DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a legfőbb ügyész beszámol a parlamentnek, alkotmányos kötelezettségét teljesíti. Pontosan leírják a jogszabályok, hogy milyen keretek között mit tehet, mit mondhat, és egyáltalán mi a jelentősége és mi az értelme a parlamenti beszámolónak. Azt gondolom, hogy ez egy fontos eszköze a hatalommegosztás rendszerének, egy olyan eszköz, amikor a parlament gyakorolhatja ellenőrző funkcióját. Azonban az is tény, hogy ezt az ellenőrző funkciót a beszámoló tekintetében teheti meg.
Az itt elhangzottak egy nagyon jelentős része, mondhatni, hogy túlnyomó többsége nem a magyar ügyészség 2015-ös beszámolójával foglalkozott, hanem vagy konkrét ügyekkel, vagy általános megállapításokkal, vagy valamilyen személyes megjegyzésekkel. Úgyhogy, ha nem veszik zokon, és ezt nem vehetik zokon, mert ez felel meg Magyarország törvényeinek, én arra fogok válaszolni, ami ennek az ülésnek a célja, feladata és azokban a keretekben, amelyeket a törvény előír. Egyébiránt konkrét ügyek tekintetében bármikor rendelkezésre állnak egyéb képviselői eszközök.
Én nem hallottam most olyan kritikát, ami elhangzott volna a 2015-ös beszámolóval kapcsolatban, hogy a legfőbb ügyész vagy az ügyészség elmulasztotta volna e kötelezettségének teljesítését (Dr. Bárándy Gergely: Erről beszéltünk!), és ez már önmagában örömmel tölt el. Én nem tudom, hogy képviselő úr miről beszélt, én azt mondtam, hogy mindenre válaszoltunk, amiről kérdést kaptunk. Tehát összefoglalóan: ami nem 2015-ben történt, illetve nem a 2015-ös beszámoló tárgya, ami jogszabályokra vonatkozott, amely a jogalkotás keretébe tartozik, és amelyre hatása az ügyészségnek nincs, ami a kormány vagy más hatóság intézkedését, döntését, általa kibocsátott irányító eszközét illeti, és amire nincs hatása az ügyészségnek, ami a személyeskedő megjegyzéseket illeti, és ami a fenyegetőzéseket illeti, azokra nem kívánok válaszolni, és nem is válaszolhatok, mert erre nincsen alkotmányos felhatalmazásom.
Önök nagyon sok mindenről beszéltek, egy dologról igazándiból nem, ez pedig az, hogy vannak törvényes keretek. Vannak jogszabályok az Alaptörvényből kiindulva egészen a rendeletekig vagy utasításokig. Magyarország jogállam, és egy jogállamban az ügyészség azt teszi, azt kell tennie, amit a jogszabályok előírnak. Törvényesség van (Dr. Bárándy Gergely: Ezt kértük számon!), törvényesség van, és a törvényesség követelménye előírja, hogy kit miért, hogyan, milyen rendben lehet felelősségre vonni vagy nem szabad felelősségre vonni.
(13.40)
Én azt megértem, hogy politikai szempontok szerint ez a történet másként nézhet ki. Ha egy politikai nézet úgy gondolja, hogy a másik oldalon felelősséget kellene megállapítani, akkor sérelmezi, ha ez nem így történik, és sérelmezi azt is, ha az ő oldalán állapítanak meg felelősséget, de ez politika, és ezzel én nem kívánok foglalkozni, és nem egyszerűen nem kívánok foglalkozni, hanem nem is foglalkozhatok vele. Ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani azért, mert úgy látom, ez a mai ellenőrző országgyűlési ülés, aminek fontos funkciója van, egy olyan irányt vett, amihez én a törvények alapján nem tudok nagyrészt hozzászólni. (Dr. Bárándy Gergely: Ez nem így van! Nem értünk ezzel egyet.) Amihez hozzá lehet szólni, azt természetesen megteszem.
