DR. RÉPÁSSY RÓBERT,
DR. RÉPÁSSY RÓBERT,
DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kúria 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló értékelése során mindenekelőtt azt szeretném bejelenteni, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a beszámoló elfogadását.
A beszámoló értékelése előtt annyit szeretnék még megjegyezni, hogy immáron negyedik alkalommal tárgyalja az Országgyűlés a Kúria elnökének beszámolóját. Ahogy tegnap az Országos Bírósági Hivatal elnöke beszámolójának az értékelése során is, most is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Országgyűlés 2011-ben úgy döntött, hogy 2012. január 1-jével a bírósági szervezet vezetését egy igazgatási vezetésre és egy szakmai vezetésre választja szét. A Kúria - amely ugyan saját szervezetét is igazgatja - elsősorban a bíróságok szakmai vezetője, és ebből adódik az a helyzet, hogy - a mostani és az elmúlt évekbeli támogatás és a beszámoló mellett - megítélésem szerint helyes döntés volt szétválasztani a bíróságok igazgatási vezetését és a bíróságok szakmai vezetését. Immáron negyedik alkalommal a Kúria elnöke a szakmai munkájáról tud beszámolni, arról, hogy hogyan látta el a feladatát, amelyet az Alaptörvény és a bírósági szervezeti törvény állapít meg részére, valamint egyes eljárási törvények.
A Kúria elsősorban jogorvoslati fórum, azután feladatai közé tartozik a jogegység biztosítása - sőt bizonyos szempontból éppen ez a legfőbb feladata -, az önkormányzati rendeletek feletti normakontroll, a népszavazással kapcsolatos jogorvoslatok elbírálása, elvi döntések meghozatala egyes szakterületeken, és nem utolsósorban joggyakorlat-elemzés. Így lehet keretbe foglalni a Kúria legfőbb feladatait. Megállapíthatjuk, hogy a 2015. évi beszámoló is tartalmazza az ezekre vonatkozó részletes beszámolást, azaz mindegyik tevékenységét törvényesen és az Alaptörvény szellemében látta el a Kúria.
A jogorvoslati fórumként való eljárásról annyit szeretnék elmondani, nyilván a törvényhozás döntése az, hogy mely ügyekben kerülhet a Kúria jogorvoslati fórumként szerepbe, mely döntések, mely eljárások csúcsán kerül a Kúria abba a helyzetbe, hogy rendes jogorvoslati fórum legyen, és azt is meg kell említeni, hogy rendkívüli jogorvoslatot is végez a Kúria. A beszámoló ebben a tekintetben is alaposan tartalmazza a tényeket.
A legfontosabb feladat a Kúria elnökének beszámolása szerint a jogegység biztosítása. Én idesorolom a joggyakorlat-elemző tevékenységet is, hiszen ez is vezethet a jogegység biztosítására szolgáló döntésekhez, de a joggyakorlat-elemzésnek természetesen önmagában is értéke van. Később még szeretnék a joggyakorlat elemzésére visszatérni.
Az önkormányzati rendeletek feletti alkotmányos normakontroll új feladata a Kúriának. Ezt az Önkormányzati Tanács látja el. Az Önkormányzati Tanács jól működött, és különösen visszaigazolta az alkotmányozónak és a törvényhozónak azt a döntését, hogy az Alkotmánybíróságot tehermentesítse az önkormányzati rendeletek normakontrolljától. Speciális helyzet az, amikor az önkormányzat döntését kell pótolnia, illetve az önkormányzat határozathozatalának a pótlásában vesz részt a Kúria. Gondolom, hogy erre csak kivételesen kerül sor.
A népszavazással kapcsolatos jogorvoslati fórumként is működött a Kúria. Elnök úr ezt bemutatta az iménti felszólalásában, hiszen népszavazásra is sor került, valamint számos népszavazási kezdeményezésre is. A Kúria munkája ebben a tekintetben is teljes volt.
