GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az iskolaszövetkezeteknek ezen törvénytervezet alapján mostantól már természetes személyek is és jogi személyek is tagjai lehetnek.
A gyakorlati képzést - ami egy fontos dolog nyilván, ezt nem lehet elvitatni - a hallgató a külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági megállapodás alapján is elláthatja. Az alapvető problémák nem itt vannak, az alapvető problémák szerintem ott vannak, amikor akár a munka törvénykönyvéhez illesztett jogosítványrendszerek sérülnek, vagy akár a munkabér helyett a díjazás lép előtérbe.
Nagyon egyszerű a történet, államtitkár úr erről kevesebbet beszélt a bevezető gondolataiban, de biztos ez sem érdemel szót, mint az ő szavajárását ismerjük; arról kellett volna egy kicsit bővebben szólnia, hogy a munka törvénykönyve keretei között, tudja, az önök értrendjei szerinti rugalmasság mit is takar. Dunai Mónika is használja jó szívvel a rugalmasság kifejezését. Szeretném jelezni, önök kellően rugalmasak voltak már a 2011. és 2012. január 1-jével hatályosult munka törvénykönyve kapcsán is, amikor rengeteg olyan intézkedést hoztak, amely rugalmasság a munkavállalók számára a kiszolgáltatottságot eredményezte, akár a bérekben történő csökkenéssel is párosult.
Nem kell hogy a részletekbe belemenjek, mert nem feltétlenül ennek a törvénytervezetnek a keretei közé tartozik, de csak azért, hogy az emlékképeit egy kicsit felfrissítsem képviselő asszonynak és államtitkár úrnak is. Tudják, emlékeznek arra, hogy hogyan és miképpen csökkentették, mondjuk, a délutános műszak vagy az éjszakai műszak pótlékainak mértékét meg sok minden egyéb mást. De nem kell a részletekbe belemenjek, csak a rugalmasságra való visszahagyatkozással, visszahivatkozással szerettem volna szembesíteni önöket.
Na, ez a fajta rugalmasság nem kell a magyar munkavállalónak. Ez a fajta rugalmasság a kiszolgáltatottság növelését eredményezi, mint ahogy az előbbiekben mondtam. Lehet, hogy a munkaadónak eggyel több lehetőséget teremtett, mert őt is a falhoz szorították, mondjuk, annyival többet, hogy még egy bőrt lehúzhatott a munkavállalójáról, de egyéb mást nem. Tehát ez nem rugalmasság, tisztázzuk, ez kiszolgáltatottság.
Ugyanúgy, mint ahogy most, amikor a munka törvénykönyvéhez illesztett szabadság kérdéskörében eljárnak. Egy tollvonással, egy apró pici lendülettel elvették a nappali rendszerben lévő hallgatóktól a munkájuk után járó szabadság jogát.
(20.40)
Tudják, azt, amit fél évvel ezelőtt hoztak. Ezen törvénytervezetek kapcsán Kósától Czombán keresztül Szatmáryval kiegészülve Cseresnyésig és sok mindenki másig már mindenki belepiszkált ebbe a történetbe, a maga okosságát hozzátette. Hát, baj van, ha ennyi az okosság, nagy baj van, merthogy ennek az eredményessége nem mutatkozik meg, államtitkár úr.
Nem, sajnos nem az eredményessége mutatkozik meg, hanem az, hogy hogyan válnak kárvallottá ezek az emberek, a nappali rendszer keretei közötti hallgatók. Úgy, hogy az önök által fél évvel ezelőtt meghozott jogszabályban megítélt szabadság lehetőségét vonják most el tőlük. Fejetlenség ez, fejetlenség, nem következetesség.
De nem csak a szabadság kérdéskörével van probléma. Probléma van a munkabér vagy épp a díjazás dolgában. A szövetkezeti tag most már nem munkavállaló, hanem feladatteljesítő személy. Ezért nem munkabért kap, hanem díjazást. Tudja, államtitkár úr, hogy mi a kettő között a különbség, a munkabér meg a díjazás között?
Ha valamikor még lesz olyan, persze, ha önökön múlik, akkor nem lesz, de ha nem önökön, akkor lesz, hogy mondjuk, nyugdíjbiztonság, akkor más a munkabér és más a díjazás kérdésköre. Magyarul, azt tudom mondani, hogy a Fidesz és a KDNP közös összefogásával a hallgatókat egy újabb lépéssel továbblökték a munka törvénykönyvétől, gyakorlatilag annak a hatályától és annak a biztonságától vagy azáltal biztosított kérdésektől.
A munkajogi védettséget gyengítették ezen mostani törvénytervezet keretei között is. A munkaadók valószínűleg nem járnak rosszabbul, de még egyszer mondom, az iskolaszövetkezet tagjai igen, az iskolaszövetkezet tulajdonosai vélhetően nem. De lehet, hogy egy kicsit kutakodni kellene, hogy kik is az iskolaszövetkezetek tulajdonosai, esetleg nincsenek-e olyan összefüggések, amelyek a szerencsejáték felé vezető útvonal, a kaszinók felé vagy bármi más irányba megmutatkoztak az elmúlt időszakban.
Tudják, azért fontos ezzel a kérdéskörrel ilyen értelemben foglalkozni a munkatörvénykönyv szemszögéből, a díjazás helyetti munkabér szemszögéből, merthogy évente nagyjából 180-200 ezer olyan fiatal van, akik diákként valamilyen értelemben érintettek, érintettekké válnak, és ezek közül nagyjából 130-150 ezer fő - nyilván pulzál a rendszer -, ők az iskolaszövetkezet keretei között mutatkoznak meg. Őket is statisztikai alanyként használják, mint a közfoglalkoztatottakat, mert Dunai Mónika, nagy tisztelettel, hét évvel ezelőtt, tessen majd megnézni, hogyan nézett ki, az iskolaszövetkezet keretei között dolgozó fiatalok a munkaügyi statisztikában bent voltak-e vagy nem; most bent vannak-e vagy nem? Tudok válaszolni a saját kérdésemre. Igen, a különbség az, hogy önök a statisztikába ma beleszámítják azokat, akiket hét évvel ezelőtt nem számított bele a rendszer, és így próbálnak meg félrevezető, manipulált statisztikai adatokkal foglalkoztatási többleteket életre hívni. Nem így kell, nem! Úgy kell, ahogy a választási programban leírták, úgy, hogy hozamtermelő adóforintokat fizetők, a gazdaságban produktummal párosuló munkahelyeket hívnak életre. Ezt elfelejtették a cselekedeteik kapcsán.
Azt akarom tehát mondani, hogy jelen tervezet nem ad, hanem elvesz, és azt akarom még mondani, hogy a járulékcsökkentés útján történő visszafoglalkoztatás nem stabilizálás, nem, még nem is rugalmasság, a munka világából való kivezetés kategóriája. Tudják, akkor, amikor akár foglalkoztatási szövetkezetek, akár iskolaszövetkezetek keretei között beszélünk ilyen dolgokról, akkor sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy ez tényleg a munka világába való vezetést segítse és alapozza meg, és ne azt játssza ki. Elnök úr, köszönöm szépen.
