BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az első kérdés, amit fel kell tennünk az előttünk fekvő adótörvénycsomaggal kapcsolatban, az az, hogy ez már az igazi-e.
Azért kell ezt a kérdést feltennünk, mert bár a Fidesz minden év tavaszán úgymond a kiszámíthatóság jegyében elfogadja a kormány költségvetési törvényjavaslatát, a jövő évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatát, a hozzá kapcsolódó adótörvényeket - de a kiszámíthatatlanság jegyében ezt néhány hónap múlva már elkezdi módosítani. Ez az elmúlt években rendre így történt, és így van ez most is. Semmi értelme tavasszal megtárgyalni úgy az adótörvényeket, hogy annak a szavatossági ideje mindössze néhány hónap. Egy jó adótörvénynek minimum egy év a szavatossági ideje. Hát, évek óta nincs jó adótörvénycsomagunk, hónapról hónapra toldozgatja-foldozgatja a Fidesz.
Az még hagyján, hogy a megszokott rend szerint tavasz után ősszel is hozzányúlnak az adótörvényekhez, de még erről sem tudhatjuk, hogy pontosan a kormány elképzeléseit tartalmazza-e. Varga Mihály a múlt heti éves bizottsági meghallgatásán szóba hozta a járulékcsökkentést, de ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, mikortól, nem tudja, hány százalékpontos csökkentéssel, és nem tudja, meddig lehet ezt az adócsökkentést végrehajtani. Ahogyan arról sem volt még halvány fogalma, hogy egyébként a munkavállalók hogyan kapják majd meg ezt az adócsökkentést fizetésemelés formájában.
Ha minden igaz, és lehet hallgatni a híreket, Orbán Viktor is megvilágosodott, és rájött, Lázár Jánossal együtt, hogy a hazai versenyképességgel súlyos gondok vannak, és ezért valamit csinálni kell. Ha minden igaz, jövő szerdán a kormány ezzel kapcsolatban tárgyal is néhány javaslatot. Jó esélyünk van tehát arra, hogy a most előttünk fekvő törvényjavaslat messze nem az igazi, és jó kormányzati, illetve fideszes-KDNP-s szokás szerint majd a szavazások előtt egy nappal az illetékes bizottságok ülésén fogják benyújtani azt a módosító javaslatot, ami a valódi szándékaikat tartalmazza, aztán másnap erről már szavaz is a tisztelt Országgyűlés.
Ez szokott lenni az általános menetrend. És ahelyett, hogy a kormány és a Fidesz meg a KDNP ezen a gyakorlaton változtatna, szakítana ezzel a gyakorlattal, úgy néz ki, hogy beleálltak abba, hogy ezt évről évre, hónapról hónapra így fogják csinálni.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a toldozgatás-foldozgatás helyett ideje segítséget adnunk a kormánynak a tekintetben, hogy mit is kellene csinálni a versenyképesség érdekében; mit is kellene csinálni annak érdekében, hogy az ország kettészakadása ne folytatódjon, hanem megálljon; mit kellene csinálni annak érdekében, hogy jóval kevesebb szegény ember legyen az országban; mit kellene csinálni abban a tekintetben, hogy a szegénységen belül az alacsony keresetű munkavállalók szegénysége ne nőjön, hanem mérséklődjön; mit kellene csinálni annak érdekében, hogy a magyar gazdaság versenyképesebb gazdaság legyen a mostaninál.
Ennek egyik eleméről már beszéltem, tehát a kiszámíthatóságot jó lenne most már felírni maguknak egy papírlapra, és mindennap az íróasztalukon tartani. Egyszerűen nem lehet versenyképes egy olyan gazdaság, amiben a legfontosabb törvények szavatossági ideje mindössze néhány hónap. De ez csak az egyik eleme a versenyképességnek.
A versenyképesség másik eleme, hogy azok a beruházók, akár itthon, akár külföldön, akik azt fontolgatják, hogy munkahelyeket hoznak létre Magyarországon, azok számára a bérköltségek hogyan alakulnak. A kiszámíthatatlanság mellett a hazai gazdaság versenyképtelenségének egyik oka pontosan az, hogy Magyarországon a bérekre, a nettó bérekre rakódó adó- és járulékterhek nemzetközi összehasonlításban kirívóan magasak. És kirívóan magasak, minél inkább közelítünk a minimálbérhez.
(8.40)
A magyar minimálbért Európában az egyik legmagasabb adó sújtja. Ez nemcsak versenyképességi kérdés, ez társadalompolitikai kérdés is. Az MSZP évek óta szorgalmazza a fizetésemelés programját. Úgy néz ki, hogy valami ebből a kormánynak is beakadt, ha évekig nem is figyelt oda a szocialisták javaslataira, az elmúlt napokban több megnyilatkozás arra utalt, hogy most már ők is fontosnak tartják a fizetésemelést (Dr. Gyüre Csaba: Szóban!) - szóban legalábbis.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy a fizetéseket kétféle módon lehet emelni, és úgy látszik, hogy a Fidesz csak az egyikhez ért. Az egyik módja a fizetésemelésnek, amikor az adórendszeren nem változtatunk, és mindig előírjuk a gazdaságnak, a munkaadóknak, hogy hány százalékkal emeljék a bruttó béreket. Ennek jelentős része elmegy adóba, ezt pontosan tudjuk. A másik útja lehetne a fizetésemelésnek - és ez egyúttal a versenyképességet is növelné, tisztelt államtitkár úr -, ha adócsökkentéssel oldanánk meg azt, hogy elsősorban az alacsony keresetű munkavállalók fizetése, az a fizetés, ami a zsebben marad, emelkedjék.