Sajnálattal tapasztaltam azt is, hogy bizonyos tekintetben tájékozatlanság jellemezte a hozzászólásokat. Csak példaként emelek ki egyet-kettőt, és ezt azért teszem, mert úgy gondolom, hogy akkor lehet értelmes vitát folytatni egy adott szervezet tevékenységéről, akkor lehet jó válaszokat adni, ha a kérdések ugyancsak jó kérdések, és nem hagynak figyelmen kívül tényeket és - ami jelen esetben nagyon fontos még - jogszabályokat. Egypár példa: Bárándy képviselő úr itt hosszasan példálózott a törvényes váddal, mondván, hogy évtizedek óta ez egy milyen fontos intézmény, és vajon miért pont most jut eszébe a Kúriának ezzel foglalkoznia. Ez ténybelileg nem egészen úgy van, képviselő úr, ahogy ön előadta. 2005 óta létezik ez az intézmény (Dr. Bárándy Gergely: A 2015-ös beszámolójában benne van.), nem évtizedek óta, és éppen azért foglalkozott vele a Kúria, mert ez eleddig így nem került elő, és most már valóban ezt a kérdést is körbe kell járni, de nem azért, mert az ügyészség vádemelési gyakorlata sértené a törvényes vád követelményeit.
Ha a képviselő úr egy kicsit is tájékozott lenne és utánanézett volna, akkor azt a tényt találta volna, hogy 2015-ben összesen kettő ügyben, összesen három terhelt tekintetében mondta ki a bíróság a törvényes vád hiányát. Ha már annyit példálóztunk itt a különböző százalékokkal, akkor hozzá kell hogy tegyem ehhez a tényhez, hogy ez 99,99 valamennyi százalékos sikert jelent az ügyészségnek a törvényes vád tekintetében. (Dr. Bárándy Gergely: Nem mindegy, milyen ügyekben!) Azt gondolom, hogy ezt tovább ragozni nem nagyon kellene, bármennyire is nem tetszik. (Z. Kárpát Dániel: A lényeg az elegancia.)
Ugyancsak Bárándy képviselő úr említette az OLAF-ot, hogy az OLAF-fal milyen a kapcsolat, vagy milyen nem a kapcsolat. Azt gondolom, hogy a tények itt is önmagukért beszélnek. 2015-ben is kiváló volt a kapcsolat az OLAF-fal, nagyon szorosan együttműködünk. Valamennyi, OLAF által közvetített ügyben az OLAF indítványának megfelelően el lett rendelve a nyomozás. Azt is megállapítottuk, hogy az európai trendtől egy fikarcnyit nem tér el az ezekben az ügyekben emelt vádemelési arány. Semmivel nem tér el, sőt nagyon sok országénál jobb. Egyébiránt meg tudom nevezni, hogy ki az, aki a kiváló együttműködést tartja számon, mert az maga Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója. Ilyen ismeretlen személyek, hogy egy magas vezető azt mondta, hogy, erre nem tudok adni. (Dr. Bárándy Gergely: Elküldöm a nevét.) Én arra tudok adni, amit az OLAF főnöke személyesen nekem és munkatársaimnak mondott, képviselő úr.
A tájékozatlanságra, ami sajnálatos, de azért van jelentősége: Gyüre Csaba képviselő úr említette az ügyészséget és a legfőbb ügyészt, mint az állami büntetőigény kizárólagos képviselőjét; szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ez nem azt jelenti, hogy büntetőigényt csak és kizárólag az ügyész képviselhet. Azt a szót egy kicsit értelmezni kellett volna, hogy az állam büntetőjogi igényének képviselője. 2004-ben az Alkotmánybíróság pontosan ezzel kapcsolatban jelentette ki azt, hogy más állami szerv nem érvényesíthet büntetőjogi igényt, csak az ügyészség. Tehát ez az állami szervekre vonatkozik, képviselő úr, és nem magánszemélyekre. Erre vonatkozik a pótmagánvád intézménye, bármely magánszemély érvényesíthet büntetőigényt a bíróságok előtt, feltéve, ha az egyéb törvényes követelményeknek eleget tesz. De arról meg beszéltem, és ez az ön által is említett panaszjoggal függ össze, hogy azt számonkérni az ügyészségen, hogy milyen kereteket ad a panaszra, törvényi kereteket, aligha lehet, mint ahogy más hozzászólók is többször számonkértek különböző jogszabályi rendelkezéseket vagy éppen azok hiányát. Azt gondolom, hogy itt a legjobb helyen beszélnek erről, önök a törvényhozók. Ezeket a szabályokat önöknek kell megteremteni, módosítani vagy hatályon kívül helyezni.
