LEPSÉNYI ISTVÁN
LEPSÉNYI ISTVÁN
LEPSÉNYI ISTVÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönjük az észrevételeket, köszönjük azokat is, amelyek megerősítik, hogy a gondolataink jó irányba haladnak, és köszönjük a kritikai észrevételeket is, hiszen érdemes minden gondolatot elemezni és végiggondolni.
A mostani előterjesztés nem egy átfogó, a munkaerőpiaccal és ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó előterjesztés, hanem az elmúlt időszakban figyelemmel kísértük a különböző tendenciákat, a munkaügyi ellenőrzések eredményeit és tanulmányokat, és ennek alapján hoztunk bizonyos, bár rendkívül fontos korrekciókat a különböző törvényekben.
Legelőször is szeretném megköszönni Bányai képviselő úrnak azt, hogy megerősítette azokat a tapasztalatokat, amelyek alapján ezeket a módosításokat az Országgyűlés elé terjesztjük.
Gúr Nándor úr esetében, és bizonyos mértékben általános bevezetésként is szeretném elmondani, hogy viszonylag könnyű papírokat emelgetni és szavakban elmondani dolgokat, de viszonylag nehéz cselekedni, főleg úgy, hogy a cselekedetnek megvannak az eredményei. Ha belenézünk a számokba: 2002-ben a munkanélküliség 5,8 százalék volt, ez volt az első Fidesz-kormány záró éve, 2010-ben 11,6 százalék volt a munkanélküliség, ami igen jelentős problémát okozott minden szempontból az országnak, jelen pillanatban pedig 4,9 százalék a munkanélküliség. Tehát teljesen más jellegű problémákkal szembesülünk, mint amilyen problémákkal az elmúlt időszakban szembesültünk.
Azt is meg kell néznünk, hogy ez alatt az idő alatt 680 ezer embernek adtunk munkát, és a 680 ezer emberből 450-460 ezer a versenyszférába ment, ahol igazi kihívások vannak. Tehát ezek az emberek egyre jobban boldogulnak az életben és egyre magasabb jövedelemmel rendelkeznek, és viszonylag kicsi azoknak az aránya, amelyik közmunkába ment.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy egy négy egész valahány tized százalékos munkanélküliségnél azért mások a feladatok, mert az általános, többször hivatkozott különböző nemzetközi tendenciák és statisztikák azt mutatják, hogy általában a társadalom 3,5 százaléka az, amelyik nem nagyon alkalmas munkára különböző okokból, tehát ott tartunk, hogy jelen pillanatban a munkahelyteremtés és a munkaerő-teremtés hasonló fontosságú. Teljesen egyértelmű, hogy Magyarország már eljutott arra a paradigmaváltásra, amely szerint Magyarország nem az olcsó és nagy mennyiségű munkaerő piaca, hanem a külföldi tőkét, a hazai tőkét arra kell irányítanunk, hogy jobban képzett és viszonylag korlátozott munkaerő áll rendelkezésre, tehát a munkaerőpiaci lépések nagyon fontosak ebben az irányban. A munkaerőpiaci lépésekben az, hogy hogyan lehet a közmunkát felhasználni és a közmunkából átvezetni az életbe, a versenyszférába embereket, ez rendkívül fontos. Itt különböző problémákat hallottunk a képviselő urak és hölgyek felszólalásaiban.
(14.30)
De ugye jól látható, hogy valaki, aki életében még nem dolgozott, és bemegy a közmunkába, az már egy jelentős lépés a számára. Hiszen az, hogy el kell kezdeni dolgozni, esetenként nagyon nagy kihívás. Azt követően az a lépés, hogy az árokszéli kapálgatásból szabad ég alól átmenjen egy vállalathoz, pszichológiai sokkot jelent. Ezt nem lehet úgy elképzelni, hogy egyik napról a másikra egyszerűen megváltoztatjuk a feltételeket, és azt mondjuk neki, hogy ma itt dolgoztál, akkor holnaptól kezdve másképpen dolgozol. Ez egy folyamatos, összehangolt, többlépéses stratégiai munka, amivel kapcsolatban megvan a kormányzatnak az elképzelése, és ezt szisztematikusan végre is hajtja.
A munkavédelemmel kapcsolatban nagyon fontosnak tartom azt, hogy elemezzük, mi a számok mögötti tény, és mindent megtegyünk, hogy egyre jobb legyen a helyzet. Ezért is javasoltuk a munkavédelmi ellenőrzések szigorítását és az ezzel kapcsolatos jogszabályok szigorítását. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy sajnos a balesetek jelentős hányada a munkavállalók miatt következik be. Tehát ott is képzést kell tartanunk, tudati átformálásra van szükség, hogy fegyelmezett munkavégzéssel lehet csak a baleseteket jelentős mértékben csökkenteni. Azt hiszem, hogy ez szintén közös feladat.
A szociális szövetkezetekkel kapcsolatban nagyon sok felvetés hangzott el. Először is hangsúlyozzuk azt, hogy a szociális szövetkezetek a hátrányos helyzetű személyek foglalkoztatását segítik elő. Vannak nagyon pozitív tapasztalatok, ugyanakkor azt jól látjuk, hogy a foglalkoztatási szövetkezetek esetében, elsősorban a munkaügyi ellenőrzések negatív tapasztalatainak eredményeképpen javasoljuk, hogy ezt a formát meg kell szüntetni. Egyértelmű, hogy a kormányzat figyeli, hogyan változik a társadalom, milyen pozitív és negatív tendenciák vannak, ezért teszi javaslatait arra az irányra, ami megoldja az adott gondot. Az önkormányzatok bevonása a szociális szö-vetkezetekbe, úgy gondoljuk, jelentős mértékben megold bizonyos problémákat.
Azt elfogadjuk, hogy a szövetkezeti törvénynél a kodifikáció során elírás történt. Köszönjük szépen képviselő asszonynak, hogy fölhívta erre a figyelmünket, ezt ki fogjuk javítani.
A közfoglalkoztatás, ahogy említettem az elején, egy általános és komplex probléma. Általában a közfoglalkoztatási jogviszony alsó korhatárának igazodnia kell a munkaviszony létesítésének alsó korhatárához. Ez egy olyan kérdés, ami egy alaposabb átgondolást és tanulmányozást igényel. Ezt a kérdést is megvizsgáljuk, és vissza fogunk rá térni.
Amit még nagyon fontosnak tartok, itt többször elhangzott az egyeztetés a társadalmi és szakmai szervezetek között. Én személy szerint körülbelül ne-gyed-évente leülök a Vállalkozásfejlesztési Tanáccsal, amely 16 szakmai és társadalmi szervezetet foglal magában, és Cseresnyés államtitkár úr is; meghallgatjuk a véleményüket, elmondjuk azt, hogy nekünk milyen terveink és javaslataink vannak, és örömmel vesszük, ha a társadalmi és szakmai szervezetek képviselői megjelennek, felkészültek, és elmondják a saját véleményüket. Szerintem az ilyen jellegű véleménycsere és együttműködés segíti elő azt, hogy minél jobb szabályokat hozzunk az életben. Köszönöm szépen, elnök úr.
