FONT SÁNDOR,
FONT SÁNDOR,
FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy, ahogy államtitkár úr is jelezte, mondhatnám, szokásunkhoz híven egy olyan módosítást terjesztett elő a kormány, amelyet a Hegyközségi Nemzeti Tanáccsal megvitatott, mi több, az ő javaslatuk került be a legtöbb esetben. Ez most már így van szinte az ötödik éve, ha jól figyelem ezt, hogy érdemi módosítás a szőlőtermesztés és a hegyközségek esetében csak úgy kerül ide a parlament elé, hogyha azt maga a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is megvitatta és annak döntő többségét támogatja is. Ez is egy ilyen előterjesztés.
Mind a két nagy ágazatot irányító törvényt megnyitja az előterjesztő, tehát a szőlőtermesztésről és borgazdaságról szóló törvényt is, valamint a hegyközségekről szóló törvényt is. Együttesen úgy fogalmazom meg, hogy mind a két törvényben az én megítélésem szerint vannak technikai jellegű módosító indítványok és van az én szempontom szerint lényegi módosítás is. Megemlítném először a technikai jellegűeket, amelyeket én látok technikai jellegűeknek; persze aztán lehet, hogy az érintettek egyes részeit nagyon fontos indítványnak látják.
Államtitkár úr előterjesztőként mindegyiket ismertette egyébként, így például, hogy milyen, nem szőlőültetvény esetében hogyan kell a hegybírónak és a hegyközségeknek hozzájárulást adni. Itt konkrétan, ha szőlőkataszterbe sorolt terület esetén nem szőlőt szeretne valaki ültetni, hanem legyen az gyümölcsös, netán erdő, különösen az erdő ültetése válthat ki izgalmakat a szőlőtermelő szomszéd esetében a vad-fészkelőhely megjelenése és netán károkozása következtében, nem beszélve arról, hogy a szomszédos, teljes szomszédos ültetvény esetén a leárnyékolás és egyéb kérdések is ilyenkor már problémát jelenthetnek a régebbi, ott már jelen lévő szőlősgazdának. Tehát ez egy fontos, de technikai jellegű indítvány, amelyben az eljárást újraszabályozzuk.
Technikainak minősítem, hogy mikor adhat ki a hegybíró ingyenes szőlőszármazási bizonyítványt, ennek milyen feltételrendszere van, hogyan kell a hegyközségi járulékot megfizetnünk ahhoz, hogy az ingyenes származási bizonyítványhoz hozzájuthassunk.
Ugyanilyen kérdéskör, hogy az elővásárlási jog igazolása esetében a hegybíró milyen adatokat adhat ki. Ebben vita volt, hiszen itt egy adatvédelmi szabályt is figyelembe kellett venni, de figyelembe kellett venni a hegyközségi tag igényét, hogy legyen szíves, a hegyközség igazolja le, hogy ő valóban több mint 24 hónapja hegyközségi tagja az adott hegyközségnek. Itt ellentmondás volt, hogy az adatvédelmi szabályokat kell-e elsősorban figyelembe venni a hegybírónak vagy pedig a hegyközségi tag igényét, hogy márpedig neki segítséget jelentene ezen igazolás megszerzése egy földvásárlás esetében, mert ott egy más pozícióba kerülne, ha ezt az igazolást ő megkaphatná. Felemásan értelmezték a hegybírók, hogy melyik jog az erősebb: az igénylő joga, hogy adjanak ki ilyen igazolást, vagy pedig az adatvédelmi szabályok az erősebbek. Ezt rendezi most a benyújtott indítvány.
Tisztázza, azaz újabb és szerintem helyes feltételhez köti a javaslat, hogy a hegybírói pályázatnál milyen minimális feltételeknek és végzettségnek kell lenni egy esetleges hegybíró jelentkezése esetében. Javaslat, hogy minimum középfokú szakmai végzettség kell vagy efölötti végzettség az esetleges jelöléshez.
És úgy, ahogy államtitkár úr is jelezte, hogy a joghierarchia érvényesüljön az adminisztráció szintjén is, a javaslat lehetővé teszi a borvidéki és a regionális titkár felállítását is, hogy egyértelmű legyen a főtitkár, a csúcsponti vezető és a végponton a hegybírók közötti láncolat és munkakapcsolat.
Én ezeket neveztem úgynevezett technikai jellegű kérdéseknek; a másik részében pedig, merem azt mondani, hogy ezek lényegi intézkedések, amelyek egyrészt vagy a hegyközségi tagokat fogják, szinte mindegyiket érinteni, vagy pedig egy eljárási rendben lesznek nagyon nagy mennyiségű érintettek, amennyiben ez a javaslat elfogadásra kerül a beterjesztés folytán.