Elvi döntéseket hoz. Az eltérő típusú elvi döntéseknek nyilván eltérő súlyuk van, mégis annak, hogy a bírósági szervezet szakmai vezetője, a Kúria hoz ilyen elvi döntéseket, van bizonyos szakmai iránymutató jellege, még akkor is, ha elnök úr az előbb kifejtette, hogy az alacsonyabb szintű bíróságokon dolgozó bírák szakmai meggyőződése a függetlenségük része. Ennek ellenére ezeket az elvi döntéseket a bírák nyilván igyekeznek követni.
Végezetül a joggyakorlat-elemző tevékenységről szeretnék néhány szót mondani, amely véleményemet egyébként az Igazságügyi bizottság ülésén is elmondtam. Csak egy zárójeles megjegyzés: örömmel üdvözöljük, hogy a Kúrián a főtanácsadói rendszer egyre hasznosabb tevékenységet fejt ki. A főtanácsadók nem bírók, hanem olyan szereplői az ítélkezésnek, akik valóban segítséget tudnak nyújtani az ítélkező bíróknak vagy az ítélkező tanácsoknak. Zárójelben jegyzem meg, hogy hasonló főtanácsadói rendszerre az alacsonyabb szintű bíróságokon is szükség lenne, és tudomásom szerint van is ilyen kezdeményezés.
Szerintem nagyon nagy segítséget nyújtana, egyébként Európa bíróságain, különösen az Európai Unió vagy az Európai Tanács bíróságain ez a fajta főtanácsadói munka ismert, és jól bevált. Nem köti a bírókat a főtanácsadó véleménye, de mégiscsak segítséget nyújt számukra akár jogi vagy akár más szakkérdésekben a döntésük meghozatalára. Ezt zárójeles megjegyzésként tettem a joggyakorlat-elemzéshez.
(9.30)
A joggyakorlat-elemzés ügyében a beszámoló tartalmazza azokat a témákat, azokat az ügyeket, azokat a joggyakorlat-elemző munkákat, amelyeket a Kúria elnöke vagy a Kúria maga eldöntött. Azonban az én megítélésem szerint ezek mindegyike tematikusnak tekinthető, tehát egyes témákban, egyes ügytípusokban folytat joggyakorlat-elemzést a Kúria.
A magam részéről azt vetem föl, hogy nemcsak tematikus joggyakorlat-elemzésre lenne szükség, hanem szükség lenne a bírósági ítélkezés olyan elemzésére, amelynek az eredménye segíthetné a közvéleményt abban, hogy megértse azt, hogy a bírói fórumok között, a különböző szintek között miért olyan nagy az eltérés az egyes ügyekben.
Hiszen a leginkább az borzolja a kedélyeket, mondjuk úgy, hogy a közvélemény számára az nehezen magyarázható, és nyilván így az igazságszolgáltatással szembeni bizalmat is veszélyezteti, hogyha ugyanabban az ügyben a különböző fórumok teljesen eltérő, szögesen eltérő álláspontra helyezkednek; egyik esetben súlyos büntetést szabnak ki az első bírói fórumon, amíg a másodfokú bíróság azt mondja, hogy még csak bűncselekmény sem történt, nemhogy büntetést kéne kiszabni, hanem majdhogynem megdicséri a vádlottakat.
