VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan törvényjavaslat benyújtására kerül ma sor, amely, azt gondolom, hogy az elmúlt évek eredményeire épít és a következő évek lehetőségeivel számol. Az elmúlt években a magyar gazdaság olyan pályára állt, amely joggal tölt el valamennyiünket bizakodással.
A magyar gazdaság stabil növekedési pályára került. Ez a növekedés lehetővé tette azt, hogy a gazdaság 2-3 százalék közötti stabil növekedési pályán legyen. Ennek a növekedésnek a forrásai elsősorban az ipar, a feldolgozóipar, a mezőgazdaság jó teljesítménye volt. A szolgáltató szektorok teljesítménye is az elmúlt években kitűnően alakult. Ha megnézzük ezen belül a beruházások alakulását, akkor a magyar gazdaság 2013 után kijött abból a gazdasági válságból, amelybe a 2008-as világgazdasági válság után került.
A külgazdaság, az export teljesítménye kifejezetten bizakodásra ad okot. Ha csak az eddigi 9-10 hónap adatait nézzük meg, amelyek már rendelkezésünkre állnak ebben az évben, akkor az látható, hogy a magyar gazdaság exportoldalról is növekedési pályán van, hiszen amíg 4 százalék fölött növekedett az exportteljesítményünk, addig csak kisebb mértékben, 3,9 százalékkal nőtt az import, vagyis a magyar gazdaság, a magyar külkereskedelem egy többletes pályán van. Ez azt jelenti, hogy szeptember végéig mintegy 7,7 milliárd eurónyi többlete volt a magyar külkereskedelemnek.
Ha megnézzük az államháztartás mutatóit, ez is azt mutatja, hogy ez a növekedés egyszerre stabil és egyszerre teremtette meg az államháztartás konszolidációját, hiszen amíg a korábbi években, 2010-et megelőzően kifejezetten nagy és az Európai Unió által is szankcionált hiánymértéket értünk el, nem tudtuk tartani a szükséges és előírt feltételeket, követelményeket, ennek volt a következménye az, hogy túlzottdeficit-eljárás alá került Magyarország, addig az elmúlt években most már stabilan 3 százalék alatti a hiány mértéke. A tavalyi esztendőben ez 1,6 százalék volt csak. Jó okunk van azt feltételezni, hogy ebben az évben is 2 százalék körüli hiányszint fog kialakulni, és az államadósság mértéke is lépésről lépésre csökkent, hiszen amíg 2010-ben, 2010 májusában ez a bruttó hazai termék 83 százaléka volt, addig ez a szint 74,6 százalékra csökkent a tavalyi év végén.
Hozzá kell még mindehhez tennem, hogy természetesen a gazdaság bővülése magával hozta a munkahelyek számának növekedését is. A munkahelyek jelentős mértékben nőttek, hiszen 695 ezerrel többen dolgoznak ma az országban, mint hat évvel ezelőtt. A munkanélküliségi ráta mértéke a korábbi közel majdnem 12 százalékos mértékről - 11,8 százalék volt 2010-ben - 5 százalék alá csökkent, ami azt jelenti, hogy a legutóbbi statisztikai hivatali adatok szerint 4,7 százalék volt a munkanélküliek száma. Tehát közelítjük azt a határt, amikor már a teljes foglalkoztatottságról lehet beszélni, arról a szintről, amikor - igen, és ezt tapasztalhatjuk is - a gazdaságban néhány szektorban egyre inkább az átmeneti munkaerőhiány és nem a munkaerő-felesleg lesz jellemző. Tehát örömteli hír, hogy a kormánynak az a célja, hogy egyszerre csökkenjen az adósság szintje, ugyanakkor növekedjen a munkahelyek száma az országban, ez teljesült, és jóval többen dolgoznak ma Magyarországon, mint néhány évvel ezelőtt.
Ez a foglalkoztatási szint együtt járt a keresetek növekedésével is. Évről évre jelentősen nőttek a reálkeresetek. Ebben az esztendőben - szeptember végi adataink vannak meg egyelőre - 7,6 százalékkal nőttek a nettó reálkeresetek mindenféle különösebb kormányzati rásegítő intézkedés nélkül, ami azt jelenti, hogy a gazdaság bővülése együtt járt azzal a bérnövekedéssel is, amelyre mindannyian számítunk, hiszen akkor van értelme a gazdasági lépéseinknek és cselekvéseinknek, ha - egy kicsit profánul fogalmazva - az emberek is jobban élnek; tehát mindenki egy kis lépést tehet előre, mindenki érzékelheti azt, hogy a gazdasági növekedés nem egy öncél, nem azért van, hogy a makroszámokban gyönyörködjünk, hanem azért van, hogy biztonságosabban, stabilabban tudjuk tervezni a jövőt, a keresetek növekedésével pedig az embereknek legyen lehetőségük arra, hogy akár megtakarítsanak, akár pedig a fogyasztásukat bővítsék. Így érkezünk el ahhoz a választóvonalhoz, amelynek a mostani törvényjavaslat beterjesztése az egyik logikus lépése. Ez a választóvonal pedig ott húzódik, hogy lehet-e és kell-e a magyar gazdaság további növekedését az olcsó munkabérre alapozni. Ha megnézzük a számokat, akkor azt látjuk, hogy miközben a magyar gazdaság teljesítménye akár egy főre vetítve, akár összesítésben is az Európai Unió átlagának durván a kétharmada, azonközben az látható, hogy a munkabérek csak jóval szerényebb mértékben növekedtek az elmúlt években. A jövedelemszint körülbelül az uniós átlag 35-40 százalékára tehető.
