DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Legfőbb Ügyész Úr! Képviselőtársam! Vitányi képviselő úr érzi a bajt, igen, valóban van. (Derültség és közbeszólások.) Bár kétségkívül ezúttal tudok rövidebb lenni, mint szoktam, hiszen az ügyészség tevékenységében sajnos az égadta világon semmi nem változott. Ahogy az eddigi beszámolóknál is megtartott vezérszónoki felszólalásaimnál, így most is kénytelen vagyok két ügyészi körhöz külön-külön szólni. Először is a magam és frakcióm nevében szeretném megköszönni több ezer ügyésznek és nem ügyész ügyészségi alkalmazottnak a 2015-ben elvégzett munkáját. Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy hozzájárultak közös biztonságunk fenntartásához, a bűn üldözéséhez, hogy képviselték a vádat a bíróságokon, hogy részt vettek és felügyelték a nyomozásokat, s hogy polgári ügyekben eljáró ügyészek közreműködtek a jogbiztonság érdekében.
Azok a számok, amikről a legfőbb ügyész írásban és szóban beszámolt, az ő munkájukat dicsérik. Köszönet érte.
Van azonban egy másik része, egy rendkívül kis halmaza az ügyészi társadalomnak, amely egészen más megítélés alá esik. Állítom, hogy az ügyészi felső vezetés és a felső vezetés néhány alacsonyabb beosztású bizalmasa egy ma regnáló XXI. századi diktatúrának nem is kiszolgálója, hanem pillére, a rezsimnek nem kisegítője, hanem része, alapvető építőeleme. A múltban is, de ma is minden, arra igényt tartó rezsim meg tudja találni a maga Gulyás elvtársait, még ha napjainkban más foglalkozásra utaló családnevet is viselnek. Sokan tudjuk, hogy kik voltak részesei ennek a folyamatnak, és tenni fogunk róla, hogy ezt ne felejtsék el önöknek akkor sem, amikor egy-két évtized múlva már szívesen megtennék.
Módszerüknek két ága van, nem fogok újat mondani ebben sem. Az egyik, hogy ellenzéki politikusokkal szemben pontosan a politikai eseményekhez időzített, a sajtóban professzionális kommunikációs technikával felépített koncepciós eljárásokat folytat, a Fidesz választási győzelmeinek elősegítése érdekében. Ezekben az ügyekben ma már a bíróság egymás után állapítja meg, hogy felmentésnek van helye, a beszámolóval érintett időszakban, 2015-ben kettőről; s már tudjuk, hogy 2016-ban újabbak csatlakoztak a mostanra hosszúvá fejlődött sorhoz. De nem szaladok előre, nehogy elnök úrnak figyelmeztetnie kelljen a tárgyra térésre, szóval, azokról majd a 2016-os beszámolónál fogunk beszélgetni.
E körben azonban rendkívül beszédes, hogy a Kúria éppen ebben az évben gondolta úgy, hogy elvi bírósági határozat kiadására van szükség a törvényes vádról. Másként fogalmazva: az ügyészségnek iránymutatást kell adnia arról, hogy milyen tartalmi elemekkel kell a vádat benyújtania, pedig a törvényes vád fogalma nem egy új rendelkezés, hosszú évtizedek óta része a büntetőeljárásjogi törvénynek, ugyanazt tanultuk húsz éve, és ugyanazt tanítják most is erről. Akkor vajon mégis mi az oka annak, hogy most szükség volt erre a döntésre? Miért éppen most? A Kúria elnökénél rákérdeztem erre, s a sok kérdés közül éppen erre nem válaszolt; nyilván nem véletlenül. Mégsem mondhatta - annyi lojalitás volt benne az ügyészség iránt -, hogy azért, mert az ügyészség az elmúlt időszakban sorozatosan nyújtott be olyan vádiratokat, amelyek e követelménynek nem feleltek meg, ezt mégsem mondhatta, s valahogy ennek a jelenségnek elejét kellett venni. De vajon mi lehet e jelenség oka? Négy év alatt ennyire leromlott az ügyészek szakmai tudása? Szerintem nem. Sokkal inkább az, hogy feletteseik megalapozatlan vádemelésekre utasítják őket. No, ennek kell gátat szabni, s meggyőződésem, hogy ennek a tarthatatlanságára figyelmeztet a Kúria döntése is.