Ez a fajta eltérés nem a konkrét ügyekben okoz problémát, hanem az igazságszolgáltatással szembeni bizalom a tétje ennek a kérdésnek. Természetesen jogászként magam is tudom, hogy a bírói döntés vagy a bíróság döntése akkor végleges, amikor a jogerős döntés megszületik. Tehát abban nincs semmi probléma, hogy a különböző szintek eltérően ítélnek meg egy ügyet, egy eléjük került jogesetet. Ebben nincs semmi probléma. De ha ez rendszerszintű és rendszeresen előfordul, és ráadásul nagyok az eltérések az első és a másodfok között, akkor ha másért nem, a törvényhozó figyelmét kellene felhívni arra, hogy mi a probléma az ilyen típusú ügyekben, mi okozza azt, hogy ilyen szögesen eltérően tudják megítélni. Hiszen azt gondoljuk, hogy a jogegység biztosítása a Kúria feladatai között, a jogegység biztosítása nemcsak földrajzi értelemben, tehát az ország összes bíróságára kötelező, hanem valójában a bírósági szervezetben is kellene biztosítania azt, hogy legalább hasonló jogi kérdéseket hasonlóan ítéljenek meg a bíróságok.
Nem a bírói függetlenség határait feszegeti ez a kérdés, hanem valójában egy szakmai kérdés. Egy szakmai kérdés, hogy hogyan lehet teljesen eltérő véleményre jutni. Ezt, elnök úr, nem kritikaként fogalmazom meg, hanem javaslatként, hiszen a kritikát nem érdemes a munkájukkal szemben megfogalmazni. Az világos, hogy a joggyakorlat-elemzés bevált eszköz, csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez is a 2012. január 1-jén életbe lépett új bírósági törvényeknek köszönhető, de a joggyakorlat-elemzésnek nagyon fontos üzenete lehet a törvényhozás számára, mert az én értelmezésem szerint a joggyakorlat-elemzés a törvények egyfajta utólagos hatásvizsgálata. Azt a tükröt állítja a törvényhozással szemben, hogy kérem szépen, önök ilyen törvényeket alkotnak, és a joggyakorlatban ezek a törvények így és így érvényesülnek, tehát az egyes bíróságok ezt és ezt értik a törvények alatt.
Ezért nekünk nagyon fontos visszajelzés az, amit a joggyakorlat-elemzés eredménye mutat. Nekünk, törvényhozóknak ezeket a témákat ismernünk kell. Természetesen az Igazságügyi Minisztériumon keresztül megérkezik a törvényhozásba a joggyakorlat-elemzés eredménye, de jó lenne, ha közvetlenül is megérkezhetne a joggyakorlat-elemzés eredménye a törvényhozáshoz.
Tisztelt Elnök Úr! Még egy mondatban szeretnék vagy talán kettő mondatban szeretnék reagálni arra a felvetésére, amit itt elmondott, tudniillik, amikor a Kúria döntést hozott és az alacsonyabb szintű bíróság megismételte a szakmai álláspontját, ön azt mondta, hogy a szakmai meggyőződés a bírói függetlenség része. Ezzel teljesen egyetértünk, és ezt senki nem is vonja kétségbe. De általában a másodfokú döntéseknek az az egyik jellegzetessége, hogy törvénysértőnek nevezi az elsőfokú döntést. Azt mondja, hogy az elsőfokú döntés itt és itt, ezen a ponton törvénysértő volt.
Tisztelt Ház! Szögezzük le, hogy a törvénysértéshez való ragaszkodás nem szakmai meggyőződés, az hiba. Ha valaki megismétli a törvénysértést, én nem a konkrét ügyről beszélek, csak azt akarom ezzel jelezni, hogy szerintem a szakmai meggyőződésnek is van egy határa, ilyen értelemben a bírói függetlenségnek is van egy határa. A bíró a törvényeknek alárendelten dolgozik, és amennyiben a bíró ragaszkodik a saját törvénysértő álláspontjához, akkor ezt nem kell szó nélkül hagyni.
Tisztelt Ház! Remélem, hogy az általam elmondottak semmit nem rontottak le azon, hogy megítélésünk szerint a Kúria kiváló munkát végzett, és immáron negyedik éve a Kúria mint a bírósági szervezet szakmai vezetője, betölti a szerepét, betölti az alkotmányos szerepét, és ezért javasoljuk a Kúria elnökének beszámolója elfogadását. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
