HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Jó napot kívánok! (Derültség.) Bocsánat... Nagy szeretettel üdvözlöm a Házat, az elnök urat és az államtitkár urat. Először is László Tamásnak szeretnék annyit válaszolni, hogy a vizuális környezetszennyezést mint fogalmat bevezette számunkra itt a törvényhozásban, és ezzel kapcsolatban nekem egy másik, egy szellemi környezet-szennyezés jutott eszembe, amit maga egyébként a kormányzat követett el nem is olyan régen, amikor ékes magyarsággal nagy kék plakátokra kiírta, hogy „Ha Magyarországra jössz, akkor nem veheted el a magyarok munkáját.” Majd ezt követően, alig rá egy-két hónappal, egy másik, mondjuk így, már etikai környezetszennyezést viszont az NGM követett el azzal, hogy 65 ezerben állapította meg a Magyarországon dolgozó harmadik országbeli állampolgárok számát. Azt gondolom, azért ön is érzi a kettő közötti hatalmas ellentmondást, és mindezt azokon az óriásplakátokon, amiknek a nagy részét most éppen be akarják önök tiltatni.
Magát a településképi törvényt annak idején, még ennek az évnek az elején mi támogattuk, megmondom őszintén. Már csak azért is, mert úgy gondoltuk, hogy azt a rogáni terrorakciót - ami 2015 novembere, decembere tájékán történt, gyakorlatilag azzal egy időben, hogy Rogán képviselőtársunk miniszterré avanzsált -, magyarul, hogy a település-rendezés elmúlt 25 éves eredményét egy kézmozdulattal sutba dobta, és az építési engedélyezési eljárás egész értelmét elvette egy törvénymódosítással, azt valamilyen értelemben ez a településképi törvény vissza-korrigálta.
Itt hadd jegyezzem meg, államtitkár úr, hogy az az arculati kézikönyv, amit ön említett, hogy arra a kormányzat 3,5 milliárd forintot fog szánni a következő időszakban, ez a megjelent kormányrendelet szerint egy nagyon jó dolog, és valóban hiányzó eleme egyébként a településtervezésnek, illetve az értékvédelemnek Magyarországon. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a 3,5 milliárd forint annak fényében, hogy összesen 3200 településünk van, nagyon kevés. Nagyon kevés. Nyilván a kisebb települések esetén ez az alig egymillió forintnál több, ha arányosan számolom, elegendő lehet, de azért egy nagyobb, megyei jogú város esetén vélhetően jóval-jóval többe fog kerülni. Hiszen ezt, ha valóban a településképi törvény eredeti értelme szerint akarják feldolgozni, akkor ott számtalan dologra ki kell térniük önöknek, illetve annak, aki ezt az arculati kézikönyvet fogja csinálni, és bizonyosan nem lesz elegendő ez az összeg.
(10.30)
Tehát én azt gondolom, hogy e tekintetben ennek a keretösszegnek az emelésére van sürgősen szükség.
Azért is támogattuk egyébként az eredeti településképi törvényt, mert a helyi értékvédelmi rendeletnek végre lesz értelme, komoly jogszabályi kerete, és a településvezetők kezében hatásos eszköz is lesz egyben, hogy betartassák ezeket a rendeleteket.
Ez a javaslat tehát, ami korábban törvénnyé vált, egy támogatandó javaslat volt, most azonban, ami előttünk fekszik, értelmezésünk szerint vegytisztán politikai indíttatású, és nyilvánvaló, hogy a szakmai érvek itt messze háttérbe szorultak. Ezt szeretném most pontokba szedve önöknek elmondani.
Először is: a táji környezet védelmének problémáját szeretném idehozni, ami valójában itt a lényege lenne ennek az egész történetnek, mert más a szerepük külterületen és belterületen ezen óriásplakátoknak, és sajnos más is a hatásuk, tegyük hozzá. E tekintetben azonban maga a törvényjavaslat, ami előttünk van, semmilyen megkülönböztetést nem tesz, pedig hát nagyon fontos lenne.
Az 1. melléklet 9. pontjában, illetve a 7. pontjában, amikor önök azt mondják, hogy „a helyi jelentőségű védett érték területe”, illetve „a tájképvédelmi terület, az egyedi tájérték területe” olyan területek a törvény szerint, ahol nem lehet elhelyezni ezeket a bizonyos óriásplakátokat vagy reklámhordozókat, ez a szabályozás az én értelmezésem szerint ellentmondásban van azzal, hogy a közúton, illetve annak környezetében nem lehet a szabályozást, a helyi rendeletet megfogalmazni.
Én itt nagyon jelentős ellentmondást látok, hiszen éppen a táji értékek védelme tekintetében pontosan ezek a közutak mellett lévő, nagy óriásplakátok, amik a leginkább romboló hatásúak. Tehát most vagy szabályozzuk olyan értelemben a tájvédelmet vagy tájképvédelmet, hogy ezeket ne lehessen elhelyezni, és ez teljesen rendben van, támogatandó cél, és akkor egyben ezt a kivételt nem fogalmazzuk be a törvénybe, hogy a közúton és annak környezetében, vagy pedig belefogalmazzuk, de akkor ne akarjuk védeni a tájképi értékeinket.
A másik az a kiskapu, mondjuk így, hogy az 1. mellékletben megfogalmazott területek, ezen kivételek alól évente három hónapban felmentést lehet kapni a helyi rendeletek szerint. Akkor viszont minek egyáltalában védeni ezeket a területeket? Én azt gondolom, hogy ez a kiskapu túlságosan szélesre tárja azt a lehetőséget, amit tehát nyilván a kormányzat saját magának is akar biztosítani azáltal, hogy bizonyos kormánypropaganda-célokra óriásplakátokat évente pár alkalommal ki tudjon helyeztetni országszerte. De akkor megint csak azt kell mondjam, hogy ezek olyan reklámhordozók, amiket nem lehet egyik napról a másikra telepíteni, illetve elhozni, tehát valószínűleg ezek folyamatosan valamilyen módon, de a tájképet rontó elemek lesznek.
