ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat mintegy hét korábbi törvényt kíván kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatni.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény egy új paragrafussal egészül ki, amelynek értelmében: „A közfoglalkoztatott részére a tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget - ideértve a lakóhelyétől az állami foglalkoztatási szervhez, illetve a foglalkoztatóhoz történő oda- és visszautazást - meg kell téríteni, ha számára az állami foglalkoztatási szerv munkát ajánl fel.” Ezzel egyébként teljes mértékben egyet tudunk érteni, hiszen ha van olyan párt itt a magyar parlamentben, amelyik nem egyfajta elefántcsonttoronyból szemléli a magyar társadalmat, nem egy üvegbúra alól osztogatjuk a tanácsainkat, észrevételeinket, akkor az a Jobbik. Bizony nem mi vagyunk azok, akik megengedhetnek maguknak helikopteres utazásokat, és hogyha erre gondolunk, akkor bizony meg kell említeni, hogy ebben az országban nagyon sok tízezernyi-százezernyi olyan ember van, akinek egy ilyesféle, más számára egyébként nevetségesnek tűnő, kicsi kis kiadás is óriási érvágást jelenthet. Ezt a féle enyhítést, ez a féle szociális kedvezményezést tehát támogatni tudjuk, hogyha annak az az értelme, hogy ezeket az embereket valahogyan vissza lehessen vezetni a munka világába, az elsődleges munkaerőpiacra.
További új elem, hogy a Foglalkoztatási Alap költségvetésének felhasználási köre kiterjed, és elszámolhatóvá válnak a közfoglalkoztatási kiállítások rendezésével kapcsolatos kiadások, a közfoglalkoztatással összefüggő kutatások költségei. Ez egy kissé homályos része a törvényjavaslatnak, hiszen jól láttuk már azt, például a romaintegráció kapcsán Dunát lehetne rekeszteni azoknak a tanulmányoknak a garmadájával, amelyekre óriási pénzek lettek egyébként kidobálva, és semmiféle előrelépés nem történt. Nagyon jó lenne, hogyha ellenőrzés, szigorú ellenőrzések útján meg lehetne azt valósítani, hogy ha itt most akkor a közfoglalkoztatással kapcsolatosan történnek majd ilyen kutatások, akkor ezek ne kidobott pénznek minősüljenek, hanem valóban hasznosuljanak, ezek mögött igazi munkavégzés legyen.
További változtatás, hogy innentől kezdve a közfoglalkoztatottnak nemcsak a felajánlott munkát kell kötelezően elfogadnia, hanem a képzési lehetőséget is, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy aztán munkahelyet találjon. Lehet, hogy ez egy szigorú előírásnak tűnik, de hogyha a hosszú távú érdekeket nézzük, mind a magyar társadalomnak az érdekeit, mind pedig egyébként az egyéni érdekeket, akkor igenis valahogyan rá kell szorítani ezeket az embereket arra, hogy a perspektivikusabb megoldást válasszák, és igenis fogadják el a számukra felkínált képzési lehetőségeket. Azonban itt is hozzá kell tenni, hogy ezek a képzési lehetőségek ne kamuképzések legyenek, ezek a képzési lehetőségek ne mindenféle nagyon szép név alatt futó képzéseket jelentsenek, hanem valóban olyasféle új kompetenciákhoz és szakértelemhez juttassák ezeket a szerencsétlen sorsú embereket, amelyek révén aztán majd el tudnak helyezkedni.
Enyhítés egyébként az is itt a törvényjavaslatban, hogy eddig nem számított pályakezdőnek a gyesen lévő, ettől fogva viszont az ilyen szülő is az lehet. Ezzel teljes mértékben egyet tudunk érteni abban az esetben, hogyha a felelősen vállalt gyermeknek a jövőjét is a munkában és a tanulásban látja ez a szülő. Ezáltal, ha esetleg bekerülhet ilyesféle programokba, ösztönzést jelenthet majd a felcseperedő gyermek számára is az a szülő, aki ilyen formában ilyen állami kedvezményekben részesülhet.
Az előttünk fekvő javaslat 2. pontja a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítását részletezi. Elfogadása után, ha a sérült neki felróható okból bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, a baleset munkáltatói kivizsgálása során a sérültet terheli annak a bizonyítása, hogy a baleset a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben történt. Képviselőtársam itt az előbb már tett arra célzást, hogy ebben a viszonyrendszerben, amikor munkavállaló áll szemben tulajdonképpen a munkáltatóval, bizony kinek vannak hangsúlyosabb pozíciói, tehát azért itt a mérlegnek a másik serpenyőjére is nagyon-nagyon oda kellene figyelni, és a munkavédelmi ellenőrzéseket sokkal komolyabban kellene venni Magyarországon. Vannak egyébként ilyen hírek, hogy a következő évben erre sokkal jobban oda fognak figyelni. Teljes mértékben támogatni tudjuk, ugyanis sokszor hangsúlyoztuk, elmondtam én magam is: a magyar munkavállaló nem munkaerőállat, a magyar munkavállaló az egyetlen igazi tőkénk, amire alapozni lehet ennek az országnak a fellendítését, ilyenformán tehát meg kellene őket becsülni, meg kell őket védeni.