Ilyen például, hogy nem kell előzetes kivágási engedélyt kérni most már, ha valaki kivágja a szőlejét. Megjegyzem, eddig úgy kellett, hogy valaki szerette volna a saját tulajdonú szőlejét kivágni, ehhez előzetes engedélyt kellett kérni a hegyközségtől. Ennek jóváhagyása után végezhette el a kivágást, majd kivágás után újra vissza kellett menni igazoló jelentéssel, hogy most már el is végezte a kivágást. Ezt egyszerűsíti, és adminisztrációs csökkenést és tehercsökkenést jelent minden egyes hegyközségi tagnak, aki netán egy szőlőterület felújításával foglalkozik, azaz előtte ki kell vágni az öreg szőlőt és egy újat telepít, hogy most már a kivágást elvégezheti engedély nélkül, de a kivágás megtörténtét követően 15 napon belül viszont köteles bejelenteni, hogy a kivágás megtörtént. Tehát nem kell előzetes engedélyt kérni. Egy nyűggel kevesebb; mondhatnám, hogy 50 százalékkal csökkentettük az adminisztrációs terhét a hegyközségi tagnak.
Nagyon nagy probléma a másik terület, amelyet lényeginek minősítek, a műveletlen területekkel való bánásmód. Egy logikus indítványsort tesz az előterjesztő, hogy mi történjen azokkal a műveletlen területekkel - szőlőműveletlen terület, ezt hangsúlyozom -, amelyek óriási bosszúságot okoznak a környező gazdáknak, az egy fertőzési góc. Rendkívül nehéz a mellette levő, helyes művelési követelményt betartó gazdálkodónak a szőlő megvédése, ha egy fertőzési góc fizikai, néhány méter távolságban ott van mellette. Sajnos ilyenek időnként kialakulnak, néha a tulajdonlási bizonytalanságok, jogviszonyok miatt, néha pedig a gazdálkodó trehánysága miatt. A javaslat azt mondja ki, hogy ha ilyen területet legalább egy évig nem művel valaki, akkor a hegybíró, mondhatnám úgy, hogy szolgálatba helyezi végre magát, és felszólítja a tulajdonost, a fellelhető tulajdonost, hogy a művelést kezdje meg és igazolja a művelés megkezdését, vagy azt, ha netán a művelési jogot átadta valakinek. Erre 60 napja van a felszólítás után.
Megjegyzem, teszek módosító indítványt a 30 napos visszaigazolásra, mert ha azt feltételezem, hogy május környékén észrevesszük, hogy egy szőlőterület változatlanul nem művelt, és akkor szólítjuk fel a tulajdonost a művelésre, és 60 napig várunk, amíg ő ezt visszaigazolhatja, hogy mi történik vele, addigra augusztus lesz, amikor gyakorlatilag értelmetlen már művelésbe belekezdeni, ott már minden lerohadt, elpusztult. Tehát én arra teszek majd itt javaslatot egy módosítással, ha más igazgatási szabály ezt nem írja fölül, amiről én esetleg nem tudok, hogy itt 30 napos határidővel legyen szíves válaszolni a felszólított, hogy mit akar tenni ezzel a területtel.
Ha nem folytatja ezen felszólítás után sem a művelést, akkor 200 ezer forintos bírságkivetésre kötelezett a hegybíró, tehát nincs is feltételes helyzet, hogy meggondolhatja a hegybíró, hogy mit csináljon, ki kell vetnie 200 ezer forint/hektáros büntetést, és ha ezután sem történik semmi, akkor rákövetkező év május 1-jétől a kényszerkivágás elrendelését kezdeményezheti.
A logikai sorrend helyes. Én itt tennék még egy módosítást a bírság összegének a befolyásáról. Ha jól értem, a jelenlegi állapotban a Hegyközségi Nemzeti Tanácsot illetné meg a kivetett 200 ezer forint/hektáros bírság. Javaslom, hogy ez a helyi hegyközséghez folyjon be, hogy legyen érdeke a helyi hegybírónak, hogy tényleg járjon el az ilyen műveletlen területeknél, és ha nincs megoldás a művelés kikényszerítésére, akkor a kivetett 200 ezer forintos bírság a helyi hegyközség pénztárát gazdagítsa.
