VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az érvénytelen népszavazás utáni lépéseivel ön bebizonyította, hogy nem az ország valódi biztonsága érdekli, hanem a szajré. Ha önt az ország valódi biztonsága érdekelte volna, illetve az alaptörvénymódosítás, akkor már réges-régen megszüntette volna a letelepedésikötvény-bizniszt, ami egy gazdaságilag indokolhatatlan, korrupt, biztonságpolitikai szempontból pedig életveszélyes konstrukció. Ha ezt megtette volna, ha nem lett volna önnek fontos a szajré, akkor megszavazta volna az Országgyűlés az alaptörvénymódosítást. De ön nem tette meg (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), nem tette meg, s nemhogy nem tette meg, miniszterelnök úr, hanem Irakban egy újabb irodát nyitott. Uram ég! Irakban, az ISIS-terroristák közvetlen szomszédságában ön, miniszterelnök úr, egy újabb letelepe-dé-si-kötvény-irodát nyitott, azt üzenve, hogy ha az ISIS-terroristáknak forró a lába alatt a talaj, akkor nyugodtan jöjjenek ebbe az irányba. És ebben a helyzetben, miniszterelnök úr, ön kétségbeesve kapaszkodik az Alkotmánybíróság határozatába, olyan kétségbeeséssel, mint annak idején, a 2000-es olimpián Eric, az angolna a medence szélébe; dobálja, égig dobálja a kalapját, miközben ha valaki elolvassa az Alkotmánybíróság indoklását, a különvéleményeket, akkor abból nem az fog kijönni, hogy az alkotmánymódosításra, az alaptörvénymódosításra nincs szükség, hanem pont az ellenkezője, arra igenis szükség van. Nem mindegy, hogy mire tud hivatkozni az Alkotmánybíróság, milyen Alaptörvény áll a rendelkezésére.
Miniszterelnök úr, ebben a helyzetben ön három dolgot tesz: a saját alaptörvénymódosító javaslatát a saját képviselőivel az Igazságügyi bizottságban folyamatosan leszavaztatja. Hát mi történt? A másik: a mohósága miatt, miniszterelnök úr, amiért nem volt képes lemondani a letelepedési kötvények bizniszéről, most bukott politikusként megy ki Brüsszelbe (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), egy érvénytelen népszavazással és egy eredménytelen alaptörvénymódosítással a zsebében.
És miniszterelnök úr, amiért én önt ezzel szembesítem, amiért én ezt kimondom, ön személy szerint ellenem vezényel és a pártom ellen egy soha nem látott aljasságú lejáratókampányt. Azt kérdezem öntől, miniszterelnök úr: ennyire fontos ez a pénz? Ennyire fontos a szajré? Hát tényleg ide jutott? (Taps a Jobbik soraiban.)