A másik ág, hogy az ügyészség elősegíti a maffiamódszerekkel folytatott állami korrupciót azzal, hogy nem tesz semmit ezekben a nyilvánvalóan és bizonyíthatóan korrupciógyanús ügyekben. Újabb módszer, hogy amikor már tarthatatlanná válik a helyzet - lásd Rogán Antal esete -, akkor a közvélemény csitítása érdekében megindítja az eljárást, aztán, amikor a közhangulat már úgy nagyjából megnyugodott, akkor csöndben megszünteti.
De még ez is jobb, mint Nyakó István esete, amikor az NVB és az NVI feljelentése után bűncselekmény hiányában szüntették meg az eljárás a népszavazás rendje ellen tett bűncselekmény ügyében. Először a nyomozó hatóság azzal nevettette ki magát, hogy nem tudja beazonosítani azokat az elkövetőket, kopasz verőembereket, akikről a média már régen megírta még a kutyájuk nevét is, nemhogy a sajátjukat, sőt még az előéletüket is feltárta. Aztán a Kúria, az NVB, az NVI szerint is akadályozták Nyakó Istvánt a kezdeményezése leadásakor. A törvény releváns része úgy szól, idézném: „aki az arra jogosultat a népszavazási kezdeményezésben akadályozza, bűntettet követ el”. Persze, videofelvételek közlése után csak a vak nem látta, hogy Nyakó Istvánt akadályozták, az ügyészség szerint mégsem történt bűncselekmény. Igaz? Amit viszont ők tettek, az egyértelműen az, úgy hívják, hogy hivatali visszaélés. S ha lesz egy legfőbb ügyész, akinél érdemes feljelentést tenni, akkor fel fogjuk jelenteni. Nyilvánvalóan nem a kopaszokat féltették itt sem, hanem Kubatov Gábort, aki felbérelte őket, s mégis kínos lett volna, ha egy megindított büntetőeljárásban a kopaszok ad absurdum terhelő vallomást tesznek a Fidesz alelnökére. Hát így működik ez a rendszer!
Persze, ez csak egy példa a sok közül, de ha már Kubatov Gábornál tartunk, akkor beszélhetnénk nyugodtan a Vizoviczki-ügyről is, ahol a sokat próbált bűnöző levélben kérte a Fidesz-alelnök segítségét a büntetőeljárása miatt. Kubatov elmondta, hogy a levelet a hatóságoknak leadta, becsatolta a büntetőeljárás iratai közé. S milyen érdekes, az ügyészség valahogy nem találja ezt. (Korózs Lajos: Szégyen!) Nagy szerencse ám ez a Fidesznek!
Vagy itt van a Voldemort-ügy, ahol egy fideszes képviselő tetten érése hiúsult meg rejtélyes módon, s az ügyészség még csak ki sem vizsgálta, hogy hogyan. Aztán itt vannak az MNB-s ügyek, ahol a jegybankelnök rokonai, szeretője, a szerető rokonai kamionokkal hordják ki a közpénzt az MNB-ből, s azonkívül, hogy ön, legfőbb ügyész úr, a botrány kirobbanása után egy nappal véletlenül elkölt egy kellemes, közös ebédet Matolcsyval, az égadta világon nem történik semmi. Meg persze biztosan az is rendben van, hogy a miniszterelnök rokonsága egy nemzetközi körözés alatt álló bűnözővel üzletel Magyarországon, aki a miniszterelnök mellett vásárol ingatlant, és ki-be jár Magyarországra anélkül, hogy az ügyészség megfogná.
S ha mindezt szubjektívnak gondolná, tisztelt legfőbb ügyész úr, a Transparency International - nem a magyar, hanem a nemzetközi - szerint, amely a világ egyik legelismertebb és legátfogóbb korrupciós listáját állítja össze, ezen a listán évek óta egyre hátrébb csúszunk, idén három hellyel.
(11.20)
A következő sorokat szintén a Transparencytől szeretném idézni tehát. „Magyarországon a korrupció központosított formája épült ki és vált rendszerszerűvé. A kormány következmények nélkül használja a hatalmát arra, hogy illetéktelen előnyökhöz juttassa a holdudvarába tartozó üzleti csoportokat.” - mindezt az ön bábáskodása mellett, tisztelt legfőbb ügyész úr. Gratulálok hozzá!
