DR. GULYÁS GERGELY
DR. GULYÁS GERGELY
DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1956 utáni megtorlás keretében hozott elítélésekkel kapcsolatosan az Országgyűlés elfogadott egy olyan jogszabályt ebben a parlamenti ciklusban, amely lehetővé tette, hogy ne csupán a korábban már megtörtént rehabilitációra kerülhessen sor ezekben az ügyekben, hanem ezeknek az ítéleteknek a semmisségét is a Kúria megállapíthassa. Ezt követően a Kúria a legfőbb ügyész indítványára megállapította a Nagy Imreperben hozott ítélet semmisségét, és azt is megállapította a csütörtöki határozatában, hogy az 1958-ban a Nagy Imreperben meghozott bírói döntés csak a formáját tekintve volt bírói ítélet, egyébként nincs köze az igazságszolgáltatáshoz. Emlékeztetett arra, hogy az egyfokú jogorvoslat kizárásával zajló eljárásban az 1958. június 15-én meghozott halálos ítéleteket másnap végrehajtották, és egyértelművé tette, hogy igazságszolgáltatásnak nem nevezhető színjáték zajlott, ahol ártatlanok bűnösségét mondták ki, legitim kormányzati tevékenységért szabtak ki büntetést.
Úgy gondoljuk, hogy ennek az ítéletnek komoly jelentősége van abból a szempontból, hogy az ilyen súlyos, igazságszolgáltatásnak nem nevezhető joggal való visszaélés esetén nem elegendő a rehabilitáció, hanem ezeknek az ítéleteknek a semmisségét is meg kell állapítani. Mindannyiunknak örülnünk kell, hogy erre sor került a volt miniszterelnök és mártírtársai perében.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy 1990-et követően a büntetőjogi igazságtételre nem került sor megfelelő formában, hiába támogatta ezt az akkori kormánykoalíció parlamenti többsége, azonban sajnos az akkori köztársasági elnök magatartása, illetve az Alkotmánybíróságnak egy téves döntése lehetetlenné tette azt, hogy azok, akik a legsúlyosabb cselekményeket követték el a kommunista diktatúra idején, akiknek a kezéhez valóban vér tapadt, azoknak legalább szimbolikusan vagy részben valósan a büntetőjogi felelősségre vonására sor kerülhessen.
Éppen ezért örvendetes az, hogy 2010 után megkésetten is időszerűen az új Alaptörvény már azon az alapon állt, hogy az igazságszolgáltatásban nem volt lehetőség a kommunista diktatúra alatt, sőt egészen az Alaptörvény elfogadásáig sem a valódi bűnösök felelősségre vonására, ezért az elévülés nyugodott ebben az időszakban, a legsúlyosabb cselekmények esetén azért büntetőjogi felelősségre vonásnak is kell hogy helye legyen.
Természetesen, ami 1990-ben időszerű volt, az 2010 után és ma, 2016-ban a biológia törvényszerűségei folytán hasonló hatást már nem válthat ki, ugyanakkor nagyon fontos, hogy egyértelművé tegyük, hogy az 1956-os forradalom időszakában a magyar nemzet egységesen lépett fel a diktatúrával szemben, és nagyon kevesen voltak olyan hazaárulók, mint Kádár János, aki a forradalom elárulásával, a Vörös Hadsereg segítségével tért vissza a hatalomba, ezt követően pedig több mint kétszáz ember kivégzéséről rendelkezett, hiszen - mint most a Kúria is megállapította - maga az igazságszolgáltatás egyértelműen csak színjáték volt ebben az időszakban.
Éppen ezért nagyon káros és a kommunizmus bűneinek tagadását veti föl, hogy még ma is van olyan párt, amelynek egyik képviselője a putyini orosz állami médiával együttműködve tagadja az ’56-os forradalom megtörténtét, tesz vállalhatatlan, elfogadhatatlan, tűrhetetlen nyilatkozatot. Természetesen a legkevesebb, hogy az illető demokratikus politikai pártnak Magyarországon nyilvánvalóan tagja sem maradhat, de az a kérdés, hogy lehet és hogy maradhatott évek vagy évtizedek óta, amikor a hasonló véleményét más formában már korábban is kifejtette, a tagja.
Úgy gondoljuk, hogy sajnos kevés közös alapja van a jelenlegi magyar demokratikus jogállami berendezkedésnek, de az egyik egészen biztosan az, amit az Alaptörvény és 1990 után, az első szabadon választott Országgyűlés után elsőként elfogadott törvény egyaránt rögzít, hogy a jelenlegi szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki, ezért úgy gondoljuk, hogy a forradalom emlékének a megőrzése, a forradalom mártírjai emlékének a méltó ápolása közös felelőssége minden parlamenti pártnak.
Éppen ezért tartjuk azt is sajnálatosnak, hogy noha a múltja ellenére négy parlamenti párt - két kormánypárt és két ellenzéki párt - megtette azt a gesztust a bűnben és vérben fogant Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódja felé, hogy közös nyilatkozatban emlékezzünk az 1956-os forradalom 60. évfordulójának jelentőségére, azonban ezzel az MSZP-nek egyébként nem járó gesztussal sem élt a Magyar Szocialista Párt. Ezt sajnálatosnak tartjuk, és azt reméljük, hogy eljön az az időszak, amikor a magyar politikai élet egységesen képes lesz emlékezni az 1956-os forradalomra. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
