DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A felvidéki társadalom egy mindennapos témájával kapcsolatban szeretném felhívni az önök figyelmét. Akár egy családi összejövetelnél, akár egy baráti találkozásnál, kollégák közötti beszélgetésnél mindig szóba kerül Felvidéken valami, egy téma, ami a Beneš-dekrétum. Sajnos, ez akár szülinap, karácsony, húsvét, megemlékezés, bármilyen ünnepség, mindenhol mindig szóba kerül a Beneš-dekrétum, ami a XXI. században már nem egy normális dolog.
Azt mindenki tudja, hogy az 1920. június 4-ei trianoni békediktátum által a területek nagyjából kétharmada, a népesség több mint fele elcsatolásra került az anyaországtól, s ez mindenkit súlyosan érintett. Sajnos, az elcsatolt területek magyarsága folyamatosan mind a mai napig hátrányos megkülönböztetések sorát kénytelen elviselni. Vegyük például Felvidéket, ahol nem volt elég az elcsatolás az anyanemzettől, de számos megpróbáltatást kellett kiállniuk, ilyen volt például a reszlovakizáció, a deportálások, a nyelvtörvény, a Beneš-dekrétumok.
A Beneš-dekrétumok mind a német, mind a magyar kisebbség körében összeegyeztethetetlenek voltak az emberi jogokkal, ellentétesek a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával, továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével is. Ennek ellenére ezeket a dekrétumokat Csehország és Szlovákia ma is jogrendje részének tekinti.
A magyarságot megfosztotta állampolgárságától, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, illetve az állami alkalmazásból való elbocsátásokat is magával vonta. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyar bankbetéteket, lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, amelyekre cseheket és szlovákokat telepítettek be.
A tömeges mennyiségű perek közül a kassai magyarper volt a legnagyobb, amelyben közel 600 magyart nyilvánítottak háborús bűnössé. Ebben az időszakban nagyjából 44 ezer személyt, köztük férfiakat, nőket, gyereket és öregeket szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. A kényszermunkatáborokban a beneši gondolat szolgált alapul az etnikai tömeggyilkosságnak.
Bár a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti jószomszédi kapcsolatról és baráti együttműködésről szóló szerződésbe már 1995-be bekerültek az ETS 157. számú, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény azon részei, amelyek tiltják a nemzeti közösséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációjára, a helyi őslakosság nyelvi, etnikai és vallási összetétele arányainak megváltoztatására irányuló intézkedéseket, Magyarország részéről mégis diplomáciai hallgatás és egyben nagy európai uniós csend uralkodott a témában, uralkodik máig.
2007. szeptember 20-án a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament összes pártja, kivéve a Magyar Koalíció Pártját, megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségéről szóló 1487/2007. számú határozatot. A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, ennek ellenére Szlovákia vezető politikusai 2007-ben mégis megerősítették a Beneš-dekrétumok által létrejött jogi és vagyoni viszonyok megkérdőjelezhetetlenségét, érint-hetet-len-ségét és megváltoztathatatlanságát. Ezáltal a szlovákiai magyarok jogilag továbbra is háborús bűnösök maradtak, így bármikor elég egyetlen kormányrendelet, hogy újra a vagyonuktól és állampolgárságuktól is megfoszthatókká váljanak. Ugyanez a jogszabály ad lehetőséget arra, hogy a magyaroktól elsajátított földterületekre a jogos leszármazottak még csak jogi igényt sem formálhatnak.
2007 után új lendületet kapott a magyarellenesség. A médiában általánossá vált, elterjedt a „magyar” megjelölés, amelyet úgymond az idióta szinonimájaként használnak. Tudatos történelemhamisítás is folyik folyamatosan Szlovákiában. A szlovák politikusok nem igazodnak a magyar lakosság nyelvéhez a magyar területeken sem, kultúrájukhoz sem, hanem épp ellenkezőleg, megalázzák, ócsárolják, verbálisan bántalmazzák, megfélemlítik őket.
Hogy érzékeltessem, milyen súlyos törvényi alapról van szó, tessék elképzelni, mintha máig élnének a második világháborús zsidóellenes törvények. Amíg az érintettek szót fogadnak, csendben vannak, elfogadják másodrendűségüket, szégyellik vagy elfelejtik származásukat, s nem akarnak hitéletet élni, addig nem kobozzák el vagyonukat, nem deportálják őket és a csillagot sem kell viselniük, de azért folyamatosan éreztetik velük, hogy elég egy kormányrendelet, és ebben bármikor változás lehet.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mindenkori magyar kormány kötelessége minden segítséget megadni a határon túli magyaroknak. Meg kell védeni a felvidéki magyarság nyelvét, kultúráját, s mindent meg kell tenni azért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy minél szélesebb körű autonómiájuk és önrendelkezésük legyen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
(14.10)
