DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügyben is egyre nagyobb mértéket ölt a szakemberhiány, ami speciális kezelést igényelne. Mindennek következtében évről évre egyre idősebb és egyre kevesebb személy dolgozik az állami egészségügyben. A KSH adatai szerint, amíg az ezredfordulón az egészségügyben dolgozók száma 144 ezer fő volt, addig 2014-ben már csak alig 120 ezer. Konkrétan 2016 első félévében 419 orvos, 108 fogorvos, 23 gyógyszerész és 359 szakdolgozó, utóbbiak legtöbbje ráadásul nő, összesen 909 fő jelentette be külföldi munkavállalási szándékát az illetékes hivatalnak. (Németh Szilárd István közbeszólása.)
Az utánpótlás biztosítása az egyetemi képzés, illetve a szakképzés feladata lenne, ám úgy tűnik, az elmúlt évek változtatásai nem tudtak megfelelő fiatal munkaerőt adni az ágazatnak. A hiány oka elsősorban az elvándorlás. Külföldön sokkal jobb körülményeket és fizetést találnak a dolgozók, illetve Magyarországon is elmennek inkább más, piaci szférába dolgozni. A szakképzés, ahogy szinte minden területen, az egészségügyben is ezer sebből vérzik. Az egész rendszerben állandósult a változás. Nem ritka, hogy a kormány döntései késnek, ezzel szinte lehetetlen helyzetbe hozzák az intézményeket.
(14.40)
Az idei tanévkezdéshez szükséges rendelet, amely például a kerettanterveket is tartalmazta, csak néhány nappal a tanévkezdés előtt jelent meg. Ráadásul a természettudományos tárgyak ilyen mértékű lefokozása nehezíti például egy egészségügyi szakgimnáziumba járó diák továbbtanulási esélyeit a felsőoktatásban, nem ösztönzi a továbblépésre, hanem szinte lehetetlenné teszi számára.
Nem csoda, hogy ez a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság - amit a szakoktatók egyébként az egyik legnagyobb problémának tartanak - rányomja a bélyegét az oktatásra is. De nemcsak szakdolgozókból, hanem szakoktatókból is hiány van, amely talán még súlyosabb, hiszen az utánpótlást lehetetleníti el: ha nincsenek megfelelő személyek, akik továbbadják a tudást, nem lehet színvonalas szakképzést nyújtani az érdeklődő fiataloknak. Ráadásul a gyakorlati képzést végző kórházakban az egyébként is leterhelt ápolók feladata lenne még az oktatás is, amihez sok esetben sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem állnak rendelkezésre.
Mindezek alapján kérdezem államtitkár urat: mikor kezelik végre a helyén az egészségügyi szakképzést? Mit tesznek a megfelelő szakoktatói és szakdolgozói utánpótlás biztosításáért? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