Évek óta azt látjuk, hogy a kormány erre a megoldásra egészen egyszerűen nem hajlandó, és az elmúlt napok megnyilatkozásai is arra utalnak, hogy egyfajta barterben képzeli el az egészet, hogy majd valamennyivel csökkenti a munkaadók személyi jövedelemadóra rakódó járulékterheit, és cserébe elvárja a munkaadóktól, hogy egyébként emeljék a dolgozóik fizetését. Ez egy rossz barter, bár rossz barterből az elmúlt hetekben láttunk már egyéb példákat is, de erre most nem térnék ki.
A jó megoldás az lenne, ha az alacsony keresetű munkavállalók személyijövedelemadó-terheit mérsékelnék. Ez a 15 százalékos kulcs ugyanis egy elviselhetetlen teher. Magyarországon egyre inkább kevesebb jelentősége van annak, hogy mennyi az átlagkereset, mert kettészakadóban van az ország. Persze, önök ilyenkor hoznak nemzetközi példákat, amikben megmagyarázzák, hogy tetszőleges nyugati országban a legkisebb jövedelmek és a legnagyobb jövedelmek közötti különbség tulajdonképpen magasabb, mint Magyarországon, ezért Magyarországon ezzel úgymond nincs mit tenni. Márpedig igenis van, tisztelt hölgyeim és uraim, azért van, mert ezek az összehasonlítások egy szempontból alapvetően elhibázottak; nevezetesen, hogy bármelyik nyugat-európai országba mennek önök, ott a minimálbérből meg lehet élni. Magyarországon pedig ez egészen egyszerűen nem igaz. Magyarországon a nettó minimálbér kevesebb, mint a létminimum. Ezért azoknak az embereknek - munkavállalókról beszélek, nem is munkanélküliekről -, akiknek nagyon kevés a keresete, sovány vigasz, hogy cserébe az átlagos keresetek nőnek, a magas jövedelmi sávokban pedig a bérek egyenesen az egekbe szöknek.
Tisztelt Ház! Ez a helyzet egészen egyszerűen tarthatatlan. Tarthatatlan az, hogy Magyarországon már munkajövedelemmel rendelkező emberek sem élnek meg a fizetésükből.
Ezért ahelyett, hogy a kormány fordítva ülne a lovon, az egészet közelítsük meg a helyes szempontból, és a problémát a valódi gyökerénél fogjuk meg. Ne a járulékcsökkentéssel kezdjük, hanem a személyi jövedelemadó csökkentésével, a mostani 15 százalék helyett jóval alacsonyabb, akár nulla százalékot is lehetne alkalmazni az alacsony jövedelmeken, mondjuk, a minimálbéren. Volt már erre precedens, a szocialista kormányok idején ez így volt. Ezt önök megszüntették. Ennek drámai következményei lettek, a nettó minimálbér értéke csökkent 2010 után. Ezt csak részben ellensúlyozták a bruttó emelések. A legjobb esetben is tavalyra érték el a nettó minimálbér esetében azt, hogy a vásárlóértéke megegyezzen a 2010-es mértékkel. Kimaradt hat év. Miközben a magas jövedelműek reálbére növekedett, aközben a legkevesebbet keresők reálbére legjobb esetben is tavaly ott tartott, mint 2010-ben, a kormányváltás idején. Ez a felelős azért, hogy Magyarországon dolgozói szegénység van, de nem csak ezért felelős, ez a felelős azért is, hogy Magyarországon úgy általában az az adóék, amelyet úgy számolnak ki, hogy a nettó béreket mekkora járulékok és adók terhelik, példátlanul magas nemzetközi összehasonlításban. Ez pedig már versenyképességi kérdés, és Magyarország, a magyar gazdaság versenyképtelenségének (sic!) egyik fő akadálya.
Tisztelt Ház! Ami előttünk fekszik, az egy alapvetően elhibázott adórendszer foldozgatása, nem több, mint ráncfelvarrás, és még nem tudhatjuk, hogy ez a módosítás lesz-e a végső, vagy jövő héten előáll a kormány az igazi megoldással. Akár így, akár úgy, az az adórendszer, ami a kiskeresetűek terheit az egekbe növeli, vagy cserébe a magaskeresetűek terhét mérsékelni tudja, hosszú távon tarthatatlan. Az a társadalmi helyzet, ami ennek következtében előállt, nevezetesen, hogy a szegénység és a dolgozói szegénység egyre nagyobb mértékben terjed, az pedig egész egyszerűen elviselhetetlen.
Hölgyeim és Uraim! Sajnos, ez a szomorú helyzet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