Mi tehát azt mondjuk, hogy a magyar gazdaságban megvan az a potenciál és lehetőség, hogy most egy kicsit hosszabb távra tekintsünk előre. Megvan az a lehetőség, hogy a bérek gyorsabb ütemű felzárkóztatására kerüljön sor, és gyorsabb ütemű emelésére kerüljön sor. Természetesen mindezeknek együtt kell járnia azzal, hogy a gazdaság hatékonysága és teljesítménye lehetőség szerint ne essen vissza.
Tehát szükségünk van arra, hogy miközben gyorsabban emelkednek majd a bérek, láttuk, hogy ebben az évben is közel 8 százalékos reálbér-növekedés valósult meg eddig, azonközben az innováció, az oktatásfejlesztés, a hozzáadottérték-lánc növelése, az oktatásra szánt költségek bővítése történjen meg, tehát a humán tőkébe való befektetés, beruházás és a teljesítmény szorosan kapcsolódjon össze.
Ebből a kiindulópontból ült le a kormány tárgyalni azokkal a szociális partnerekkel, amelyekkel minden év végén évről évre, rendszeresen a következő évek bérváltozásairól meg kell állapodni. Nem elsősorban a kormánynak - ezt hadd tegyem hozzá, a kormány csak úgymond moderálja ezt a tárgyalást -, a munkáltatóknak és a munkavállalóknak kell megállapodni ezeknek a béreknek a növekedéséről. Ha és amennyiben ez nem történik meg, akkor nyilván a kormány itt belép és megpróbálja befolyásolni az eseményeket olyan értelemben, hogy megállapodás szülessen.
Most azt kell önöknek mondanom, hogy egy nagyon fontos lépést tudtunk tenni, hiszen úgy ültünk neki ebben az évben ezeknek a tárgyalásoknak, hogy ismerve a gazdaság jó és stabil helyzetét, ismerve az államháztartás konszolidált és biztonságos alapjait, azt mondtuk, hogy egy hosszabb kitekintésű, legalább hatéves keretemegállapodás szülessen, és ennek a keretmegállapodásnak legyen része az is, hogy nemcsak a bérekről tárgyalunk, hanem a hatékonyságról, a termelékenységről, vagy amit most divatos szóval versenyképességnek neveznek, erről a területről is essék szó.
(9.10)
Történelmi tehát az a megállapodás, amit a partnereinkkel meg tudtunk kötni, hiszen nemcsak a bérekről tudtunk megállapodni, hanem meg tudtunk állapodni olyan hatékonyság- és versenyképesség-növelő lépésekről is, amelyekre az elmúlt 26 évben nem került sor. Egy hatéves bérmegállapodást kötöttünk, és ebben a hatéves bérmegállapodásban az is, azt kell mondanom, kuriózum, hogy nemcsak a következő évről állapodtunk meg, hanem egészen a 2022-ig tartó időszakról.
Még egy dolgot hozzá kell tennem, hogy a szociális partnerek képesek voltak arra, hogy az apró-pici saját érdekeiken is felülemelkedjenek, és átérezték azt, hogy most van arra történelmi lehetőség akár a világgazdaság, akár az európai gazdaság stabilabb, tervezhetőbb, kiszámíthatóbb körülményei közepette, hogy ez a megállapodás tető alá kerüljön. Így tehát mindenki elfogadta ennek a megállapodásnak a kereteit. Tudom, hogy a mai nap még sok vita lesz majd ezekről, de azért nem árt felidéznem, hogy a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Magyar Szakszervezeti Szövetség, a Munkástanácsok Országos Szövetsége mint a Versenyképességi Konzultációs Fórum állandó munkavállalói tagjai írták alá ezt a megállapodást. A munkáltatói oldalról az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, valamint a Vállalkozók és a Munkáltatók Országos Szövetsége szignálta le az aláírásával.
Tehát minden szociális partner támogatta ennek a megállapodásnak a megkötését. Ezért persze lehet azt mondani, hogy itt még ezen változtatni kéne, ott még ezen módosítani kéne; de azt kell mondanom, hogy a partnereinkkel közösen jutottunk egy jó kompromisszumra, és akár a munkaadói, akár pedig a munkavállalói oldalról ez támogatást kapott. Sőt, kiegészült olyan aláírókkal is, amelyek tanácskozási joggal vettek részt ezen az egyeztetésen. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, valamint az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés képviselői írták alá ezt a megállapodást.