(10.40)
A másik terület, a felhatalmazási területek a 8. §-ban találhatók, hogy milyen felhatalmazást kap a miniszter úr, a minisztérium további jogszabályok meghozatalára. Én egyet kiemelnék itt: a kisüzemi bortermelők által vezetett nyilvántartás tartalmáról. Ez egy nagyon izgalmas kérdés lesz. 2015 óta az általam vezetett Szőlő- bor- pálinka albizottság kezdeményezte, hogy miután ismertté vált a jövedéki törvény nagyarányú módosítása - ez meg is történt -, ebbe foglaljuk bele és kodifikáljuk újra a borászatok jövedéki álláspontját, és vezessük be a Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában is használatos kisüzemi bortermelői kategóriát. Nevesítve: azt nevezhetjük kisüzemi bortermelőnek, aki évente ezer hektó alatti mennyiséget termel. Ennek a lényege, hogy teljesen más, azaz sokkal egyszerűbb adminisztratív eljárásra kötelezettek ezek a kisüzemi bortermelők ezen említett nyugati országokban, mint az ezer hektó feletti termelők, akik valóban a jövedéki rendszerben annak minden szabálya betartására kötelezettek.
A jogalkotó elfogadta albizottságunk érvelését, be is került a jövedéki törvény változásába, létrejött a kisüzemi bortermelő fogalmi kör, és ennek az új státusznak a teljes adminisztratív, leíró rendszerét engedjük most meg felhatalmazással, hogy a minisztérium dolgozza ki. Remélem, hogy tényleg érezhető lesz az ezer hektó alatt termelőknek ez az adminisztratív könnyítés. Hogy megemlítsem, az összes magyar borászat - ami mintegy hatezer környékén van - 80-85 százaléka belekerülhet az ezer hektó alatti termelés miatt a kisüzemi bortermelői kategóriába. Rendkívül nagy adminisztratív csökkentést várunk ettől az intézkedéstől.
Talán a legizgalmasabb kérdés az elővásárlás újraszabályozása - államtitkár úr szintén elmondta. Én ezt egy nagyon fontos és kínos kérdésnek tartom. Közismert, hogy a földforgalmi törvény hatálybalépése előtt az volt a szabály, hogy aki hegyközségi tag és a szomszédos hegyközségi tagtól vásárolni szándékozott szőlőterületet szeretné megvenni, akkor ezt úgy megtehette, hogy ki se kellett függeszteni. Akkora előnye volt - és logikailag is szerettük volna ezt megtartani -, hogy aki szomszédos szőlőterületet sze-ret-ne megvenni hegyközségi tagként és az is szőlő, akkor oda senki más ne jöhessen be, hiszen a leglogikusabb az egybeművelés a már hegyközségi tag további tevékenységében, ha ő veheti meg - mindenkit megelőzve - a szomszédos hegyközségi tagtól a szőlőt.
A földforgalmi törvény létrejöttével azonban ez a szabály némileg változott: ugyan a hegyközségi tagnak előnyt biztosított jelenlegi állapotában is elővásárlás szempontjából a jelenleg élő törvény, azonban egyenrangúvá tette az államot és a földhasználót követően a földrajzi árujelzővel ellátott termék előállítójával és az állattartó teleppel rendelkező gazdálkodótársával. Így az a furcsa helyzet állt elő - és ebből sajnos most bírósági esetek vannak -, hogy a szomszédos szőlőterületet megvásárolni szándékozó hegyközségi tagra úgymond rájelentkezett egy állattartó telep tulajdonosa vagy netán egy földrajzi árujelzővel ellátott terméket majdan előállító gazdálkodó. Ezt a helyzetet tisztáznánk egyértelműen: azt mondja ki a tervezett jogszabály, hogy az elővásárlásra jogosultság megilleti azt a hegyközségi tagot, aki legalább 24 hónapja hegyközségi tag egy adott hegyközségben, és szomszédos a föld azzal a földterülettel, amelyet el szeretne adni a szomszéd hegyközségi tag. Szőlőkataszterben van természetesen ez a föld minősítve. És mindenki mást megelőz: az államot és a földhasználót követően. Tehát kimondja, hogy mindenki mást megelőz, és ez a lényege, ezzel egyértelmű és tiszta helyzetet teremtettünk.
Azonban mivel ezzel elővásárlási sorrendiség kérdését is megállapítja egy kvázi 50 százalékos szavazati többséggel meghozható jogszabály, mert ugye, a hegyközségi törvény ilyen, ezért a jogi álláspont az, hogy ez az egyetlenegy szakasz, ez a 12. § kétharmados szabállyal fogadható csak el. Én kezdeményeztem is ellenzéki képviselőtársainknál, hogy járuljanak hozzá a kétharmados többség meghozatalához. Egy nagyon egyértelmű szabályt szeretnénk a szőlőtermelők érdekében, bízom az együttműködésben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