Aztán itt van a hatóság kérdése. Ez egy rendkívül érdekes probléma, megmondom őszintén. Gondolkodtam rajta, hogy van-e olyan önkormány-za-ti-rendelet-típus, ami nem egy hatóság számára ad végrehajtási lehetőséget. Mire gondolok? Alapesetben a jegyző, illetve a jegyző által vezetett polgármesteri hivatal különböző osztályai azok, amelyek az önkormányzati rendelek végrehajtásáért felelősek. Ez alól kivétel az építéshatósági engedélyezési eljárások, magyarul: a HÉSZ és a szabályozási terv végrehajtásának a kérdésköre. Tehát ez is egy önkormányzati rendelet, de azt most már nagyrészt elvonták az önkormányzati hivataloktól, és a járási hivatalokba vannak integrálva.
Tehát ez egy kivétel, de ott is egy hatóság van megfogalmazva. De olyan rendelet, amiben az 1-5. § végrehajtásáért a jegyző a felelős, utána a 6-7. § végrehajtásáért valami más, egyelőre meg nem nevezett hatóság, ilyen rendelet nincsen. Nem tudom, ez érthető volt-e az államtitkár úr számára. (Csepreghy Nándor bólint.) Kérem, hogy a válaszában mondjon már egy ilyen példát, hogy van-e ilyen önkormányzatirendelet-típus, ami ilyen módon megosztja a végrehajtás felelősségét. Mert nincs. Nincsen! Én azt gondolom, hogy ez önmagában a végrehajtásban rettenetes káoszt fog tudni majd okozni.
A másik, ami szintén ezzel összefüggésben van, a településképi bírság kérdése. Önök a javaslatban a következőt fogalmazzák meg. Az 1. §-ban az van írva, hogy az önkormányzat polgármestere településképi kötelezést adhat ki és bírságot szabhat ki, ide nem értve a reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos, valamint a településképi bírságot. Tehát ez lesz az 1. § az új törvény szerint, amely az eredeti 8. § (2) bekezdését fogja szabályozni. Ezzel szemben az önök által meg nem változtatott 11. § a következőkről szól, ez a településképi kötelezésről beszél: az (1) bekezdés azt mondja, hogy a polgármester településképi kötelezést ad ki, és ennek folyományaképpen a (2) bekezdés szerint a kötelezés alapján a képviselőtestület bírságot szab ki, zárójelben: településképi bírság.
Az aztán már végképp teljesen unikum, hogy egy törvényen belül két fogalma van a településképi bírságnak, más bírságfogalom a településképi törvényben nincsen. Most önök itt ezáltal olyan koherenciazavart hoznak létre, ami feloldhatatlan lesz. Eddig sem volt lehetősége az önkormányzat polgármesterének bírságot kiszabnia, mert az a közgyűlésnek, illetve a képviselőtestületnek volt a feladata, csak kötelezést adhatott ki. Ezzel szemben önök most lehetőséget adnak neki valamifajta bírság megfogalmazására, de ez a valamifajta bírság egyébként a törvény egy további pontjában településképi bírságként az önkormányzati képviselőtestület kezébe van adva mint lehetőség. Nem tudom, érthető-e ez a rettenetes ellentmondás. Így nem lehet törvényt alkotni, zsákvarró tűvel nem lehet kodifikálni. Azt szépen meg kell tudni fogalmazni azért, hogy utána végrehajtható legyen, bárkinek is adjuk ezt a lehetőséget.
A 4. ponttal kapcsolatban a következőt szeretném mondani. Az, mondjuk, egy rendkívül támogatható része ennek a törvénynek, hogy aki plakátot idegen vagyontárgyra helyez el, bírságolható - ez valóban egy nagyon fontos dolog -, és ennek a bírságnak az összege majd az önkormányzati alrendszerbe folyik be, mert valóban a közterület-felügyelők feladata a közterületi bírság, a helyszíni bírság kiszabása. Én azt gondolom, ez tényleg egy nagyon nehéz és rossz helyzetet próbál kezelni azáltal, hogy százával-ezrével jelenhetnek meg különösen választási időszakban plakátok olyan helyekre elhelyezve, amik valóban rendkívül rontják a településképet. Ugyanakkor viszont azt vissza kéne valamilyen módon pótolni, pótoltatni az önkormányzatokkal, hogy mégiscsak legyen valami felület, ahol a választásra jogosultak, tehát akik választhatók, ki tudják helyezni adott esetben a saját magukat reklámozó plakátokat.
Összességében azt kell mondjam, hogy egyébként maga ez az előttünk fekvő törvényjavaslat a kormányzatnak a kormányrendeletben olyan széles kereteket ad a további szabályozásra, ami valójában valószínűleg a lényeget fogja tartalmazni, ami egy biankó csekk, amit mi nem tudunk kiállítani a kormányzatnak, mert egyértelmű eddig is a politikai célzat, de hogy aztán a kormányrendeletben pontosan ezt hogyan fogják önök továbbszabályozni, azt nem tudhatjuk, és ez leginkább az, ami számunkra a politikai motívumot jelenti. Mert ha az államtitkár úr elmondta volna itt az expozéjában, hogy mit fog tartalmazni a kormányrendelet, legalább egy-két ráutaló megjegyzést tett volna, akkor talán jobban látnánk, de így azt kell mondjam, hogy egyértelműen egy politikai fegyverként használja ezt a kormányzat, és ezért ezt mi abszolút elutasítjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
(10.40)