Vajon hol van ennek az ellenpontja? Hol vannak azok a büntetőeljárások, ahol a magyar kormány tagjait, igazi döntéshozóit, oligarcháit vonnák felelősségre? Miért nem vádlott Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Garancsi vagy Vajna? Még mindig azon lovagol az ügyészség, hogy lassan egy évtizeddel ezelőtt voltak szocialista ügyek, amikben - csak úgy mellékesen megjegyzem - egyre másra születnek a felmentések? Egyetlen eljárás nem indult fideszes prominenssel szemben, pedig már nemcsak a hergelhető közvélemény háborog a rendszerszintű korrupció miatt, hanem olyan, politikától független vezető értelmiségiek is, mint például Kocsis Zoltán karmester - Isten nyugosztalja!
Néha persze már nagyon nagy a botrány, és akkor internálják a jegyszedőt. Egyetlen eljárásról tudok országos politikusokkal szemben, ami megindult, az Mengyi Roland, alias Voldemort; egy képviselő, akinek a botrány kirobbanása előtt még mi, képviselőtársai is alig ismertük a nevét. Nos, igazi fideszes prominens, a jegyszedő, ő felelős mindenért.
Legfőbb ügyész úr kiemelte, hogy milyen kiváló a kapcsolata az OLAF-fal. Érdeklődéssel hallgattam ezt, mert 2015-ben egy konferencián, amit egyébként valóban a Transparency szervezett, járt nálunk az OLAF egyik felső vezetője, prominense, hát ő nem ezt mondta, legfőbb ügyész úr. Ő azokat a problémákat emelte ki, amelyek a magyarországi rendszerszintű korrupcióval kapcsolatosak és azt, hogy egyébként Magyarország ebben és a magyar bűnüldöző szervek képtelenek hatékonyan eljárni. Úgyhogy amit önök csinálnak és eltűrnek, legfeljebb az Olaf nevű hóembernek tetszik a Jégvarázsból, de hogy a hivatalnak nem, az egészen biztos.
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Ön mindig büszke a 98 százalékos váderedményességre, és ezt is mindig ki kell emelnem, és egyre inkább megalapozottan azt gondolom. Rendkívül kíváncsi leszek, hogy a politikai érintettségű ügyeknek, amelyek ön szerint egyébként nincsenek, milyen lesz a váderedményessége. Szeretnék annyiban segíteni, hogy mit tekintek én annak. Olyan ügyeket, amelyekben politikusok érintettek, állami döntéshozók érintettek, és egyébként a közvéleményben politikai ügyként fogalmazzák meg őket. Ezek a politikai érintettségű ügyek. Azt gondolom, jól behatárolható, hogy melyek ezek. A tendencia már látszik. Vélhetően a váderedményesség a felét sem fogja elérni az országos átlagnak; talán a harmadát sem fogja elérni.
Őszintén remélem, hogy tanulmányok sora fog majd arról születni, hogy hogyan folytak ebben az időszakban a büntetőeljárások. Őszintén remélem, hogy jogtudósok elemezni fogják ezeket az ítéleteket, elemezni fogják a büntetőeljárásokat, elemezni fogják azokat az eljárásokat is, amelyek az ügyészségen szűntek meg, elemezni fogják azokat a feljelentéseket is, amelyeket önök különböző mondvacsinált okokkal elutasítottak, és a tudomány fogja végül meghatározni azt, hogy mi lesz ennek a korszaknak a megítélése. Tartok tőle, tisztelt legfőbb ügyész úr, hogy bár nyilvánvalóan ön is elfogult a tevékenységével kapcsolatban pozitív értelemben, én is elfogult vagyok negatív értelemben. Azt prognosztizálom, hogy ezek a tudományos eredmények az én meggyőződésemhez és megítélésemhez lényegesen közelebb fognak állni, mint az önéhez.
Rubovszky elnök úrnak az a mondata, hogy arra kér minket, hogy támogassuk a beszámolót, gondolom, ez vicc volt, és ennek is fogom fel. Ha lenne olyan gomb a palettán, hogy „nagyon nem”, akkor én ezt nyomnám meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
