FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért hozzászólásra jelentkeztem, és nem kétperces változatot kértem, mert képviselőtársaim mindegyike mondott egy-egy olyan gondolatot, amire szeretnék reflektálni. Először is tisztázzuk: a törvény benyújtója nem én vagyok, hanem a kormány, de örülök neki, hogy úgy tekintenek, mint akinek van rálátása vagy befolyása erre a területre.
Gőgös Zoltán képviselőtársam mondott egy mondatot. Talán csak ketten vagy hárman értettük szerintem itt a teremben, hogy nem volt ez mindig így, nem volt mindig egyeztetett formában benyújtott hegyközségi törvény. Való igaz, de képviselőtársam emlékezhet rá, hogy egy egyéni képviselői indítványban került benyújtásra valóban nem egyeztetett módon egy indítvány, de mivel akkor is én voltam a Mezőgazdasági bizottság elnöke, ezt levetettem a napirendről, és nem tárgyaltuk.
Nem is került be a parlament elé az a nem egyeztetett tervezet, de annak következtében viszont 4 héten keresztül tárgyalt a szakma, és minden érintett képviselő, hogy egységes, a képviseletet ellátó szervek véleményét is tartalmazó változatban módosítsuk a hegyközségi törvényt. Ez megtörtént, és azóta van ez a széles konszenzus, és azóta egy újabb státus megadásával a hegyközségi nemzeti tanácsnak az a jogosultsága, hogy gyakorlatilag nélkülük, az ő véleményük kikérése nélkül nem kerül be jogszabályalkotás ide a tisztelt Ház elé. Ezt mind a mai napig, azóta is, 2011-12 óta tartjuk. Ezt azért így tisztázzuk, mert így teljes a kép.
Ugyanakkor Gőgös képviselőtársam említette, hogy a 18. §-ban a kamara felé továbbítható hegyközségi adatok tekintetében tesznek módosító javaslatot. Csak szeretném tisztázni, hogy nehogy nagy bajt okozzanak ezzel a módosítással, itt egy régóta húzódó vita rendezését szeretnénk elérni. Ugyanis a nemzeti agrárkamara létrejötte után a kötelező kamarai tagság és az ezzel összefüggő tagdíj fizetése nem terjed ki azokra a hegyközségi tagokra, akik kizárólagosan csak szőlőműveléssel foglalkoznak. De mivel ezt nem tudták leigazolni a nemzeti agrárkamara felé, ezért a kamara kivetette rájuk is a kötelező kamarai tagságot és a díjfizetést, miközben a törvény egyértelműen mondja, hogy aki hegyközségi tagként - a hegyközség egyben kamarai jogosítványokat ellátó a HNT tekintetében -, ha itt hegyközségi tag és a HNT-nek ezáltal a tagja, akkor ha kizárólag szőlőtermeléssel foglalkozik, valóban nem kötelezheti a nemzeti agrárkamara a tagságra és a tagdíjfizetésre.
Ennek két év óta zajló egyeztetése folyik a hegyközségi nemzeti tanács és a nemzeti agrárkamara között, hogy tisztázzák az átfedés és a kettős tagság kérdését. És emiatt viszont csak úgy tudja a nemzeti agrárkamara elhinni, hogy az a földműves tényleg nem kötelezhető az agrárkamaránál kötelező tagságra, mert a hegyközségi nemzeti tanácsnál tag, és kizárólag szőlőterülettel gazdálkodik, ha ezt az adatot a hegyközségi nemzeti tanács átadja a nemzeti agrárkamarának.
(11.20)
Tehát tessék vigyázni itt a módosító indítvánnyal, mert akkor visszakerülhetne megint a káoszos helyzet. Épp a tisztázás miatt kellett ezt a felhatalmazást megadni, egyébként „adhatja át” címmel van ott több felsorolás ebben a 18. §-ban, mintegy 8-10 államigazgatási szerv is, hogy kiknek adhatja egyáltalán át a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a tagjairól szóló adatokat. Ez esetben jogosult lett most, jogosult lesz majd a törvény elfogadásával esetleg a nemzeti agrárkamara is az előbb említett ok miatt.
