DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy az LMP is hisz az imaláncok erejében. Ugyanakkor engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét egy nagyon friss kimutatásra, itt is tartom a kezemben. (Felmutatja.) Ennél ez hosszabb is, csak a különböző országok részeit levettem, csak Magyarországét hoztam magammal, ami az Európai Unió kiadványa. Évente jelenik meg, ez az oktatási és képzési figyelő. Ez bizony az idei évben is megjelent, és igazából nem kellene mást tennem ahhoz, hogy önt cáfoljam, hogy fölolvasom ezt szóról szóra.
Mert amiket ön elmondott, hogy milyen irányváltásra, pontosabban milyen irányvisszaváltásra van szükség, és hogyan kéne visszatérni a 2010 előtti állapotokhoz, azt egyértelműen cáfolja ez a kiadvány. Egyrészt a számokat is, amiket ön mond, még ha ezek zsibbasztólag hatnak is, másrészről pedig az irányváltást sem a visszafelé lépésben mutatja sem az Európai Uniónak ez a fajta kiadványa, sem mi magunk nem ebben látjuk. Azt látjuk, hogy amit a pedagógus-életpályával elindítottunk, az, amit az állami fenntartással, felelősségvállalással elindítottunk, az igenis a legnagyobb problémákra, amelyek 2010 és ’12 között még problémák voltak a magyar oktatási, köznevelési rendszerben, ezek a megoldási javaslatok gyógyírt nyújtanak.
Ugyanebbe az irányba mutat az Európai Uniónak ez a kiadványa is, amely egyrészt az Eurostat-adatokból, OECD-adatokból, Eurydice-adatokból és tudományos hálózatok adataiból tájékozódik, és azt mutatja vissza, fontos visszaigazolás nekünk, hogy Magyarországon az oktatás erősödik, hiszen egyre bővülő forrásokból gazdálkodhat, és egyre hatékonyabban gazdálkodik. Ha megnézi ebben a kiadványban, tisztelt képviselő úr, az interneten fellelhető, mindenki leellenőrizheti. Azt az alapállítást, mert úgy látszik, ez a lemez önnél még mindig fenn van, maga az Európai Unió cáfolja, hogy Magyarország kevesebbet költ oktatásra, mint kellene, vagy kevesebbet költ, mint az átlag. Hiszen ön azt mondta, hogy 12 százalékkal kevesebbet költünk oktatásra, mint amennyit hat évvel ezelőtt költöttünk.
Az a jó hírem van, képviselő úr, mert tudom, hogy ön ennek azért tud örülni, hogy amennyi Magyarország lemaradása volt az Európai Unió átlagához képest az oktatási kiadásokban GDP-arányosan, amennyi volt a hátrányunk 2012-ben, most annyi az előnyünk az Unió átlagához képest. Amennyivel ott kevesebbet költöttünk a nemzeti össztermék arányában oktatási kiadásokra, most pontosan annyival költünk többet. Amennyi volt a hátrány, most ugyanolyan mértékű az előny, és szerencsére az Európai Unió második feléből sikerült előrelépnünk az Európai Unió első felébe, hiszen az átlagot meghaladó mértékben költünk úgy, hogy mellette még a GDP-nk is átlagot meghaladó mértékben növekedett, tehát amihez viszonyítjuk ezeket a számokat, abszolút számokat nézünk, és még az ezen belüli arány is nagyobb mértékben emelkedett, mint az Unióban. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Úgyhogy ez ilyen szempontból dupla ok arra, hogy örüljünk, és nemcsak a kormány mondja ezt, tisztelt képviselő úr, hanem ezt mondja bizony most már az Európai Unió visszaigazolása is.
Azt is nyilván üdvözlik, hogy 344 millió eurót költünk az oktatás minőségének fejlesztésére; azt is leszögezik, hogy Magyarországon a végzettség nélküli iskolaelhagyás száma szerencsére alacsonyabb, mint az Európai Unióban. Tehát nálunk többen fejezik be az iskolát azok közül, akik elkezdik. És azt is üdvözlik, hogy az iskola előtti nevelésben részt vevők száma majdnem 1,5 százalékkal emelkedett. Ebben is az uniós átlag fölött vagyunk. Ez többek között a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás bevezetésének köszönhető. A korai fejlesztésben is valamivel jobbak vagyunk az Európai Uniónál. Ezek mind-mind elismerő szavak.
Ez volt a bemenet, és van a másik része, a kimenet: hogyha elvégzi valaki Magyarországon az iskolát, akár a középiskolát, akár az egyetemet, akkor milyen gyorsan tud munkát találni? Mind a kettőben az uniós átlag fölötti a magyar teljesítmény, gyorsabban találnak a magyar emberek munkát (Kunhalmi Ágnes: Közmunkát.), amelyben része van nyilvánvalóan a képzési szerkezet átalakításának. Egyébként üdvözölték azt, amit önök itt támadnak a parlamentben, hogy növekedett a szakképzési tárgyak tanítási óráinak száma a szakképzésben. Emellett a duális képzést is üdvözölték, de azt szerencsére önök is szokták jobb pillanataikban támogatni.
Nos, tehát nemcsak annak köszönhető, hogy magát a képzést is jobban a munkaerőpiac igényeihez igazítottuk, hanem hogy nyilván több munkahely van, több embert keresnek állásokba. Ezért is Magyarországon jóval magasabb az uniós átlagnál a munkahelytalálás, ma Magyarországon 80,4 százalék a középiskolát frissen végzetteknél, az uniós átlag pedig 76,9 százalék. Azt is leszögezi, hogy mind a felsőfokú, mind a középfokú végzettségnél Magyarországon nagyobb volt ebben a növekedés, tehát gyorsabban gyorsult a munkahelytalálás a képzésből való kikerülés után, mint az Unióban. A felsőfokú végzettségnél is 5 százalékkal ez meghaladja az európai uniós átlagot. Azt is üdvözölték, hogy egyre többen szereznek felsőfokú végzettséget. (Ikotity István: A kérdésemre nem válaszolsz.)
Ezek a számok, ezek az adatok, ezek az európai uniós jelentések, amelyek évről évre hasonló módszertan alapján készülnek, minden európai uniós országban minden LMP-s érvet a mai napon cáfolni tudott. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
