HERINGES ANITA
HERINGES ANITA
HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Újból itt állok és kérdezek a térségem érdekében. Gondolom, a Fejlesztési Minisztérium parlamenti titkárságán, ha meglátják a nevemet az azonnali kérdések sorában, tudják jól, hogy mi lesz a téma. Sajnos, lassan folytatásos tele-regénynek érezhetik a nézők, amelynek simán lehetne pozitív befejezése, megoldása; ez önökön múlik, tisztelt államtitkár úr.
Szerénytelenség nélkül kijelenthetjük: a Paksi Atomerőmű dolgozói és a paksi lakosság támogatása nélkül ma nem menne jól az önök által felügyelt MVM Zrt.-nek. Mégis lassan mostohagyereknek érezzük magunkat Paks környékén.
Évtizedekig jól működött a Paksi Atomerőmű támogatáspolitikája, amelynek egyik célja az volt, hogy jó környezetet biztosítson az erőmű dolgozóinak, családtagjaiknak és a térségben élőknek. Amíg a döntések Pakson születhettek meg, minden rendben is ment. Amióta önök megváltoztatták a Paksi Atomerőmű nevét és logóját központosítás miatt, azóta már nyomokban sem tartalmazza az erőmű egyéniségét. Csak azóta a támogatáspolitikája is ehhez azonosul, központosított lett, és valahol zárt szobákban, valahol a nagy emberek Pesten döntenek arról, hogy a Paksi Atomerőmű kit támogathat és kit nem.
Elveszett a térség, a lakosság, ami miatt mi, képviselők itt vagyunk, és ami miatt a kormánynak is dolgoznia kéne. A ciklus elejétől minden évben csak hitegetnek minket, hogy lesz közép- és hosszú távú megoldás a tájékoztatási támogatásra, a sportegyesületek támogatására, térségfejlesztési alapítványok támogatására. Ehhez képest nemhogy hosszú távú, de középtávú megoldások sincsenek. Mindenki napról napra él és tervez, csakhogy hosszú távon ez nem megy.
Tisztelt Államtitkár Úr! Hányszor kell kérni, kérdezni azért, hogy végre jól menjenek a dolgok, hogy megoldódjanak? Mikor várhatunk megnyugtató, hosszú távú megoldást a sportegyesületeknek, a térségnek, az alapítványoknak és a tájékoztatási pénzek tekintetében? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