Magyar Zoltán képviselőtársam elkalandozott a sérelmek és érdekképviseletek irányába, amiről itt valóban nem szól az előterjesztés, és egy mikro-szegmenst ragadott ki a nyári, kora őszi szőlőfelvásárlási árak és ezzel kapcsolatos szőlőtermelői elégedetlenségek tekintetében. Önmagában ez a helyzet igaz, ha így nézzük: általában a gazdálkodó magasabb árat szeretne kapni, a felvásárló meg alacsonyabbat szeretne adni; ez néhány ezer éves vita, amióta a kereskedelmet kitalálták, de hadd jegyezzem meg, hogy a már említett, általam vezetett Szőlő, bor, pálinka albizottság ezzel a kérdéssel is foglalkozott.
Tehát én nem tudok mást javasolni változatlanul, mint minden bizottsági tagunk megkapja a meghívót az előbb említett albizottsági ülésre, én nagyon kérem, hogy a Jobbik képviselete is legyen ott, ugyanis erre a bizottságra, az albizottságra minden alkalommal meghívást kap négy országos lefedettségű egyesület, a szőlészek, borászok által létrehozott egyesület. Négy ilyenről tudunk: a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Nébih, az FM, az NGM, tehát ennél szélesebb kört el sem tudunk képzelni - meghívást kapnak. Sőt, most már a fiatal borászok, a juniborászok is meghívást kapnak mint új egyesület. De erre a legutóbbi albizottsági ülésünkre sajnos az egyik érdekképviseleti szerv, pont az, amelyik az alföldi szőlőtermelők érdekében jött létre, így hirdeti magát, és tavaly a fővárosban egy tüntetéssel, az idén egyik kistelepülésen tüntetéssel fejezte ki elégedetlenségét, pont ez a szervezet nem jött el történetesen a legutóbbi albizottsági ülésünkre, ahol ezzel a témával egyébként napirenden foglalkoztunk, az addigi szőlőbor helyzettel, a szüreti állapottal és a szőlőárak kérdésével.
Tehát így nagyon nehéz az érintettek véleményét behozni ide a törvényalkotás körébe, ha közben az érintettek egyébként a közmédiában elégedetlenségüket fejezik ki, de amikor a szakbizottság ezzel a kérdéssel foglalkozna, akkor pedig nem jelennek meg. Ezért rögtön jelezném Magyar Zoltán képviselőtársamnak - majd képviselőtársai adják tovább neki, mert most éppen nincs bent az ülésteremben Magyar Zoltán, de jelezném neki -, hogy a következő Szőlő, bor, pálinka albizottsági ülés, amely mintegy két héten belül várhatóan kitűzésre fog kerülni, ezen már éppen a rendszeresen eljáró Kónya Péter indítványai közül többet napirendre fogunk tűzni, és még azonkívül is már mintegy 4-5 napirendi pont formálódik.
Hogy érzékeltessem, hogy ez a bizottság valóban az érintettek kérdéskörével foglalkozik: felmerült, hogy az olaszrizling névváltoztatásával kapcsolatos helyzetet tisztázzuk. Ez egy nagyon izgalmas kérdés, egy őshonos magyar fajtáról van szó, de a neve alapján senki sem tudja, hogy miért olasz és miért rizling, mert egyiknek sincs köze egyébként a fajtához, se nem olasz, se nem rizling ráadásul ez a szőlőfajta. Erre az észak-balatoni borászatok indítottak egy akciót, a vége felé járunk az új névválasztásnak.
Kőkeményen felmerült többszörösen a mezőgazdasági alkalmi munkavállalók hiánya és a közmunka kapcsolata, hogyan lehetne átjárást biztosítani a közmunkaprogramból a mezőgazdasági alkalmi munkavállalás, a szőlészet felé. Ezért Cseresnyés Péter államtitkár úr lesz majd megszólítva előadóként a következő ülésünkön.
Nagy területet fog érinteni a bormarketing kérdése, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatóját fogom meghívni. Most már látjuk a következő évben a mozgáslehetőséget, egyáltalán remélem, hogy a Turizmus Zrt. már eltervezte a jövő évi marketingkoncepciót; erről hallunk majd egy beszámolót.
