BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon szerettem volna, ha ezt a mai napirend utáni felszólalásomat lemondhattam volna, de sajnos nem tudtam megtenni, mert a keddi nap után úgy gondolom, hogy mindenféleképpen el kell mondanom, amit én reméltem, hogy nem kell elmondanom.
Ugyebár, a keddi szavazáskor az isztambuli egyezményt a Fidesz leszavazta, a Jobbik pedig tartózkodó szavazással viselkedett ezen a napon ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Igaz, hogy mi csak azt szerettük volna, hogy vitázzunk az isztambuli egyezmény ratifikálásáról, de még ezt sem sikerült a keddi napon elérnünk.
Szó szerint idézném, hogy mit szerettünk volna kedden az isztambuli egyezménnyel. Az Országgyűlés kifejezi elkötelezettségét aziránt, hogy Magyarországon a családon belüli erőszakkal összefüggő esetek száma radikálisan csökkenjen. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy elítéli az erőszak minden formáját, ezenkívül is különösen azokat, amelyekben fizikai és érzelmi szempontból védtelen nők és gyermekek az áldozatok. Nem mehetünk el amellett, hogy ez az eset megtörtént most kedden, mert azt gondolom, hogy amikor olyan adatok jönnek ki Magyarországon, vagy olyan adatok látnak napvilágot, hogy ma körülbelül 300-400 ezer nőt érint a családon belüli erőszak, az elmúlt héten két nő halt bele a családon belüli erőszakba, a statisztikák azt mutatják, hogy közel másfél nő hal meg átlagban egy héten családon belüli erőszakban… - és havonta egy gyermek.
Azt gondolom, ha bántalmazásról beszélünk, itt ki kell emelnem nőnap előtt, hogy nemcsak nőkről beszélünk, hanem gyermekekről, fogyatékosokról és idős emberekről. Ezért lett volna szükség arra, hogy amikor 2014 márciusában Magyarország csatlakozott ehhez a megállapodáshoz, kijelenthettük volna most a keddi nap után, hogy egyáltalán hajlandóak vagyunk tárgysorozatba venni, vitázni erről a kérdésről és megvitatni a Parlament falain belül, hogy mit is tehetne a Magyar Országgyűlés, a törvényhozás annak kapcsán, hogy minél kevésbé, minél jobb adatok szolgálhassanak majd a következő években a statisztika alapjául.
Addig, amíg Magyarországon a parlament még csak vitatkozni sem hajlandó erről az ügyről, én úgy gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül, és minden egyes esetben hangot kell adni ez ellen. Pontosan azért szólaltam most fel, mert március 8-án, vasárnap nemzetközi nőnap van. Nagyon szeretném felhívni férfi társaim figyelmét, amikor édesanyjuknak, nagymamájuknak, kislányuknak vagy unokájuknak egy szál virágot vasárnap átnyújtanak, akkor jusson eszükbe majd az, hogy nagyon fontos lenne, hogy ezt az egyezményt Magyarország is ratifikálni tudja, és minél szélesebb körben tudjunk fellépni a családon belüli erőszak ellen.
Nagyon kérném a parlament képviselőit és a kormányt, hogy ha még egyszer benyújtásra kerül az isztambuli egyezmény tárgysorozatba vétele, támogassák majd ezt, mert higgyék el, hogy ebben a ciklusban meg fogjuk még egyszer próbálni, és addig fogunk próbálkozni, és addig fogjuk társadalmi szervezetek segítségét kérni, míg a kormány észre nem veszi, hogy ez Magyarország érdeke, a családok érdeke, a gyerekek, a nők és a bántalmazottak érdeke.
Ha a tévénézők még nézik ezt az adást, a napirend utáni közvetítést, akkor nőként kívánok minden nőnek nagyon sok boldog nőnapot. Kívánnám azt, hogy mivelhogy jobbikos képviselőtársak ülnek itt a legnagyobb számban, ők is gondolják végig, hogy támogatni kellene majd az isztambuli egyezménynek a vitára való felvételét.
Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, és nagyon nagy szeretettel közeledjenek a hétvégén nőtársaim felé. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
