DR. TILKI ATTILA
DR. TILKI ATTILA
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1943 júniusában Molotov külügyi népbiztos a következőket írta a moszkvai brit nagykövetnek: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, melyet Magyarország Németországnak nyújtott, a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben a magyar népnek is.” A bosszú egyenes következménye volt, hogy 1944. november 12-én a negyedik Ukrán Front Katonai Tanácsának 0036. számú határozata a kárpátaljaiak ezreinek letartóztatását és lágerekbe hurcolását rendelte el.
A határozatnak az volt a lényege, hogy 1944. november 14-e és 16-a között a városok és nagyobb települések katonai parancsnokai vegyék nyilvántartásba azokat a katonákat és tiszteket, akik a német és a magyar hadseregben szolgáltak, és ami a legfontosabb, vegyék nyilvántartásba a 18 és 50 év közötti német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket. A nyilvántartásba vétel után minden 18 és 50 év közötti férfit konvojkísérettel, menetoszlopokban a hadifoglyok számára létesített lágerekbe hurcoltak. Kárpátalja férfilakossága számára a szolyvai gyűjtőtábort jelölték ki.
Gyászünnepséggel, emléktáblák avatásával és koszorúzással emlékeztünk meg Kárpátalja magyar férfilakosságának 1944. novemberi elhurcolásáról szombaton Szolyván, a deportáltak egykori gyűjtőtáborának helyén létesített emlékparkban. Az 1994 novemberében felavatott parkban a népnyelv által nevezett siratófalra felszerelt 120 magyarlakta település emléktábláin 5500 mártír neve van megörökítve. Egyetlen bűnük a származásuk volt: magyarok voltak.
A kollektív bűnösség elvének alkalmazását az NKVD csapatai nagy buzgalommal hajtották végre, és 1944 decemberére Szolyva megtelt elcsigázott, elkeseredett, reményt vesztett elhurcoltakkal. Az 1944. december 17-i jelentések szerint Kárpátaljáról, a Csonka-Beregből és három szatmári faluból összesen 15 152 főt hurcoltak Szolyvára, 14 990 magyart és 162 egyéb nemzetiségűt, németet, ruszint, ukránt, szlovákot, csehet és románt.
A kárpátaljai magyar és német férfilakosság letartóztatásakor szerzett tapasztalatot alkalmazta az NKVD az 1944. december 16-i 7161. számú határozatának kidolgozásánál, amelyet maga Sztálin látott el kézjegyével. Ez a hírhedt határozat rendelkezett arról, hogy a Szovjetunió által meghódított területeken munkavégzés céljából a 17-45 év közötti férfiakat és a 18-30 év közötti nőket munkavégzésre a gulágra kell deportálni.
A szolyvai 2. számú gyűjtőtáborban, a szolyvai lágerben bekövetkezett tragédiákat főleg a járványok, az elégtelen táplálkozás, az orvos- és gyógyszerhiány, a kimerítő munka okozta. 1944 decemberének derekától kezdve annak következtében, hogy a szolyvai gyűjtőtáborban flekk- és hastífusz, torokgyík, vérhas tört ki, a helyreállítási munkálatokra kivezényelt hadifoglyok és az internáltak az állandó alultápláltság miatt rendkívül legyengültek, a gyűjtőtábor működése ténylegesen megbénult.
Az 1944 decemberének vége és ’45 eleje (Zaj. - Az elnök csenget.) a 2. szolyvai gyűjtőtábor legdrámaibb időszaka volt. A gyűjtőtáborban szinte valamennyi internáltat és hadifoglyot vesztegzár alatt tartottak. A túlélőket később Sztárij Szamborba, majd a Szovjetunió belső területeire, a mostani háborús események miatt is ismertté vált Donbasz, Luhanszk és más régiókban felállított rabszolgatáborokba hurcoltak. Végeláthatatlan sorok kígyóztak a térdig érő hóban át a Kárpátok hágóin, majd marhavagonokba préselve vitték őket ítélet nélkül a halálba.
A szovjethatalom féktelen dühében azonban nem állt meg a trianoni határoknál: Vásárosnamény környékéről, a Csonka-Beregből húsz faluból, illetve három szatmári településről, Milotáról, Tiszabecsről és Uszkáról is férfiakat hurcolt el Szolyvára. Itt kell megemlíteni Kecskési Tollas Tibor főhadnagy hősiességét, aki 1945 tavaszán Tiszabecsen tudomást szerzett arról, hogy a Szovjetunió a három szatmári és a húsz beregi falut okkupálni akarja. Ezt jelentette Nagy Ferenc akkori miniszterelnöknek, és a szövetséges Ellenőrző Bizottságnál sikerült elérniük azt, hogy megálljt parancsoljanak a szovjet okkupációnak. Köszönjük Kecskési Tollas Tibornak. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Folyamatos, nagy zaj.)