Az indoklás szerinti cél egyébként az, hogy komolyabban vegyék a bejelentési kötelezettséget, a javaslat ezért szigorítja a munkabaleset-bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményét. A bejelentéssel kapcsolatos visszaélések megelőzése érdekében ha a sérült munkavállaló elmulasztja a munkabaleset bejelentését, neki kell majd bizonyítania, hogy a baleset a munkavégzéssel összefüggésben történt. Ez a módosítás egyébként elfogadható, elfogadható elképzelésnek tartjuk, mert tényleg előfordul olykor-olykor, hogy a munkavállaló már egy munkaügyi perben - amit tipikusan azért indít, mert megszűnt a munkaviszonya - jön elő ilyesféle igényekkel, és ilyenkor, mondjuk, ha másra nem is jó ez a féle procedúra, de arra mindenképpen jó, hogy az időt lehessen húzni. Illetve előfordulhatott az is, hogy bosszúból terjesztenek be ilyen igényeket, ami aztán majd a munkavédelmi hatóságok számára jelent fölösleges terhet. Úgyhogy amellett, hogy a bejelentési kötelezettségnek a komolyabbá vételét is eredményezheti mindez, ami kétségkívül fontos dolog egyébként, a későbbi alaptalan, néha előfordul, hogy zsarolásszerű munkavállalói igényeket is ki lehet talán ilyesmivel küszöbölni. De - még egyszer hangsúlyozom - ez csak a mérlegnek az egyik serpenyője.
A másik serpenyőben ott van, hogy ha megnézzük a statisztikai adatokat, akkor azért egy négyéves időintervallum alapján most már tendenciáról beszélhetünk Magyarországon, és hogyha összehasonlítjuk a 2012. I. félévi eredményeket a munkahelyi balesetek tekintetében, illetve ezek számait, a 2016. I. félévi eredményekkel, akkor azt kell látnunk, hogy borzasztó tendencia látszik itt kibontakozni, hiszen 2012. I. félévében 7500 munkahelyi baleset volt, ebben az esztendőben az I. félévben viszont már átléptük a 10 ezres számot, tehát itt egy több mint 33 százalékos növekedésről beszélhetünk. Fel kell tenni egyébként a kérdést, hogy mi lehet ennek az oka. Nyilvánvalóan egy óriási munkavállalói leterheltség egyfelől, ők is arra vannak kényszerítve a szégyenletesen alacsony bérek miatt, hogy túlmunkát vállaljanak, másfelől pedig a munkaerőhiány miatt a foglalkoztatók is afelé noszogatják és terelik őket, hogy igenis vállaljanak pluszmunkát, ilyen feltételek közepette pedig mindez törvényszerűen meg fogja emelni a munkahelyi balesetek számát. De ha megnézzük, hogy a kormány mivel csábítja Magyarországra, mondjuk, a multinacionális cégeket, akkor két dolgot tapasztalunk: az olcsósággal, másrészt pedig azzal, hogy a magyar munkavállaló hátán fát lehet vágni, és hogyha a magyar munkavállaló így van eladva a külföld felé, akkor nem kell azon csodálkozni, hogyha a munkaadók így bánnak velük - egyébként nemcsak a külföldiek, hanem nyilván sok esetben sajnos, gyalázatos módon, teszem hozzá, a hazai foglalkoztatók is -, olcsó, eldobható bérrabszolgának tekintik a magyar munkavállalókat. Ezt mindenképpen meg kellene akadályozni.
És hogy mekkora lehet itt a látencia egyébként? Egy ilyen egészségügyi állapotban lévő országban, mint Magyarország, öt napot hiányoznak fejenként átlagosan a munkavállalók egy évben. Akkor hogyha betegen bemegy dolgozni - márpedig bemegy dolgozni, a számok azt mutatják -, akkor azt is el kell fogadni, hogy nagyon sok olyan munkahelyi baleset történik, amit éppen azért, mert bizonytalanságban van tartva, mert félelemben van tartva, mert azzal fenyegetik, hogy ha bejelenti, mondjuk, ezt a kisebb munkahelyi balesetet, amit még el lehet tussolni, akkor őt könnyen kirúghatják a munkahelyéről, és ezáltal a családjának a megélhetése kerül veszélybe, akkor meg kell értenünk azt, hogy mekkora itt a látencia, hogy miért van az, hogy rengeteg olyan munkahelyi baleset történhet az országban, amely bejelentésre sem kerül, és ez az előbb említett tízezres szám egy félévre vetítve csak a jéghegy csúcsát jelentheti. Mindannyian találkoztunk olyan esetekkel, olyan elborzasztó esetekkel, amikor a munkavállalók ezt elő tudják adni, el tudják mesélni, hogy milyen pressziónak vannak kitéve ebben a tekintetben. Ráadásul - csak hogy ezt alátámasszam, még egy szörnyű adat - hogyha a hét éven aluli fiatal gyermekeknek, kisgyermekeknek a jelentős százaléka, mintegy 7 százaléka egyedül, szülői felügyelet nélkül van otthon hagyva akkor, amikor megbetegszik, akkor ez is csak azt támasztja alá, hogy az ilyen kisebb féle munkahelyi balesetek kapcsán a magyar munkavállaló inkább befogja a száját, nyel egy hatalmasat, és eltűri azt, hogy a jogai csorbuljanak.