Miről szól ez a megállapodás? Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról szól, hogy tartunk egy fontossági sorrendet. Hiszen a fontossági sorrendbe beletartozik az, hogy az értékalkotó munkának eredményének kell lennie, tisztességes bérnek, tisztességes jövedelemnek kell a munkavállalókhoz megérkeznie annak érdekében, hogy a munkaerejüket, a humán tőkét napról napra újra tudják termelni. Ezért állapodtunk meg abban, hogy a következő hat évben több lépéssorozatban, több lépéssel együtt jelentős mértékben csökkentjük a munkáltatói közterheket. Ennek első része, amelyik itt fekszik önök előtt és elfogadásra vár, a társasági adó szintjét, valamint a munkáltatói járulékok szintjét érinti.
Mi van ebben a megállapodásban konkrétan? A társasági adó szintjét csökkentjük, egységesen 9 százalékos mértékre. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 19 és 10 százalékos adókulcsok 9 százalékra fognak csökkenni. Tehát akár kisvállalkozó, akár közepes méretű vállalkozásról van szó vagy nagyvállalkozásról, mindenkit kedvezőbb helyzetbe hoz ez az adócsökkentés. Mi, ahogy mondtuk is 2010-ben, ez a kormány az adócsökkentés kormánya. Adót akarunk csökkenteni, a terheket akarjuk csökkenteni azért, hogy könnyebb legyen vállalkozni, könnyebb legyen munkát vállalni, és a jövedelemből pedig több maradjon az embereknél.
Itt szeretném mindenképpen hangsúlyozni azt, hogy ez a kulcscsökkentés a kis- és középvállalkozói körben mintegy 30 milliárd forintot fog ott hagyni, a nagyvállalkozói körben nyilván többet. De hiszen ők adják azért az adóbefizetések jelentős részét, és ez, azt gondolom, hogy arányaiban így megfelel annak a várakozásnak, amit ettől a lépéstől vártunk. Ez mindenkinek segíteni fog, és párhuzamosan ezzel pedig a járulékkulcsokat is jelentős mértékben csökkentjük.
Azt vállalta a kormány, hogy beterjeszti a parlamentnek, és elfogadásra javasolja, hogy a következő évre a munkáltatói járulékok szintje a mostani 27 százalékról 22-re csökkenjen, majd pedig 2018-ra vonatkozóan 22-ről további 2 százalékponttal, 20 százalékra csökkenhessen. Itt a kormány vállalta azt is, hogy ha 2017-ben egy magasabb bruttó bérnövekedés valósul meg, akkor kezdeményezzük majd ennek még a módosítását, és egy további fél százalékponttal csökkenteni fogjuk, tehát egészen 19,5 százalékra a munkáltatói járuléknak a szintjét. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly, egy nagyon jelentős változás lesz, hiszen ez a járulékteher-csökkenés egy régi kérése volt akár a kisvállalkozóknak, akár a közepes vagy nagyvállalkozóknak. Ez jelentősen elő fogja segíteni, hogy az így megmaradó és ott maradó jövedelmet akár bérnövekedésre, béremelésre, a jobban dolgozók, a szakmunkások megtartására vagy pedig további beruházásra és fejlesztésre tudják fordítani.
További lépésként 2019-től pedig 2-2 százalékponttal évente csökkenni fog a munkáltatói járulék szintje. Tehát amennyiben a kereslet növekedése egy 6 százalékos mértéket meghalad, akkor a kormány vállalta, hogy ezekben az években összesen tehát 8 százalékponttal, minden évben 2-2 százalékpontot csökkentve tovább fog csökkenni a járuléknak a szintje. Ezzel Magyarország eléri azt, hogy egy nagyon komoly adóteher- és járulékteher-csökkenés fog bekövetkezni.
Mindezek mellett a munkáltatói oldal és a kormányzati oldal is vállalta, hogy a bérek összege pedig növekedni fog. Erről is szóljunk még néhány szót. A minimálbérnek a szintje 15 százalékkal jövőre, majd azt követően 2018-ban 8 százalékos mértékben fog növekedni.
Az úgynevezett garantált bérminimum vagy szakmunkás-bérminimumnak is nevezett összeg pedig 25 százalékkal növekszik jövőre, és 2018-ban pedig további 12 százalékkal. Ezek a bérintézkedések, bérnövekedések megteremtik annak a lehetőségét, hogy valóban a következő hat év távlatában mintegy 40 százalékos reálkereset-növekedés valósuljon meg Magyarországon.
Még egyszer hangsúlyoznom kell: mind a munkavállalói, mind a munkáltatói partnerek ezt a megállapodást elfogadták. Jó esélyt és reményt látnak ők is arra a kormányzattal együtt, hogy ez a bérnövekedés, ez a béremelkedés megvalósuljon, és mindez ne járjon a hatékonyság, a versenyképesség romlásával együtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat még további módosításokat, kisebb jellegű módosításokat is tartalmaz. Ezekre most idő hiányában nem kívánok kitérni. Azt kérem önöktől, hogy ezt a megállapodást, ezt a hatéves bérmegállapodást támogassák, fogadják el, hiszen egy nagyon komoly tárgyalássorozat végén sikerült ezt a megállapodást megkötni. Minden szociális partner támogatja. Bízom abban, hogy önök parlamenti képviselőként is hozzá fognak ehhez járulni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