A konkrét ügyekre vonatkozóan azt gondolom, hogy itt csak arról beszélhetünk az előbbiek szerint, ami 2015-ös konkrét ügy. Önök rengeteg olyan ügyet említettek, amelyek folyamatban vannak, vagy még nyomozási szakban, vagy pedig bírósági szakban. Azt javaslom, hogy vagy várjuk meg a végét ezeknek az ügyeknek, vagy pedig éljenek azzal a képviselői eszközzel, amely rendelkezésükre áll, nyilván akkor, ha ez még megtehető és nincsen bírósági szakban az ügy.
Gyüre képviselő úrnak mondanám, hogy valóban van különbség a váderedményesség és a fellebbezési eredményesség között, de nem annyi, mint amennyit ön említett.
(13.50)
A másodfokú fellebbezési eredményesség összességében 52 százalék fölött van, a harmadfokú pedig 59 százalék. (Z. Kárpát Dániel: Az ön adatait idézte képviselőtársam.) Az megint más, amit ön mondott. Legyünk pontosak! Azt gondolom, ez egy elengedhetetlen követelmény a jogalkalmazásban, és az ügyészség nem is térhet el ettől. Amit ön mondott, az valószínűleg a súlyosításra irányuló fellebbezések, nem pedig a fellebbezési eredményesség. A kettő között különbség van. A fellebbezési eredményesség többet foglal magában, mint önmagában a súlyosításra irányuló fellebbezések. Ön viszont ezt a számot említette.
Ha végigszaladunk, csak azokat a pontokat említem, amelyek az egyes képviselő uraknál itt megválaszolhatók. Bárándy képviselő úr említette, hogy kétfajta ügyész van. Ezt nem először teszi. Valószínűleg úgy gondolja, hogy van a rossz ügyész, akinek én vagyok a megtestesítője, és a jó ügyész, aki az eredményeket eléri. Azt ugyan említette, hogy mindenért én felelek, ami az ügyészségen belül van, de ha jól értem, a jó eredményekért nem én felelek. Én azt gondolom, hogy valamennyiért vállalom a felelősséget úgy, ahogy ez az Alaptörvényben és az ügyészségre vonatkozó törvényekben elő van írva. Nem hiszem, hogy egyformán gondoljuk ezt.
Koncepciós eljárások. Az, hogy ez politikai kategória és nem jogi kategória, aligha szorul magyarázatra. Ez talán nagyon jól kiderült Staudt képviselő úr felszólalásából is, aki ugyancsak látott hiányosságokat az ügyészség gyakorlatában. Igaz, hogy ő a Kehit említette mint feljelentést, és a feljelentések tárgyaként többek között megjelölte a korábbi kormányok alatti ügyeket is. Azt gondolom, önmagában ez az összevetés mutatja, hogy óvatosan bánjunk ezekkel a kijelentésekkel. Politikailag természetesen lehet mindent mondani, jogilag mi semmilyen különbséget nem teszünk, és nálunk minden ügy megítélése ugyanolyan.
Azt mondtam, hogy konkrét ügyekről nem beszélek. Nem is akarom ezt megtenni, csak szeretném jelezni, hogy vannak olyan ügyek, ahol nem lehet eltekinteni attól, már a nyomozás során sem, hogy mi a joggyakorlat Magyarországon, vagy hogy az adott ügyben a bíróság már mondott-e valamit, ami befolyásolhatja az ügy menetét. Azt gondolom, hogy az ügyészség mint jogalkalmazó akkor jár el helyesen, ha ezt figyelembe veszi. Ez több, önök által említett ügyben így történt, például ebben a bizonyos kopaszügyben is.