(13.50)
Tehát arra kérem államtitkár urat, arra kérjük a kormányzatot, hogy a jövőben sokkal hangsúlyosabban figyeljenek oda az ilyen visszaélésekre.
A törvényjavaslat 3. pontja a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi törvényt módosítja. Ennek legfontosabb eleme, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvénnyel összhangban a bértartozás körét kiszélesíti.
Ennek a javaslatnak az összegzése kapcsán elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen jónak találjuk, hiszen annak célja nem más, mint a visszaélések csökkentése.
Muszáj itt előhoznom a Palóckernek az ügyét, csak azért, hogy rávilágítsak arra, hogy Magyarországon ez a probléma mennyire élő, mennyire valós. Ugye, Nógrád megye legnagyobb foglalkoztatójaként a Palócker 1300 embernek adott munkát mintegy 80 üzletben, és pontosan látjuk most itt a felszámolás kapcsán, amikor csődbe ment ez a vállalat, hogy a munkavállalók, az ottani dolgozók milyen procedúráknak, milyen borzasztó helyzetnek vannak kitéve. Tehát volt itt az 1300 dolgozóból olyan eset, amikor 900 dolgozónak kéthavi munkabérével tartoztak úgy, hogy ezek a dolgozók egyébként kis fizetésű emberek, akiknek a törlesztőrészletek kifizetése és a rezsi kifizetése havonta óriási nagy gondot tudott jelenteni, és amikor a fizetésüknek csak a foszlányait kapták meg, akkor teljesen érthető, hogy ez mennyire elfogadhatatlan, amikor 15-22 ezer forintokkal szúrták ki az ő szemüket, ezzel kívánták befogni a szájukat. Ráadásul ugye, Magyarországon a polgári és a büntetőjogi szabályozás túl megengedő ezen a területen. A Jobbik véleménye az, hogy a magyar embereknek, a magyar dolgozóknak a védelme érdekében ezt bizony szigorítani kellene, nehogy ne jussanak hozzá ahhoz a jogos bérhez, ami egyébként megilleti őket. Márpedig sokszor ez a helyzet, hónapokig várhatnak rá, sok százan adott esetben, amúgy meg keresztet vethetnek az egyéb olyan nem bérjellegű kifizetésekre, amiket amúgy egyébként nagyon is komolyan számszerűsíteni lehetne. Annak pénzbeli értéke van, de erről is le kell mondani az ilyen felszámolási folyamatok során, amivel egyébként Magyarországon sokkal többet találkozhatunk, mint mondjuk, Nyugat-Európában. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a munkáltató beszünteti a működését, hanem fizetésképtelenné válik, és csődeljárás indul ellene.
A javaslat 4. pontja a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt módosítja, egy új bekezdéssel egészül ki, amelynek értelmében a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a szociális szövetkezet tagjának tagi munkavégzése esetén a szociális szövetkezetre is. Azért azt halkan megjegyezném, hogy itt az önök által elénk terjesztett javaslatban a (2/a) bekezdés a jelen törvényjavaslat 36. §-a hozza be, és hiába bogarásztam én, államtitkár úr, az előterjesztést, de (4) bekezdés abban bizony nem szerepel, holott ezt itt nevesítették. Na de ez csak egy zárójeles megjegyzés volt.
Ugornék egyet, mert az 5. pontra részletesebben is ki szeretnék majd térni. Így most mondom el, hogy egyetértünk az előttünk lévő törvényjavaslat 6. és 7. pontjával is. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi törvény apró módosításával és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi törvény módosításával is.
Az előterjesztés 5. pontja foglalkozik a szövetkezetekkel, illetve a szövetkezetekről, szociális szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosítását tartalmazza, és ha képviselőtársaim még bírják türelemmel, akkor majd egy későbbi felszólalásban erre még visszatérnék. Látom elnök úrnak az önfeledt arckifejezését. Várom majd a megtisztelő figyelmüket a későbbiekben is. Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
