik a törvényalkotás tekintetében. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