Természetesen, mivel november végén, december elején lesz ez az ülés a tervem szerint, a borpiaci év zárását és az eredményeket egy összefoglaló jelentésben szeretném, ha meghallgatnánk. Itt szintén nagyon izgalmas kérdés általában ezen belül, és erre külön mindig ki szoktunk térni, az éves export, a borpiaci export-import adatok, és az importnál mindig külön kérem, Kónya Péter ezt visszaigazolhatja, hogy külön kérem az olasz adatokat, hogy azzal hogy állunk. Megjegyzem, három év óta több mint egyharmadára csökkent le a borimport ezen országból, amelyet mindig kritikusan szemlélünk, és azt is megjegyzem, hogy több százezer hektóról 150 ezer hektóra lecsökkent a mennyiség, tehát egyharmadára csökkent le a három évvel ezelőtti importnak. Ráadásul áremelkedés következett be, a 0,22-0,24 eurócent helyett most, a legutóbbi jelentés - ez az októberi jelentés - 0,4 eurócentért tudnak már csak Olaszországból is behozni bort. Ez azért izgalmas, mert ez viheti fölfelé a magyar lédig és asztali borok árát és a pozícióját.
Itt Sallai R. Benedek képviselőtársam, én úgy érzem, nem bírta ki, hogy ne keverjen politikai szöveget és beszédet az egyébként kőkemény szakmai kérdéshez. Ez a szőlő, bor és a pálinka szokott az lenni, amelyben rendkívül nagy a konszenzus egyébként, bárki van kormányon és bárki van ellenzékben. Én ezt merem mondani a közel 18 éves képviselőségem következtében, hogy ebben azért úgy nagyjából egységesek szoktunk lenni, és tényleg csak a jobbító szándékot, a technikai kérdéseket és az ügy előre vitelét szoktuk támogatni, nem szoktunk súlyos politikai vádakat beleszőni ebbe a beszélgetésünkbe. Nagyon sajnálom, hogy képviselőtársam ezt nem bírta ki most sem.
Kónya Péter képviselőtársam, aki, mondom, rendkívül lelkesen és tagként jár el az albizottságunk ülésére, szeretném jelezni a hegybírókkal kapcsolatos gondolatkörére, hogy igen, a hegybíróknak egész komoly a feladatkörük, nem véletlen kerültek abba a státuszba, azzal a fizetéssel, ami épp az utolsó törvénymódosításunk következménye. De azért azt szeretném megjegyezni, hogy ha az a kritika, hogy már kiskirályok a hegybírók - volt egy ilyen megjegyzés -, ez egy sajnálatos esemény, ha a hegybíró nem a szőlőtermelőket szolgálja. De erre csak azt tudom mondani, amit a 17. § most is tartalmaz, és eddig is így volt, hogy a hegybírói tisztség betöltésére a hegyközség választmánya kezdeményezi, hogy őneki kell egy hegybíró, és a hegybíró személyére a beérkezett pályázatok értékelése alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa felé - mert ő lesz majd a kinevező - a választmány tesz javaslatot. És megjegyzem, hogy eddig az összes, a választmány által tett javaslatot a HNT befogadta. Magyarul, ott helyben kéne elrendezni, hogy milyen hegybírót választanak.
Én sajnálom, ha úgy alakult egy-egy hegyközségnél, hogy nemkívánatos lett az a hegybíró személye, akinek egyébként valóban nagyon kötött és felelősségteljes a munkája. Ez sokszor azt jelenti, hogy ő köteles akkor is a jogszabályt betartani, ha esetleg a hegyközségi tag azt mondja, hogy na, ne hülyéskedj, miért csinálod ezt velem. És a hegybíró nem biztos, hogy saját rossz szándéka szerint teszi, hanem azt tudja, hogy ő ebben a státuszban mást nem tehet, mert ezek a jogszabályi kötöttségei. Ilyen vitákról én is hallok, de ezt nem írom a hegybíró rovására, sőt azt mondom, hogy az a talpig hegybíró, aki ebben a helyzetben is kibírja, hogy nem hajlik el a jogszabályi kötelezettségei felől egy-egy, úgy mondom, erős hegyközségi tag kérésének megfelelően. A kiskirályi jelzőt így ezért nem értem, de ha folyamatosan fenntartott ellenérzés alakul ki a hegybíróval kapcsolatban, akkor megvan a módja az eltávolításának is. Köszönöm szépen a lehetőséget.