Akire még lehet valamit reagálni anélkül, hogy megsérteném azokat az elveket, amiket mondtam az elején: vegyünk példát más országokról. Nem tudom, hogy érdemes-e példálózni más országok más struktúrájával és más eredményeivel, különösen akkor, ha olyan eredményekről beszélünk, amelyek aztán esetleg megkérdőjeleződnek például alkotmánybírósági határozatokkal. Úgy vélem, a jó példa, a best practice mindig fontos, de úgy idézni valamit, hogy ez a követendő út, nagyon veszélyes, ha azt a maga komplex módján nem nézzük meg.
Szeretném azt mondani, hogy Hadházy képviselő úr megjegyzéseivel egyáltalán nem kívánok foglalkozni, de annyit azért megjegyeznék, hogy ezen a pulpituson ő nagyon erős kritikát gyakorolt a Házzal szemben, hogy egy ilyen fontos ügyben nincsenek jelen. Most nem látom őt. (Heringes Anita: Mi itt vagyunk!) Bocsánat, én arról beszélek, aki ilyet itt kijelentett, még sincs itt, pedig ő élharcosa annak, amit képvisel, és azt gondoltam volna, hogy esetleg érdekli az, amit arra mondok, amit ő elővezetett. De ez nem így történt meg, ezért kénytelen vagyok ennek az egész hozzászólásnak a komolyságát megkérdőjelezni. Arról már nem is beszélek, hogy milyen mélységekig jutottunk, amikor olyasmi hangzik el erről a helyről, hogy két kutya között mit mesél a kutya - feltételezem - gazdája, és velem való találkozásokat vizionál, ahol én nem is tudom, hogy milyen magatartást tanúsítok. E Ház falai között a történelem során már sok minden megtörtént, sok minden bele is fér, de én ezt személy szerint hadd ne vegyem komolyan, már csak azért sem, mert - legalábbis remélem - emlékszem arra, hogy velem mi történik.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Heringes képviselő asszony Harry Potterrel példálózott. Én azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga feladata és a maga felelőssége. Az országgyűlési képviselő politikai szempontból - ahogy többször mondtam, ebbe természetesen nem szólok bele, mert nem is szólhatok bele - olyan véleményt alakít ki, amilyet akar, azt mond, amit akar, az ő korlátai egészen mások, mint az enyémek. Nekem viszont van egy olyan sorvezetőm, amellyel összefüggésbe hozható a képviselő személye, és ez nem Harry Potter varázspálcája, képviselő asszony, ezt szeretném jelezni önnek, hanem a jogszabály. Ön itt ül ezekben a padsorokban, ha úgy gondolja, hogy szükséges változtatni valamin, akkor kezében van ez a varázspálca, használja.
Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen, hogy a beszámolóval foglalkoztak, azt talán hellyel-közzel elolvasták. Egyáltalán köszönöm szépen, hogy az ügyészségnek jelentőséget tulajdonítanak. Ez önmagában egy nagyon pozitív dolog, mert nekem is meggyőződésem, hogy az ügyészség rendkívül fontos szerepet játszik a hatalommegosztás rendszerében mint igazságügyi szerv, mint az igazságszolgáltatás közreműködője.
(14.00)
Nem értek egyet feltétlenül azokkal a megjegyzésekkel, amelyek itt elhangzottak, főként azokra tértem ki, amelyekkel egyáltalán nem értek egyet, de úgy gondolom, az helyes dolog, hogy e falak között beszélünk az ügyészségről. Számomra is tanulságos mindaz, ami itt elhangzik, néha, merem remélni, az is tanulságos, amit én mondok. Mindenesetre abban egészen biztos vagyok, hogy 2015-ben is, hasonlóképpen az előző évekhez, az ügyészség, ha nem is hibátlanul, de törvényesen működött, és a dokumentálható adatok szerint eredményesen is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
