SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából mindenki számára ismert az az előterjesztés, amit korábban Schiffer András képviselő úr, frakcióvezetőnk hozott rendszeresen a Ház elé, és azt hiszem, hogy az ő parlamentből való távozásával is újból és újból szóvá kell tennünk azt a visszásságot, amit a Fidesz-KDNP meglehetősen képmutató módon 2010 óta következetesen elkövet a magyar parlamentben, és mindezt számon kell hogy kérjük.
Azt hiszem, valamennyien tisztában vagyunk azzal - ha más nem, saját szüleink révén, a századfordulón, a 30-as, 40-es, 50-es években született rokonság révén -, hogy a kommunista időszak és a szocializmus 45 évének elkövetett bűnei miként nyomják rá a mindennapi életünkre a bélyegüket. A mindennapi politikai hangulatnak, a mindennapi politikai érvelésnek, a mindennapi politikai pozíciónak a mai napig meghatározó eleme az, hogy milyen hatással voltak ezek a kommunista évek a magyar társadalomra, és mindenképpen egyértelműen politikai pozíció szempontjából is létkérdés az, hogy mik történnek, milyen igazságtalanságok, méltatlanságok, bűnök történtek ebben az esetben.
Ez az egész bűnelkövetési folyamat, ami nagyjából a második világháború végét követően, de főleg az 50-es évek elejétől kezdve beindult Magyarországon, nyilvánvalóan olyan lépések sokasága volt, amely hosszú távra meghatározza Magyarország hangulatát, és azt hiszem, hogy Magyarország a szembenézés politikáját kell hogy válassza. A náci Németországgal való szembenézés, a háborús bűnökkel való szembenézés, minden egyes nemzetnek az, hogy szembenézzen a saját felelősségével egy halom kérdésben, segített feldolgozni azt a történelmi traumát, azokat a családi traumákat, ami a magyar közéletből és a magyar politikából nem ment ki jelen pillanatig sem.
Ebből következik az, hogy egy felróható bűne a rendszerváltást követő kormányoknak, hogy ezt a szembenézést nem igyekezett megvalósítani, nem igyekezett megtenni mindent annak érdekében, hogy a magyar társadalom ismerje azokat a személyeket, ismerje azokat az eseményeket, hogy kik és hogyan szolgálták ki azt az elnyomást, azokat a társadalmi igazságtalanságokat, azokat a bűnöket, konkrétan akár kommunista bűnöket, amelyek megtörténtek.
(Szávay Istvánt a jegyzői székben
Ikotity István váltja fel.)
Ikotity István váltja fel.)
Én azt hiszem, a magyar társadalomban is nagyon-nagyon sok ember volt résztvevője az akkori éveknek úgy, hogy nem kell félnie, és szembe mer nézni azokkal az évtizedekkel is, viszont azokkal nekünk kell tudnunk szembenézni, akik apáinknak, nagy-bátyáinknak, nagyszüleinknek esetleg egy-egy életnyomorúságot okoztak, és hozzánk hasonlóan elképesztően sokan vannak még a magyar társadalomban, akik ezeket a traumákat hordozzák magukkal.
Ezért immár sokadjára arra kéri a Lehet Más a Politika frakciója a Magyar Országgyűlést, hogy teremtse meg a lehetőségét annak, hogy az állambiztonsági múlttal kapcsolatos, a besúgórendszerekkel, a kémkedésekkel, a spiclis tevékenységgel kapcsolatos múltat megismerhesse a magyar társadalom. Tegye lehetővé a magyar levéltárból azoknak az adatoknak a megismerését, amik még segítenének feldolgozni azt a traumát.
A legtöbben talán részt is vettek a jelenlévők közül mind az 1956-os emlékév évfordulója alkalmából, mind pedig a gulág emlékévének - tehát a málenkij robotra elhurcolt embereknek az emlékéve - alkalmából rendezett ünnepségeken, nagyon-nagyon sokan voltunk olyan ünnepségeken, ahol találkozhattunk ezek elszenvedőivel, akik átélték ezeket, akiknek haza kellett jönni valahonnan. Egyértelműen kiderül, hogy nem a gyűlölködés, hanem az igazság igénye az, hogy szembe tudjon nézni, hogy mi történt ezekben az években. Az az igény, hogy fel tudja dolgozni a maga élete végén vagy utolsó évtizedeiben azt, amit elkövettek vele szemben, segítheti az embereknek feldolgozni mindazt, amit a XX. század teremtett a magyar társadalomnak.
(18.50)
Azt gondolom, valamennyiünk érdeke az, hogy az állambiztonsági múlt átlátható legyen, valamennyiünk érdeke, hogy ezek az akták végre nyilvánosságra kerüljenek, és ha legrosszabb esetben is, de az megtörténik, hogy azokban a súlyosan érintett esetekben esetleg a közéletből való kizárás következményeivel együtt járjon az intézkedés, az felvállalható annak érdekében, hogy a magyar társadalom egy jobb jövő elé nézzen.
Teljes őszintén hisszük azt, hogy nincs addig a rendszerváltás befejezve, és nincs addig a XX. század befejezve, amíg ezek az akták dugdosva vannak, és addig, ameddig az egykori spiclik és besúgók itt járnak közöttünk úgy, hogy soha nem nézhettek velük szembe azok, akiket elárultak. Ennek a lehetőségnek a megteremtését kérjük a tisztelt Országgyűléstől, és kérjük, hogy az a Fidesz-KDNP, amely korábban, akár csak ’89-től a miniszterelnök úr fiatalon ilyen elvek mellett sorozatosan kiállt és szónokolt, az akkori önmagukból egy picit még keressenek meg, és próbálják megteremteni annak a lehetőségét, hogy a törekvésünk eredményt érjen el. Erre kérem országgyűlési képviselőtársaimat és a parlamentet. Köszönöm a szót, elnök úr.
